Számomra nem volt kérdés, hogy melyik játékot vártam az idei nagy szezonban a legjobban. Mint tősgyökeres Assassin’s Creed rajongó egyértelmű volt, hogy az Odyssey miatt már hónapokkal megjelenés előtt lázban égtem. Sajnálatosan a launch után még majdnem egy hétig váratott magára az ókori Hellász, hogy spártai harcosként ott kalandozzak, aztán a #HorrorHónap miatt sokkal kevesebb időm jutott foglalkozni vele. De ennyit a kifogásokról, jöjjön a teszt.
[h]Hol buzuki hangja szól…[/h]
És ismét nem tudom honnan közelítsem meg a bemutatót. Az Assassin’s Creed Odyssey legalább ugyanannyi aspektusból hasonló az előző részekhez, mint amennyire különbözik tőlük. Sokan panaszolták az évekig tömeggyártásban érkező semmilyen epizódokat. Ezekkel a sirámokkal hellyel-közzel, de mindig egyet értettem egy bizonyos mértékig. Hiába tartom magamat veterán AC rajongónak, mindig együtt tudtam élni hibáival, sőt: hibái ellenére tudtam szeretni a sorozatot. Aztán jött az Origins, amikor a játékosok egy hangos tömege azt harsogta, hogy miért kell ennyire megváltoztatni az Assassin’s Creed szellemiségét. Most akkor nem jó senkinek semmi?
Igazából nem a játékosok elégedetlenségi szintjével szeretnék foglalkozni, csupán érdekesnek tartom, hogy amikor a játékot fejlesztő és kiadó Ubisoft végre érdemben is változtatni akar, az sem elég a népnek. Végül itt van az Origins hatalmasságát és újításait is kenterbe verő Odyssey, ami az ókori Göröghonba kalauzol el bennünket. A fejlesztők egyértelműen rpg-irányba indította el a sorozatot az egyiptomi kalanddal, és egy csomó akkori gyerekbetegséget az Odyssey-ben sikerült meggyógyítani és kigyomlálni.
[h]Kassandra vagy Alexios[/h]
A játék egy nagyon hangulatos harccal nyit, ahol Leonidászt, a legendás spártai vezért irányíthatjuk a Xerxész serege elleni csatában. Itt tanulhatjuk be az alapvető mozdulatokat, amiket a későbbiek során több, mint hasznos lesz mesteri szintre emelni. Aztán jön a szokásos jelenkori szál, de szerencsére alig egy-két percig kell kibírni és jöhet a játékmód és a karakterválasztás.
Két fajta mód közül választhatunk, amit egyből szimpatikus húzásnak találtam. Az egyikben a klasszikus, egyszerűbb játékmenetet preferáló játékosok szükségleteit elégíti ki, hiszen ahogy eddig nagyjából minden játékban, automatikusan kapjuk a küldetéssegítőket, és egyéb segítségeket. Az exploration mode pedig a kalandosabb lelkűeknek szól. A klasszikusban minden marad a régiben: megkapod a küldetést, a játék mutatja hova kell menni és mit kell csinálni, tehát ugyanúgy fogja a kezed a program, mint eddig. Az explorationben pedig a küldetést adó ember árulja el, hogy mi a feladatunk, és hol kellene azt elvégezni. De nem kell megijedni, mert még így sincs borzasztóan nehéz dolgunk. Nem kell eldugott bejegyzéseket görögül elolvasunk, hogy felfedjük pontos feladatunkat. A küldetésleírásnál meg lesz adva, hogy például X célpont az Y hegy lábánál található. Odakutyagolunk, sasdrónnal feltérképezzük a területet, és mehet is a csihi-puhi. Mégis ez ad egy olyan pluszt, amitől jobban esik a megérdemelt XP.
Az Assassin’s Creed Syndicate-ben már pedzegetett karakterválasztás ott is működött a maga módján, bár néhol azért érezhetően esetlen volt játékmenet szempontjából. Itt viszont a játék legelején döntést kell hoznunk, hogy Alexios-szal, vagy Kassandrával szeretnénk nekiiramodni Hellásznak. A továbbiakban nem lesz lehetőségünk variálni. Mindkét szereplővel más irányba terelhetjük a cselekmények folyását, legalábbis ami a dialógusokat illeti. Nagy eltérésekre azért nem kell számítani, mindinkább plusz adalék azoknak, akik szeretnék többször is végigjátszani a játékot. A két szereplő egyébként ígyis-úgyis találkozik egymással a sztori fősodrában, de ez már spoileres tartalom lenne.
