Brandon Hackett, vagyis Markovics Botond magabiztosan lépked előre a legjobb hazai kortárs SF-írók ranglétráján. Legutóbbi alkotása, a Felfalt kozmosz ismét azon van, hogy egyre feljebb tornássza a minőségi mércét. Regénye újfent grandiózus mértékeket ölt; időn és téren át követhetjük végig három testvér elképesztő történetét, és találkozhatunk olyan elképzelésekkel, melyeket aligha olvashattunk eddig sci-fiben.
Name game
Tökéletesen megértem, ha valaki a hazai színtéren művészi álnevet használ, főleg ha jól csengő angolszász perszónát vesz fel. Pláne, ha a fantasztikumban ír. Nem találtam erről statisztikákat, és nem tudom mennyire trend még, hogy kevésbé szimpatikus a vásárlók szemüvegén keresztül magyar nevű zsáneríró regényeit fogyasztani, de Hackett egy kiváló példa arra, hogy igenis érdemes elhagyni az álnevet.
Ugyan a Felfalt kozmosz borítóján még prominens helyen szerepel művészneve, de felette, immár nagyobb betűméretben megjelenik polgári neve is. Úgy néz ki, hogy ezentúl Markovics Botond névvel fogja publikálni írásait, ami szuper kezdeményezés arra, hogy megmutasssa az író és a kiadó is, hogy saját, magyar névvel is lehet nemzetközi színvonalat megütő regényt írni.
E rövid kis kitérő után pedig nézzük mi lapul a szemet vonzóan igényes borító mögött.
Családi kör
A Schroeder család a korábban őket ért politikai meghurcolást követően a Földről a Tanzer nevű bolygóra költözik, és próbál átlagos életet élni. Azonban a család – és az interplanetáris emberiség – élete teljesen felfordul, amikor egy ismeretlen eredetű fényár kezd közeledni a roppant űrön keresztül. A legidősebb nővér, Emily a Tanzeren marad, hogy ott végezzen kutatásokat, míg apja, Obrad, öccse, Kaito és legkisebb húga, Diali visszautaznak a Földre.
Markovics igyekszik a fantasztikum mellett kihasználni a tudományos tudását is, ugyanis a könyv egyik lényeges, visszatérő eleme a bolygóközi utazás közben fellépő relativisztikus időérzékelés (idő dilatáció). Így, amikor a Schroeder család visszaér a Földre, még alig öregedtek, közben Emily viszonylatában eltelt egy csomó idő.
A történet során a három testvér, egymástól függetlenül folyamatosan utazik az űrben valamilyen formában, az egymáshoz viszonyult életkoruk emiatt állandóan változik. Tördelmesen bevallom, a könyv végére teljesen elvesztettem a fonalat, hogy ki éppen hány éves.
A történet majdhogynem minden pontja fontos a cselekmény szempontjából, minden összefügg mindennel, és a könyv első harmadában történt események is bőven kihatással vannak a későbbiekre. Illetve a testvérek sorsáról sem tudnék spoilermentesen beszélni, szóval a sztori kivesézésével itt meg is állnék, és inkább arról beszélnék, hogy sikerült már megint ilyen masszív regényt összekalapálnia az írónak.
Téren és időn át
Az már biztos, hogy a Felfalt kozmosz ismét egy hamisítatlan, elképesztő léptéket diktáló Hackett, vagyis Markovics regény lett. A könyv egyik unorthodox megoldása, hogy ugyan a cselekmény több évszázadot ölel fel, főbb szereplőink közben nem cserélődnek. Mindvégig a testvérek lesznek középpontban, csak más és más életkorban, időpillanatban kapjuk el őket. A szereplők szintjére lehozva gyakran igen bensőséges, intim közelségből láthatjuk a cselekmény fontos állomásait, miközben a történet az egész univerzumra kiterjedő léptékkel operál.
Ennek a kontrasztnak nem lett volna szabad ennyire jól működnie, de Markovics megtalálta az egyensúlyt, és mindkét aspektusra elég időt szán ahhoz, hogy az olvasó is megértse, azonosulhasson velük.
