Hiába telt el majdnem kilenc év a Saul fia Oscar-díja óta, hiába van velős véleményem az NFI munkásságáról, a magyar filmipar elmúlt évtizede egészen erős volt. Ez főleg a független alkotások szárnyalásának köszönhető, de a nagyobb költségvetésű darabokból is volt pár egészen vállalható. Így szinte már alig emlékszünk, mi történt az azelőtti tíz esztendőben, és ebben a kollektív tudatunk kármentése is a segítségünkre van. Az időszakot többek között olyan romantikus vígjátékok fémjelezték, mint az S.O.S. szerelem! vagy a Coming out, amelyek sekélyességük mellett aktívan táncoltak a szégyentelenség határvonalán. Nos, ezt a periódust idézi meg, igaz, korrekt produkciós minőségben Herendi Gábor új filmje, a Futni mentem is.
Családi szigetkör
A film egy montázzsal kezdődik, ahogy egy idősödő házaspár (Udvaros Dorottya és Csuja Imre) a közös bakancslistájukat pipálja ki. A férj azonban gokartozás közben (egy mérsékelten ízléses aláfestő zene kíséretében) szívrohamot kap, és a listán az utolsó elem teljesítetlen marad. Ez a tétel pedig a maraton lefutása. A feleség úgy dönt, hogy mégiscsak befejezi a közös listát, és férje urnájával a hátizsákjában teljesíti a következő budapesti maratont. Mivel ehhez nincs elég jó erőnlétben, három lánya segítségét kéri, hogy váltóban futhassák le a komoly erőpróbát. Ehhez az egész családnak alapos felkészülésre van szüksége, amely közben nem csak a kondijukat, de az életüket is összeszedhetik.
A három lány ugyanis három teljesen különböző úton jár, de egyikük sem elégedett az életével. A legidősebb Dorina (Tenki Réka), egy ügyvéd, aki az irodájuk partneri pozíciójára hajt. De úgy tűnik, hiába teper, és áldozza fel a magánéletét és a szabadidejét, főnökének semmi sem elég. Kata (Lovas Rozi) már két gyermek anyja, és mesekönyvek írásával, illusztrálásával foglalkozik. A szakmai sikertelenség és az, hogy párja egy bő évtized után sem kérte meg a kezét, egyre frusztráltabbá teszi. Húguk, Emma (Trill Beatrix) pedig nem találja a helyét sem a munkaerőpiacon, sem a magánéletben, és éppen a főnökével kavar. Az anyjuk kérését mindhárman vonakodva vállalják, de végül éppen ez a közös élmény lehet az, ami közelebb hozza őket egymáshoz, és egy kiegyensúlyozott élethez is.
Karika-túra
A Futni mentem elég komoly sztárparádét mutat fel, számtalan tehetséges színész jelenik meg benne, ennek megfelelően az alakítások nem rosszak. Udvaros Dorottya nagy rutinnal használja a komikus eszköztárárt, és ő is van a legnagyobb hatással a film hangulatára. Csuja Imre szintén nem elveszett a műfajban, rövid felbukkanása alatt is szórakoztató, igaz, nem nagyon tér el attól a karaktertől, amit annyi más helyen is életre kelt. Hasonlóan Lovas Rozi sem keresett teljesen új színészi stílust például A mi kis falunk óta, de gond nélkül hozza a szerepét, csakúgy, mint Tenki Réka is. Igaz, Dorina szerepe nem kifejezetten hálás, hiszen ennél sablonosabb figurát nehezen lehetett volna a forgatókönyvbe írni.
És ez a fő baj a Futni mentem narratívájával: egyszerűen rosszul vannak megírva a karakterek. A film tele van életszerűtlen, azonosulásra alkalmatlan, karikatúra-jellemekkel. Csányi Sándor rendőrtisztjét például képtelenség komolyan venni. Papíron egy komikusan esendő szereplő, ami kontrasztban áll katonás modorával és a szakmája keménységével, de annyira természetellenes, hogy lemászik a vászonról. Gálffi László főügyvédje is ugyanaz az elnagyolt, papírmasé antagonista, mint akit a Semmelweisben is alakított.
A Futni mentem receptjében mintha nem férne meg az őszinteség. Szó sincs arról, hogy egy vígjáték feltétlenül csak akkor működhet, ha a lehető legvalósabb figurákkal operál. A komikusan elnagyolt karakterek igenis hatásosak lehetnek, mint az említett A mi kis falunk esetében is. De ott fontos, hogy mindez azért történik így, mert ezáltal parodizálnak, nagyítanak fel olyan jelenségeket, amik alapjaikban valósak. Ezeket pedig karikaturizálva hozza közelebb, és abszurditásukban is azonosulni lehet velük. Itt viszont csak gyerekesnek hat az egész. A szereplők nem úgy viselkednek, mint az emberek, és minden mondatuk mesterkéltnek hat. Mintha tudatában lennének, hogy egy vígjátékban vannak, csak ennek nem önreflexió az eredménye, hanem a természetellenesség.
