A formátuma nagyon szokatlan, a története kicsit meglepő, a kivitelezése nagyjából közepes, kivéve a főszereplőket, akik viszont zseniálisak. Ezt tudja a Marvel világában játszódó legújabb sorozat és szerintem ennél a kicsit elgondolkodtató szériánál alig lehetett jobb kikapcsolódást találni a tévés/streaminges újdonságok között az elmúlt hetekben.
Konzerv nevetés, csetlés-botlás
Nem lepett meg minket a dolog, konkrétan a sorozat előzetesében és beharangozóiban is utaltak rá, de azért mégis különleges élmény volt egy, az ötvenes éveket idéző fekete-fehér szitkom epizódot látni az első epizód elejétől a végéig. A „valami nincsen rendben” érzés azonban azért is érezhető hatványozottan a közönség nevetése közepette is, mivel a két főhőst (Wanda Maximoff – Elizabeth Olsen, Vízió – Paul Bettany) nem éppen erről az oldalukról vagy ebből az idősíkból ismerjük.
Természetesen az utolsó pillanatig nem derül ki, hogy mégis hogyan kerül a Bosszúállók két tagja egy idilli amerikai kisvárosba, ahol senki sem ismeri őket és ahol a családjuk a szituációs vígjátékoktól megszokott esetlen konfliktusok leküzdésével múlatja az időt. Azonban addig is jól lehet szórakozni, egyrészt mivel az első néhány epizód mind más-más évtized tévés családi, társadalmi ideáljait kelti életre, így egyfajta paródiaként is szolgál, másrészt ahogy a természetfölötti erőkkel felruházott pár igyekszik beilleszkedni az önmagában is egy érdekes kiindulópont.
A tévéműsorok valósága
Persze mind sejtjük, hogy nem lehet könnyű sem beilleszkedni, sem családot alapítani visszavonult szuperhősként, de az egész szériát átszövi emellett az az érzés, hogy mivel Wanda konkrétan a valóságot képes megváltoztatni, az egész város a benne lakókkal inkább hat díszletnek, mint ténylegesen véletlenszerű helyszínnek.
A sorozat persze egyre erőteljesebben hagoztatja, hogy a tökéletes szitkomok világai nem léteznek, azokat csak a képernyőn keresztül lehet megfigyelni, de az elején úgy tűnik, hogy Wanda és még inkább Vízió is mintha csak a szitkom-szerű jeleneteken keresztül, a műfaj jellemzőin keresztül érzékelné a saját életét. Ez a konfliktus egyik forrása, ami nem kevés alkalommal inkább hátborzongató, mint humoros jelenteket teremt. Nekem tetszettek ezek a jelenetek, át tudott velük váltani a sorozat egy bohókás hangulatból abba a komor hangulatba amiben az emberfeletti ereje mellett tragikus terhet is cipelő Wanda próbálja a lét árnyoldalait megélni, feldolgozni.
A Westview városában zajló jelenetek így válnak szórakoztatásból Wanda személyes tragédiájának utórezgéseivé, egy fajta trauma feldolgozási módszerré, aminek útvesztőjében talán már a főszereplő sem ismeri ki magát. Emellett a városkán kívüli jelenetek nekem kevésbé voltak izgalmasak, bár kétségtelenül nem csak a végkifejlethez, de egy új szereplő kibontakozásához is adalékul szolgáltak.
Boszorkányosan jó
Nagy megfejtéseket ne várj a sorozattól, de él a szokatlan formátum nyújtotta lehetőségekkel és mélyen emberi drámát mutat be a színfalak mögött. Szerencsére nem is tartalmaz aránytalan mennyiségű utalást ami a Marvel univerzum még be nem mutatott részeihez kapcsolná, inkább a Wand és Vízió számára tényleg fontos dolgokra szorítkozik, na jó, egy-két érdekességet azért elrejtettek benne a készítők, de ez nem zökkent ki. Így ajánlom olyanoknak is, akik nem ismerik a képregényes előzményeket.