Ha nem lenne elég, hogy három főszereplőt követünk nyomon, az időbeli eltérések miatt más és más arcát mutatja a Föld, a társadalom és aktuális politikai csoportok is. Ezek következetesen változnak, és noha gyakran nagy ugrások vannak két egymást követő cselekményszál között, visszamenőleg mindig egyértelművé válik, hogy miért úgy változott a status quo, ahogy.
Markovics nagy erőssége, hogy nem száll darabokra a regénye még akkor sem, ha annyi ötletet pasziroz bele, mint amennyivel fél tucat másik sci-fi kötetet meg lehetne tölteni. Alaposan és részletesen építi fel karaktereit, világait. Még ha rengeteg elrugaszkodott fantasztikus elemet használ fel, mindig tartja magát a saját szabályrendszeréhez.
Ha van is a Felfalt kozmoszban bármilyen logikai bukfenc, vagy történeti lyuk, akkor nagyon ügyesen palástolta el őket. Ugyanis nem véltem felfedezni semmilyen következetlenséget, vagy logikátlanságot.
A téma megkövetel egyfajta nyelvezetet. Nem mehetünk el a tudományos leírások mellett sem, mindez szrencsére egyáltalán nem hátráltat az élményben. Az író még így is képes olvasmányosan és érthetően átadni a lényeget. De talán ezt már a gyakorlott olvasó mondatja velem. Ha még csak ismerkedsz a sci-fivel, akkor lehet kihívást fog jelenteni a Felfalt kozmosz. Viszont, ha elég eltökélt vagy, garantáltan meg fogja hálálni a mű a kitartásodat.
De akkor is jó esélyekkel indulhat nálad a kötet, ha éppen filozofikusabb hangulatban vagy. A kötetben csomószor előkerül a szabad akarat és az eleve elrendeltség elmélete, melyeket nagyon érdekes megvilágításban mutat be az író.
Verdikt
A Xeno és az Eldobható testek után ez a harmadik Markovics könyv, amit zsinórban elolvastam, és mindhárom egyedi módon tudta megragadni a figyelmemet.
Nagyjából már megvannak az írói kézjegyek, és a stílusa, amiről fel tudom ismerni munkáját. Azonban történetei és azok mondanivalója mind eltérnek egymástól, amitől képes újra meg újra feltalálni önmagát.
A Felfalt kozmosszal az író ismét egy nagyon izgalmas és gondolatébresztő történetet mutat be, keresztül téren és időn át. Kezdő olvasók számára kissé nagyobb lehet a kihívás, mert annyi fordulat és tudományos csavar van a regényben, hogy nem könnyű mindent követni. Viszont sokat látott sci-fi rajongóknak új kedvenc is lehet. Markovics Botond mindent megtesz azért, hogy olyan koncepciókkal dolgozzon, melyeket nem olvasni minden második SF-kötetben.
A sztoriban csupán saját, szubjektív indíttatású negatívumot tudok felróni. A testvérek közül egyedül Diali szálát éreztem úgy, hogy kissé kilóg a sorból. Emiatt az ő életútja tetszett a legkevésbé. Eleinte nehéz volt azonosulni vele, és nem igazán értettem mire megy ki a játék. A többi testvérhez képest kissé erőtlen volt az ő szála, de természetesen a könyv vége visszamenőleg is teljessé tette a karaktert.
Viszont a finálét követően egyre csak arra gondoltam, hogy azért maradt néhány elvarratlan szál és megválaszolatlan kérdés. Mivel itthon nem túl népszerűek a folytatások, így egyelőre több, mint nehéz megmondani, hogy lesz-e második rész. A történetben viszont van még kraft, és a monumentális, sőt univerzális eseményekről még lehetne mit mesélni.
Ha egy igazán eredeti, és egyedi sci-fi regényt szeretnél olvasni, akkor a Felfalt kozmosz minden tekintetben neked készült. Olvasmányos, remekül szerkesztett, és öröm falni a lapokat. Közben mégsem veszti hatását a mondanivalója, és bőven ad üzemanyagot az agynak; egy csomó gondolkodnivaló is lapul az izgalmas utazás mögött.
A recenziós példányt köszönjük az Agave kiadónak!