A Turtle Rock csapata egy pillanatig sem tagadta, hogy legújabb kooperatív zombis lövöldéjük, a Back 4 Blood a méltán híres klasszikus Left 4 Dead koncepciójára épült. Hiába is tették volna, mivel utóbbit is ők készítették, csak akkor még a Valve égisze alatt. Azóta jó sok vér lefolyt már a Dunán, és a B4B bejelentése során szerkesztő kollégáimmal is azt fejtegettük, hogy van-e létjogosultsága 2021-ben egy, szinte egy az egyben Left 4 Dead másolatnak. Nos, a válasz nem egyértelmű, de próbáljunk együtt rájönni az alábbi bekezdések során.
[h]Vissza vérért[/h]
Adva tehát a kérdés: mit nyújthat 2021-ben egy négyfős kooperatív zombi-hentelés a Left 4 Dead játékmenetének alapjaira építkezve? Az örök szkeptikusok és pesszimisták szerint semmit, de ennél azért szerencsére jobb a helyzet. A Back 4 Blood túl sok újat nem tesz le az asztalra, és még a bevált recept is bukdácsol, de egy valami egészen biztosan képes megmenteni a kudarctól: a kooperatív élmény.
Ez az a játék, amit egyedül még csak elindítani sem érdemes. Egyjátékos módban is végig lehet vinni a kampányt, de igazából az ég világon semmi értelme. Olyan, mintha egyedül mennénk vidámparkba, és ugyan van némi sikerélményünk, ha tarkón hányunk valakit a hullámvasúton, barátok nélkül mégsem az igazi.
A Back 4 Blood legfőbb élvezeti faktora a csapatmunkában és a közös szórakozásban rejlik, éppen ezért még random játékosokkal sem tudja visszaadni mindazt, ami a játék alapvető célja. Rirald kollégával minden aspektusában vizsgáltuk az élményt: ketten, random játékosokkal kiegészítve, illetve magunk között teljesen feltöltve a csapatot a GV Discord szerver nagyszerű tagjaival. Sőt volt, hogy még Tanár urat és Tyriont is sikerült berángatni egy-egy kör zombiaprításra!
Amikor csak szimplán a játék kedvéért játszottunk, én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Sőt, a Back 4 Bloodból lehetett némi tényleges kooperatív élményt is kisajtolni, ha összebeszéltünk és a nehezebb pályákon taktikákat vázoltunk fel egymásnak.
Hozzáadott még a szubjektív részhez, hogy kifejezetten jó érzés a zombikat darálni és egészen élveztem a körök elején a fegyverek kiegészítői felett meditálni, mit lenne érdemes magammal vinni. Az egyik újítást, a Supply Deck kártyás rendszerét is bírtam, bár egy idő után már az is túl sok volt a jóból, de erről később még lesz szó. Viszont, amikor a játék vége felé közeledve felvettem a kritikusi sapkámat, akkor azért sorban jöttek elő a problémák, amitől nem biztos, hogy életünk legjobb vétele lehet a Back 4 Blood (feltéve, hogy nem Game Passben csaptunk le rá és kicsengettük a teljes 60 eurót). De kezdjük az elején.
[h]Egységben az erő[/h]
A Back 4 Blood egy négyfős kooperatív shooter, amiben halomra ölhetjük a különféle típusú zombikat. Nyolc karakter (cleaner; tisztogató) közül választhatunk, és mindenkinek megvan a saját passzív és aktív képessége, amik különféle előnyökhöz juttathatják csapatunkat.
A játékmenet borzasztóan egyszerű: a pályákon mindig van valami fő objektívánk, amit teljesíteni kell, de ez csak az elemi motiváló erő miatt van, hogy legyen valami csekély értelme A pontból B-be eljutni. De amíg elérünk a legközelebbi biztonságos házba, addig megállíthatatlanul és kérlelhetetlenül jönnek a zombik; vagyis riddenek, ahogy a játékban nevezik az élőhalottakat. A riddeneknek több fajtája van, amik garantálják, hogy a legidegesítőbb módon fogják megkeseríteni a tisztogatók munkáját. Van, amelyik földhöz ragaszt, egy másik ránk robban, míg az egyik fajta a hatalmas markával igyekszik a szuszt is kinyomni belőlünk.
Ha pedig nem figyelünk oda, és megzavarjuk a békében gengelő varjakat, vagy bekapcsolunk egy riasztót, akkor pillanatokon belül egy hordányi zombi fog felbukkanni. Talán mondanom sem kell, hogy akkor nagy bajban van a csapat.
A mi dolgunk, hogy a legjobbat hozzuk ki az egyes menetekből és eljussunk a következő pályáig. Minden safe roomban (kezdő szoba, innen indulunk mészárolni) kellően fel tudunk készülni a menetre; feltölthetjük életünket, muníciónkat, vehetünk támogató vagy támadó kiegészítőket (bandázs, gránát, stb), kiegészítőket fegyverekre, és persze különféle fegyvereket is. Viszont a játék rákfenéje (és egyben az egyik szükséges eleme) már itt megjelenik. Ez nem más, mint a véletlenszerűség.