Nem véletlen, hogy minden véletlen
De a cselekmény sem éppen az organikusság mintapéldája. A történetet csupa véletlen hajtja előre, amelyek mindig pont akkor és úgy következnek be, hogy az kényelmes legyen. A véletlenszerűség tehát csak a Futni mentem világában jelenik meg, egy szinttel távolabbról nézve ez a leggörcsösebb determinizmus. Nem azzal van a gond, hogy egy film dramaturgiailag megtervezett, vagy vannak belőle előre-hátra utalások, de az egy másik szint, amikor egyetlen találkozás, egyetlen karakter felbukkanása sem történhet úgy, hogy annak ne legyen később szerepe. Mindenki pont azzal fog összefutni, és pont azokat a mondatokat fogja hallani, amire egy későbbi ponton szüksége lesz.
Ez egyrészt iszonyat kiszámíthatóvá teszi a filmet. A legtöbb szálról jó előre látszik, hogy hova fog kifutni, és így csak izzadtságszagúnak érződnek azok a félrevezetések, amik erről el akarják terelni a figyelmünket. Nemcsak az tűnik fel, hogy félreértés van két karakter között, de az is látszik, hogy ez pontról pontra hogyan lesz feloldva. A befejezés pedig pontosan az a szirupos összeborulás, amire számítunk. Mert nyilván egy romantikus vígjáték nem lehet meg anélkül, hogy a főbb szereplők páronként pont egymást találják meg. Na jó, talán egy ponton még egészen éretten sikerült elvarrni egy szálat, de ott elég húzós is lett volna a klasszikus happy end erőltetése.
És félreértés ne essék, hiába mesterkéltek a karakterek és a dramaturgia is, azért nem ellenszenvesek a szereplők. Egyszerűen csak baromi nehéz velük azon túl azonosulni, hogy nagyjából érdekel, mi lesz a sorsuk. Ennek köszönhetően azok a pontok, ahol a Futni mentem érzelmi húrokat szeretne megpendíteni, nem működnek. A meghatónak szánt momentumok nem adnak katarzist, a látszólag drámai pillanatokról pedig előre látszik, hogy semmi alapjuk nincsen.
Helyenként humort tartalmazhat
A Futni mentem egyetlen szerencséje, hogy alapvetően nincs rosszul megrendezve. Van egy sodró lendülete, amely visz magával, és végig nézeti magát. Ez pedig ideig-óráig feledteti az ordas hibáit, és benne tart egy langyos, de nem elviselhetetlen élményben. Ebben segít teljesen korrekten fényképezett, színes látványvilága, és tisztességes vágása is. A szakmai kifogások helyett inkább olyan apróságok vetnek csak ki az élményből, mint az ízlésesnek nehezen nevezhető termékmegjelenítések, de ezekkel sincs elárasztva a Futni mentem. Egy viszonylag magas költségvetésű, de nem pazarló, vállalható iparosmunkával van dolgunk, amely végig figyel rá, hogy ne menjen le kutyába.
És közben néhány ponton vicces is. Azért szó sincs róla, hogy minden poén ütne, inkább nagyjából a felük talál be. Nem egy lenyűgöző arány, de azért azt jelenti, hogy lesz jó pár szórakoztató pillanat. Igen, a jellemkomikum kínos lesz egy kicsit, van jó pár nehezen értelmezhető mondat, de ha közben olyan csattanók is vannak, amik megmosolyogtatnak, akkor azért nem olyan kritikus a helyzet. És a Futni mentem pontosan ezt kínálja. Egy nézhető, könnyed szórakozást, ami okoz pár kellemes pillanatot, de ennél egy centivel sem terjednek tovább az ambíciói.
Verdikt
A Futni mentem azért nem egy könnyű kritikaalany, mert szinte minden elemében közepes. Nem lehet igazán földbe állítani és dicsérni sem, a Le a fejjel! és az Anora közötti vígjáték-skálának pont a kellős közepét célozta meg. Esze ágában sincs mélynek, okosnak, felvillanyozóan frissnek lenni, de legalább nem is akar egy alpári, csakis fingós és szarós viccekkel teletűzdelt összművészeti szégyentelenkedéssé sem válni. Inkább fogja a jól bevált, mesterkélt magyar romkom-receptet, és elkészít egy könnyed, nagyon lakossági, nagyon sekély, de alapvetően szórakoztatni képes alkotást.
Más kérdés, hogy ebben a sémában sem kiemelkedő. Egyszer nézhető, lehet rajta párat nevetni, és a 2000-es évekbeli “elődjeihez” képest messze nem is olyan kínos. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy megtalálja a maga célközönségét, és nincs is ezzel semmi baj. A pizzáról is tudjuk, hogy alapvetően egészségtelen, és a legtöbb futár nem is a gasztronómia legfelsőbb szintjeiről szállítja ki a kerti partik kedvenc vacsoráját, mégis jól tud esni. Viszont a Futni mentem tésztája érezhetően nem organikus, és emiatt nehezemre esik önfeledten örülni neki.
A filmet a CinemaCity Filmünnep alatt láttuk. A Futni mentem november 21-től látható a mozikban.