Nehéz már a Sötét Lovag figuráját újszerűen bemutatni, és a The Batman még ha elég sok klasszikus elemet vesz is át a képregényekből és a korábbi filmekből (főleg talán a Nolan-féle trilógia inspirációja érződik), sikerült megújítania nem csak a címszereplőt, de a többi karakterbe és a gothami erőviszonyokba is friss vért pumpált.
[h]Bosszú[/h]
A történet szerint Bruce Wayne (Robert Pattinson) még alig két éve öltötte magára először a denevérmaskarát. Eltökélt és nyughatatlan, azonban egy idealizált délibábot üldöz, és valójában csak a szülei elvesztése utáni bosszúja élteti. Szerencsére a karakter jellemvonásait a film folyamatosan árnyalja, és nem kell ezredjére is megnéznünk egy eredettörténetet, anélkül is teljesen érthető Bruce motivációja.
Gothamben a bűnözés egyre csak nő, de a piti gaztevők minden sikátorban, árnyékban és sarkon Batmantől tartanak; a legendája születőben van.
A rendkívül hatásos felvezető jelenetsort követően be is indul a cselekmény, ami a film végéig folyamatos izgalomban tartja a nézőt. Egy álarcos megöli a polgármestert, aki a holttesten egy rébuszt hagy Batman részére (á la Zodiákus). A nyomozás megkezdődik, és hamar kiderül, hogy a magát Rébusznak (Riddler – Paul Dano) nevező erősen labilis elmeállapotú egyén további gyilkosságokat tervez.
Kiderül, hogy a polgármester egyáltalán nem volt olyan szentéletű, mint ahogyan azt a publikum felé kommunikálta, és ezen a szálon Batman Jim Gordonnal (Jeffrey Wright) karöltve elkezdi felgöngyölíteni az ügyet. Hogy megtalálják Rébuszt, egyre mélyebbre ásnak, mígnem elérnek egy egész összeesküvéshálózathoz, amiről már spoilerek elkerülése végett nem ejtek szót.
A detektívmunka során Batman összetalálkozik a nehéz sorsú, de hasonlóan öntörvényű Selina Kyle-lal (Zoë Kravitz), és ugyan módszereik meglehetősen eltérnek, mégis összeállnak a közös ügy érdekében. Pontosabban mindkettőjük mást remél a nyomozástól, de ugyanazon az úton kell haladniuk, ahol egy kicsit mind a ketten tanulhatnak egymástól.
[h]Id, ego, superego[/h]
A The Batman egy olyan film, amire megérte ennyit várni. A történet és a cselekmény ugyan nem szakított minden bevett formulával, de ezek mégsem hatnak unalmasnak vagy elcsépeltnek. És a rendező Matt Reeves gondosan ügyelt arra, hogy az ismerős pontok mellé új gondolatokat is társítson.
Reeves remekül vázolta fel a Bruce Wayne / Batman kettősséget. Ez azonban mit sem ért volna egy olyan alakítás nélkül, mint amit Pattinson tudott kisajtolni a karakterből. Mikor a milliárdos árvát maszk nélkül láttuk a képernyőn, akkor egy esendő, sőt kifejezetten elesett, sebzett, magába forduló, visszahúzódó és tétova figurát figyelhettünk meg. (Érdekes még külön összehasonlítani hogyan viselkedik otthonában Alfred (Andy Serkis) társaságában és a publikum előtt.)
Ellenben, amikor maskarát húz, és ő az éjszakai fenevad, a Bosszú, akkor sugárzik belőle a tekintély, az elszántság és magabiztosság. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy ez a Batman nem teljesen százas, és ezt Pattinson pusztán a denevér maszk mögötti szem és szájmozgásokkal borzasztóan jól érzékeltette.
Nagyon tetszett, hogy Batmant igazán emberinek ábrázolták. Nem 150kg tömör izom, nem egy halhatatlan bérgyilkos edzette, és nincsenek teljesen hihetetlen kütyüi (még a Batmobile is egy otthon összetákolt tuning-Camaro). Ő csak egy álruhás ember, aki minden áron igazságot akar szolgáltatni. Ő is hibázik, kap ütéseket (és lövéseket), de mindig felkel és tovább harcol.
A majdnem háromórás The Batman szinte végig feszes tempót diktál, amellett marad ideje elidőzni fontosabb részeknél. Emiatt nem érződik összecsapottnak, vagy átgondolatlannak, hogy ki miért cselekszik. Örökös vesszőparipám a játékidő, és meg kell említenem, hogy hiába az izgalmas és letaglózó cselekmény, de egy jó húsz percet így is lehetett volna faragni belőle. Akadt néhány, az indokoltnál valamivel tovább kitartott jelenet, de ettől függetlenül egyszer sem kellett az órámra néznem, hogy hol tart a film.
