Wes Anderson, korunk talán egyik legkreatívabb és legmerészebb rendezője. A tipikus Hollywoodi kasszasikerek mellett, olyan alkotások kerülnek ki a kezei közül, amelyek az egyedi látvány mellett, eredetiek és szórakoztatóak. Sajnos korábban nem ismertem a munkásságát, ám miután megnéztem a The Grand Budapest Hotel című alkotását – ami egy igazán szórakoztató kalandfilm – kíváncsian vártam a legújabb filmjét, a Kutyák szigetét.
A történet, a nem olyan távoli jövőben, Japánban játszódik. Megasaki városában elterjed a kutyákat fertőző influenza. A tudósok évekig próbálkoznak, hogy megtalálják a gyógyírt, ám a helyzet annyira reménytelennek tűnik, hogy a város polgármestere, Kenji Kobayashi a közeli Szemét szigetre száműzteti az ember legjobb barátját. A hatalmas sziget, szó szerint szeméthegyekből és völgyekből áll, mely az emberek által felhalmozott hulladékból jött létre.
Főszereplőink egy 5 fős falka, név szerint Chief, King, Duke, Boss és Rex. A szigeten, a túlélésért folytatott harc mindennapos. Normális élelem híján, kénytelenek a szeméten és a maradékokon élni, és még ezért a csekély mennyiségért is ádáz harcot kell vívniuk. Hőseink egy nap felfigyelnek egy repülőgépre, mely lezuhan a szigeten. A roncsoknál rátalálnak a pilótára, egy gyerekre, akiről kiderül, hogy a polgármester unokaöccse, Atari Kobayashi. Aki azért vállalta ezt a veszélyes utat, hogy megkeresse a kutyáját, Spotot. A falka megszavazza, hogy segítenek a kölyöknek és kezdetét veszi a mókás kaland.
[h]Ebadta kalandok[/h]
A film egy stop-motion technikával készült animációs film, aminek az írója, rendezője és producere is Wes Anderson volt. Személy szerint engem lenyűgöz ez a technika, mert iszonyatosan sok munka lehet mögötte. A látványvilág egyszerűen csodálatos, fények és a színek tökéletesen kompozícióban vannak egymással, a hátterek és a karakterek pedig a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva. Olyannyira, hogy még a kutyák szőre is lobog a szélben. Annak ellenére, hogy a helyzet alapvetően drámai és kilátástalan – elvégre az ember legjobb barátjának kegyetlen körülmények között kell helyt állnia – a film tele van komikus jelenetekkel és beszólásokkal. Még a legrosszabb helyzetekben sem érzünk hátborzongató feszültséget, mert valahogy a karakterek is olyan lazán és olyan nyugalommal kezelik a helyzetet, hogy mosolyt csalnak az arcunkra. Aki kedveli a fekete humort, annak nem fog csalódást okozni a film.
A szinkronszínészekre sem lehet panaszunk, olyan nagy nevek adták hangjukat a kutyáknak, mint például Edward Norton, Bill Murray, Jeff Goldblum, Bob Balaban és Bryan Cranston. A zenék hangulatosak és tökéletesen illenek a film távol-keleti atmoszférájához. Érdekesség a filmben, hogy míg a kutyák angolul, az emberi szereplők a saját anyanyelvükön beszélnek. Mivel Japánban játszódik, így a legtöbb ember japánul kommunikál és az esetek többségében feliratot sem kapunk hozzá. Néhány szituációban úgy oldották meg a párbeszédeket, hogy a tévés közvetítések és hírek alatt, angol kommentátorok fordítottak. Valószínűleg az volt a cél, hogy minél inkább a kutyák szemszögéből lássuk a világot. Néhányszor meg is említik Atarinak, hogy semmit nem értenek abból, amit mond.
Személy szerint, én nagyon élveztem a filmet, az elejétől a végéig. Egy könnyed és szórakoztató alkotás, ami tökéletes egy hétvégi kikapcsolódásra. Nyugodtan megnézhetjük egyedül, párban vagy akár az egész családdal. Adjon mindenki egy esélyt a filmnek, mert szerintem nem fog csalódást okozni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!