[h]A szekta árnyékában[/h]
Az Odyssey során rengeteg híres ókori szereplővel találkozhatunk Periklésztől kezdve Szokratészen, Szophoklészen, Hérodotoszon át Odüsszeusz leszármazottjáig sok mindenkivel diskurálhatunk politikáról, háborúról és filozófiáról. Beférkőzhetünk politikai játszmákba, megismerhetjük Athénban a demokrácia virágzását, és egy olyan földalatti szervezetet, ami nagyon sokban hasonlít az AC-univerzumban Templomosoknak nevezett csoportosuláshoz. A Cult Of Kosmos egy ősi ereklye segítségével szeretnének afféle ókori Illuminátusként a világot irányítani. Mi, a megélhetési zsoldosok szépen, ahogy a nagy könyvben meg van írva, beletenyerelünk rendesen a dolgok közepébe. Azonban nem kell sok idő, hogy rájöjjünk: egy olyan hősnek születtünk, akinek küldetése, hogy naggyá tegye Görögországot. Közben pedig minden apró szegletet felfedezhetünk, megismerhetünk, és jó zsákmányért küldetéseket teljesíthetünk.
Az AC: Odyssey-ben rengeteg cselekményszál van. Szinte leterhelően sok. A fő történetvonal is több részből áll, ehhez hozzájön egy csomó mellékküldetés, illetve zsoldos-misszió, na meg a napi questek. Ja, és nem beszéltem még a helyi haderők meggyengítése révén elérhető csatákról sem. És van egy hierarchikus zsoldos-ranglétra, ahol egyre feljebb kapaszkodva egyre nehezedő ellenfelekkel kell megmérkőznünk. Na meg ott vannak a kultisták, akiknek kilétét ki kell nyomoznunk, és egyesével le kell vadásznunk őket, amivel fejleszthetjük majd hidden blade-ként szolgáló lándzsahegyünket. Mondom, hogy leterhelő.
És még mindig nem ejtettem szót a tengeri ütközetekről, a hajónk és legénységünk fejlesztéséről, képességpontjaink elosztásáról, fegyverzetünk és páncélzatunk menedzseléséről, meg a végtelen apró részletről, ami megtalálható ebben a monstrumban. A térkép gigászi, és higgyétek el, nem két perc, mire felfedezitek a szigeteket, vagy bejárjátok a tengereket. Órákig el lehet lenni pusztán azzal, hogy kóválygunk az erdőben, sziklákat mászunk, feltérképezzük a kisebb-nagyobb szigeteket, és közben egy szütyő drachma és vaskos loot fejében mindenféle jóembernek elintézzük ártatlan vagy éppen piszkos ügyeit.
Az Odyssey megidézi a sorozat legjobb pillanatait, összegyúrja azokat és valami egészen eposzi akció-kalandban elénk tárja azokat. A párbeszédeket jól megírták, a mellékküldetéseknek is egész sok értelmük van, és maguk a szereplők és motivációjuk is rendben van.
[h]Bug az Animusban[/h]
A játékot sima PS4-en teszteltem, és hát technikai fronton azért akadtak problémák. Egyfelől nem szépítem, baromi sokat tölt az Odyssey. Az hagyján, hogy gyorsutazáskor, de gyakran még küldetések előtt is hosszú másodpercekig bámulom a fekete képernyőt. Persze, megértem, hogy Pro-n, vagy One X-en az igazi a program, de a kurrens generációban nem lenne szabad ennyire elhanyagolni a félgenerációval ezelőtti vasakat sem. A frame-szám gyakran láthatóan beesik a másodpercenkénti 30, de még 25 alá is. Sőt, az alábbi videóban is láthattok olyan bugokat, hogy minden ok nélkül megáll az egész játék. Harc közben nem kicsit frusztráló az efféle hiba. Továbbá a grafika és látvány nem éppen a legfrissebb trendeket tükrözi, de erre nem lehet panaszunk, hiszen cserébe akkora és annyi kontentet kapunk, hogy időnk sincs azzal foglalkozni, hogy egy szikla vagy egy fa textúrája nem fotorealisztikus. Nem úgy a szinkronhangok és a különféle animációk. Sokszor arcpirítóan gyötrelmes a szinkron egy-egy beszélgetés során, amit megfűszerez a gyakran félelmetesen kifejezéstelen arcanimáció is. Azért nem egy Andromeda-botrányszagú jelenség, de néha ki tud zökkenteni az élményből.
Rengeteg apró hibája van egyébként ezen felül is a játéknak, de ezek közül szerencsére egyik sem játéktörő hatású. Kivéve, amikor konkrétan megáll a játék, és becrashel a Playstation. De szerencsére ilyennel nem sokat találkoztam. Bár ne is találkoztam volna soha. Kellemetlen.
Összességében tehát én ki merem mondani, hogy az Odyssey az eddigi legjobb Assassin’s Creed. Minden tekintetben túlszárnyalta önmagát és a sorozatot is. Masszív történet, epikus küzdelmek, jól működő nyersanyag menedzsment, és végeláthatatlan tartalom. Nyilvánvalóan megvannak a maga hibái, amikre remélem minél hamarabb megkapjuk a foltozásokat, de emlékezzünk vissza a The Witcher 3 megjelenésére. Az sem volt ám fenékig tejfel.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Az első tematikus hónapunk a horror jegyében telik. Ha van bármilyen érdekes sztorid, hogyan és mikor találkoztál a műfajjal, ne tartsd magadban! Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és beszélgess velünk bármilyen geek témában!
Olvasd el a többi horror cikkünket: HorrorGeek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról! Vagy csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és beszélgess velünk bármiről!