[h]A világ legnagyobb detektívje[/h]
Batman, ha a nyomozásról van szó, akkor teljesen higgadt és összeszedett, de amikor bunyóra kerül sor, vannak pillanatai, amikor elgurul a gyógyszere és a szokásosnál is gyorsabban leereszkedik a vörös köd és alig bírja visszafogni magát. Egy idő után rájön, vagyis inkább rávezetik, hogy pusztán a bosszú önmagában nem elég. Ennél nagyobb és nemesebb célt kellene kitűznie maga elé, mert hosszú távon nem biztos, hogy megkülönböztethető lesz az olyan bűzözőktől, mint Rébusz.
Nagyon tetszett, hogy visszanyúltak a világ legnagyobb detektívje milliőhöz, és megmutatták a gothami igazságosztó nyomozó jellemét is. Bruce borzasztóan okos, intelligens és jellemzően mindenki előtt legalább két lépéssel jár. Éppen ezért méltó ellenfele a Rébusz, hiszen ő még nála is eszesebb, és megátalkodottabb.
A film javában csak lohol a megfejtésre váró rejtvények után, és valahogy sosem sikerül Rébusz fölé kerekednie, de a detektívmunka még így is nagyon szórakoztató.
[h]Sötét város[/h]
Pattinson mellett a többi színész is rendesen beleadott mindent, és abszolút emlékezetes karaktereket sikerült a nézőknek prezentálniuk. Wright Gordonjától kezdve Farrell Pingvinjén át Kravitz Catwomanjéig fantasztikus alakításokat láthattunk. De mégis Paul Dano, mint Rébusz a legtöbbször ellopta a show-t. Spoiler nélkül, amikor Batmannel egy légtérben van, egyszerűen izzott a vászon a kettejük dinamikájától.
Érdemes még megemlíteni a kissé túlhasznált, ám minden elemében zseniális zenei főtémát, amit Michael Giacchino szerzett. Az alap téma mellett felcsendülő dallamok és zenék mindig szép harmóniába kerültek az adott jelenettel.
A rendezés, operatőri munka és úgy általába véve a látvány kiemelkedő szintet nyújt. A folytonos sötétség, az állandó esőzés és hogy nincs nappali jelenet – éjszaka, napszállta és napkeltét láthatunk csak – mind hozzáadnak a noirszerű, baljós és mocskos bűntől bűzlő világhoz, amit Gotham városában tapasztalhatunk.
Mindezek mellett a The Batman tele van szuper felvételekkel és emlékezetes jelenetekkel. Legalább három olyan képsor van, amit még évek múltán is szívesen fel fogok emlegetni.
[h]Verdikt[/h]
A film nem gyerekeknek készült és nem is ők a célközönség. Ha önmagában a 16-os korhatár nem árulkodó, elég szerintem egyetlen előzetest megnézni belőle, hogy rájöhessen a néző, hogy érdemes-e a gyerekkel nézni. A The Batman végig sötét, nincsenek boldog pillanatai, a főhős majdhogynem semmivel sem épeszűbb mint a városi elöljárókat vadászó őrült. De a címszereplő karaktere egy nagyon érdekes ívet jár be, ami reményre ad okot nem csak a gothami lakosoknak, de a nézőknek is, amennyiben kap folytatást.
A története következetes és okosan van megírva. A fő sztoriszáltól eltérő mellékszálak is remekül illeszkednek a hangulatba, a cselekménybe és a karakterek személyes előrehaladásukba is. A párbeszédek nincsenek túlmisztifikálva és a szereplők nem beszélnek rébuszokban… nos, nyilván egy valakit leszámítva. A cselekmény szövevényes, a fordulatok kellően ülnek és valamennyire hagynak teret annak is, hogy a néző magától jöjjön rájuk.
A nyomozás végig érdekfeszítő, de az akciójelenetek és az intimebb dialógok is simán megállják a helyüket. A játékidőn és a film utolsó néhány másodpercének fölöslegességén kívül nem is igazán tudok rá semmi rosszat mondani. Nem kívánom a Nolan-trilógiához, sem akármelyik másik Batman-mozihoz hasonlítgatni, mert szerintem nem sok értelme van. Ez egy önálló, mindentől teljesen független alkotás, ami természetesen merített ihletet képregényekből és korábbi filmekből is, de nem akar egyik babérjaira sem törni. Ettől függetlenül ez nem csak egy szuper Batman, vagy szuperhős alkotás, de mint film is teljes mértékben megállja a helyét.