[h]A vér kötelez[/h]
Minden safe roomban random választhatunk a felkapható fegyverek közül, és az in-game boltban is ugyanez a helyzet. De az attachmentek is mindig variálódnak, tehát nem lehet egy ütős taktikát kieszelni, hogy melyik csapattag mit vigyen mondjuk boss-pályákra, vagy nehezebb szekvenciákra. És ez egyáltalán nem fordul a játék előnyére. Sőt, ez az egyik legfrusztrálóbb része, hiszen ha nem fogjuk ki a jó fegyvereket, akkor jó eséllyel cseszhetjük a kört. Mert például az adott lehetőségekhez mérten egy ACOG-irányzékkal felszerelt rapid fire-ös revolver nem mindig a legjobb megoldás.
A véletlenszerűség még egy nagyon fontos mechanikában megjelenik a Back 4 Bloodban. A sikeres menetek után supply pontokat kapunk, melyeket beválthatunk kártyákra. Ezek a kártyák rengetegféleképpen lehetnek kihatással a játékmenetre: például több staminát, életet, muníciót ad karakterünknek. Később kioldhatunk fifikásabb kártyákat is, melyeknél már kicsit gondolkozni is kell: itt a pozitív hatásokra jellemzően jut legalább egy negatív is, tehát érdemes jól összeválogatni őket.
Sőt, hogy tovább fokozhassuk az élményt, runonként Corruption kártyák is akvitálódnak, amik önmagukban is képesek megszivatni a játékosokat, de négynél már igazi clusterfuckra érdemes számítani.
A kártyáinkat különböző supply deckekbe pakolhatjuk, és pályánként mindig választhatunk belőlük. De itt is érdemes megfontolni döntésünket, mert az adott menetben pályáról pályára végig fognak kísérni minket a kártyák és azok hatásai.
[h]Bevéreztetett[/h]
Na de milyen a Back 4 Blood-dal játszani? Kooperatív módban, összedolgozva elég szórakoztató. Jókat lehet röhögni, és vannak kihívást jelentő részek, ahol meg kell beszélni valamilyen taktikát, különben biztosan nem fog sikerülni a pálya. De a gunplay annyira nem kielégítő, a véletlenszerűség miatt pedig gyakran nem tudjuk magunkkal vinni azokat a fegyvereket, amiket szeretünk, vagy tudunk használni, vagy éppen hasznosak lennének a pálya adottságai miatt.
A küldetésekben sincs túl sok fantázia, lényegében leegyszerűsíthető minden tevékenységünk arra, hogy jussunk el a következő safe house-ig. Közben néha megkér a játék, hogy teljesítsünk bizonyos feladatokat, de ezek jobbára az ingerküszöböt sem érik el. A pályadizájnok egyébként nem rosszak, de itt sem kell forradalmi újdonságokra számítani. Sőt, néhány elem tagadhatatlanul a Left 4 Dead valamelyik részéből lett átemelve.
És ugyan akadnak kioldható kozmetikai cuccok fegyverekre, karakterekre, egyszerűen az ég világon semmi nem veszi rá a játékost, hogy foglalkozzon velük. Egyrészt mert szinte semmi fantázia nem szorult a skinekbe, másrészt szintén elég ingerszegényre sikerült a a különböző supply line-okban feloldogatni őket. Ahogy oly sok minden, úgy ez a rész sem túl kreatív, és biztosan nem emiatt fogják a játékosok újra és újra kipörgetni a játékot.
[h]Elvérezve(?)[/h]
Összességében a Back 4 Blood egyáltalán nem egy rossz, vagy játszhatatlan videojáték. Megvan a maga varázsa, de érdemes felkészülni, hogy számos aspektusa elrettentő lehet. A kihívásfaktor jobbára abban rejlik, hogy néhol irreálisan nehéz, és nem a jó értelemben; véletlenszerűségével a játékosok agyára fog menni és gyakran érezhetik úgy, mintha direkt szivatná őket.
A zombik halomra ölése szórakoztató, ehhez társulva a gunplay okés, de nem túl kiemelkedő. A látványban sem kapunk semmi forradalmit, vagy újgenerációs élményt. Alapvetően nem néz ki rosszul a játék, és a pályadizájnok is rendben vannak, de ezen felül nem találkozunk végletekig részletesen kidolgozott pályákkal, karakterekkel, vagy zombikkal.
Nagy hangvételű sztorira ne számítson senki, nyilván nem is lényege a játéknak. A másokkal való összedolgozás menti meg a játékot a teljes unalomtól. Amikor az RNG-istenek is úgy látják, akkor teljesen szórakoztató szcenáriók is kisülhetnek a kooperatív mókából, de egyedül senki ne vágjon bele a zombi-írtásba.
A 60 eurós árcédulát abszolút indokolatlannak tartom, de természetesen ez egy erősen szubjektív nézőpont. Mindenkinek máshol vannak a prioritások, de ennél “nagyobb” játékoknál is tolmácsoltam már a pénztárcám zokogását. Annyi biztos, hogy ha a Back 4 Blood nem lett volna a Game Pass kínálatában, akkor ez a kritika nem készült volna el. Így hát nyugodt szívvel csak azoknak tudom ajánlani kipróbálásra, akik már előfizetői a szolgáltatásnak, vagy tervezik befizetni azt.
Sok érdekes húzása volt a fejlesztőknek, melyek közül nagyjából ugyanannyi vált a játék előnyére, mint hátrányára. Akad néhány emlékezetes momentuma, a kártyarendszer is jobbára jól működött, és a közös élmény egészen sokat dobott a végső megítélésen. Ha tehetitek, próbáljátok ki a Back 4 Bloodot, de arra készüljetek, hogy a 2021-ben a többnyire archaikusnak számító gameplay magja változó érzéseket fog kiváltani.