Van egyfajta varázsa a szűk terekben játszó, erősen klausztrofób hatású filmeknek. Láthattunk is már néhány remek, vagy egyenesen kiváló alkotást ilyen környezetben: ott volt például a 127 óra, a Kocka, a végig egy liftben játszódó Ördög, a Cloverfield Lane 10, vagy a méltatlanul elfeledett Élve eltemetve, amelyben Ryan Reynolds ragad a föld alatt egy koporsóban. Mondanom sem kell, de aki retteg a szűk terektől, az messzire kerülje ezeket a filmeket. Személy szerint van elég fóbiám, és szerencsére a klausztrofóbia nincs köztük, azonban a 2021-es francia Oxygen (Oxigén) című alkotástól erős a gyanúm, hogy ezt a félelmet is felírhatom a listára.
[h]Kényelmetlenség[/h]
Máris a közepébe csapva az Oxigén lehetett volna sokkal jobb is. Az 1 óra 40 perces játékidőből simán le lehetett volna faragni 20 percet, és kukázható lett volna pár túlírt marhaság is; és akkor egy több, mint tisztességes filmmel lettünk volna gazdagabbak.
Az Omicron 267 (Mélanie Laurent) jelzésű “élőforma” hirtelen magához tér egyfajta altatásból. A nyitójelenet elnyújtottsága, a villódzó vörös fény, a befülledt kapszula mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a néző már az első néhány percben garantáltan rosszul érezze magát. Elég csak azt elképzelni, ha hirtelen alszunk el, és alvás közben mondjuk letakarjuk az arcunkat valamivel. Majd felriadunk, előjön az érzés, amikor azt sem tudjuk hol vagyunk, és néhány végtelennek tűnő másodpercig nem is látunk. Ahogy észhez térünk, és felfogjuk a környezetet, persze megnyugszunk, de az ezt megelőző pillanatok hosszú perceknek tűnnek, és az egyik legijesztőbb érzés, amit ember érezhet.
Remélem átjött ez a banális, mégis kifejező hasonlat, mert az Oxigén első néhány perce egészen pontosan ezt az érzést írja le és kelti a nézőben. A kapszula foglyaként a nő nem tud kijutni, emlékezetkiesése van, tehát még csak azt sem tudja, kicsoda, honnan jött és mit keres a koporsó méretű kapszulában. Segítségére egy MILO nevű mesterséges intelligencia lesz, és a kettőjük “dinamikája” az egyik legjobb pontja a filmnek.
És ha az nem lenne elég, hogy bent ragadt egy ismeretlen helyen egy ismeretlen kapszulában, ismeretlen okokból, az oxigén-szint is rohamosan csökken. A beletörődés és a küzdés bipolaritása szinte jelenetről jelenetre változik, ami meglehetősen remekül mutatja be az emberi lélek összetettségét. Erős párhuzamba állítja a túlélési ösztönt és a teljes reményvesztettséget, melyektől a néző egyre csak kényelmetlenül fogja érezni magát.
[h]Csavart csavarok[/h]
Omicron 267 lassan rájön, hogy valójában Elizabeth Hansennek hívják, és MILO segítségével próbál valahogy kijutni a szűk kapszulából. Ahogy fokozatosan kezd visszaemlékezni, úgy halmozódnak a csavarok egymásra, amikre nem biztos, hogy szükség volt.
És ha nem lenne elég, hogy a végére legalább három plot twist volt, mellé erősek a metaforák is, melyeken nem sok nyugodt pillanata lesz gondolkodni a nézőknek. A végére egyértelművé válnak a foreshadowing céljából mutogatott hasonlatok, de a játékidő tetemes részében egyszerűen nincs idő ezekkel foglalkozni. Nem mondom, a csavarokat ügyesen építették fel, de a “hűha-faktor” számomra elmaradt. Annyi mindent zsúfoltak össze, hogy meglepődni már nem volt se időm, se kedvem.
A Lizt alakító Laurent viszi a hátán az egész filmet. Mivel egyedüli húsvér szereplő, minden rajta állt, vagy bukott. És szerencsére elég széles színészi spektrumot tud használni, így minden mozzanata, arcának rezdülése, mimikája kifejező, és rengeteget hozzá tesz a hangulat megteremtéséhez. A másik főszereplő MILO, “aki” racionális gépként önmagában nem sokat tesz hozzá az eseményekhez, ellenben a racionalitásából származó már-már nevetséges (a szó jó értelmében) jelenetek tudnak kisülni. De igazán Liz reakcióitól kel életre kettőjük dinamikája.
Összességébent tehát az Oxigén egy könnyen feledhető, mégis általánosságban oké film. Nem váltja meg a világot, és a klausztrofób alkotások közül sem tud kiemelkedni, pedig a sci-fi szetting adta volna a lehetőséget. Ha tényleg csak Liz megpróbáltatásaira koncentrált volna a kapszulában és nem rendel hozzá világmegváltó gondolatokat és csavarokat, simán nagyobb pontszámot érdemelt volna. A film elérhető a Netflix kínálatában, egyszer neki lehet menni, de a szűk helyektől tartó nézők tényleg kerüljék, nem fog jót tenni nekik.