Igazi terülj-terülj asztalkám volt filmek szempontjából a 2021-es esztendő. Míg az igazán kiemelkedő alkotásokból nem lehetett Dunát rekeszteni, legalább a jó és nagyon jó vonalon elég sok mindent láthattunk. Nézzük is meg, mik voltak a mi kedvenc filmjeink a tavalyi évben.
Disclaimer: a bejegyzés a teljesség igénye nélkül készült el, a lista teljesen szubjektív. Nyilvánvalóan nem láttunk minden létező filmet, ami 2021-ben jelent meg, de ha kihagytunk valami nagyon fontosat, írjátok meg nekünk kommentben!
[h]Valaki van a házadban (There’s someone inside your house)[/h]
Noob: Egyszerű slasher horror, ráadásul amerikai kisvárosi fiatalokkal a főszerepben, szóval első ránézésre nem sokat ígér a film. Azonban ahogy a játékidő előrehalad, több eredeti ötlet is megfűszerezi az élményt, a remek színészi alakításokról nem is beszélve. Az áldozatai titkait felfedő gyilkos kilétére sok jelölt is akad, szóval igazán izgalmas a végéig, de élvezetéhez fel kell fedezni az apró szépségeit és kicsit el kell rugaszkodni a kifinomultabb, atmoszferikusabb thrillerek világától.
7/10
(Netflixen elérhető)
Gabe: Én jóval szigorúbban véleményeztem a Valaki van a házadban című filmet. A Fear Street után egyébként sem volt magasan a léc, de ez a tinislasher még ezt sem volt hajlandó megugrani. Kicsapongó narratíva, idióta szereplők, és nevetséges gyilkos mögötti gondolatok mentén vezérelt, igazi középszerű alkotás.
[h]Bárány (Lamb)[/h]
Noob: Sokfelől lehetett hallani erről az izlandi filmről, de nem volt könnyű hova besorolni az előzetes információk alapján. Mert ez a film furcsa, nagyon furcsa, hiszen egy félig bárány, félig ember lényről szól, amit egy gyermektelen házaspár nevel fel a kopár északi tájakon. Az biztos, hogy a különös lény ellenére néhány ijesztő, vagyis inkább baljóslatú jelenetet leszámítva inkább egy furcsa drámát kapunk, amiben végig az a fő kérdés, hogy mit is látunk valójában. Ember és természet viszonyáról, egy családot sújtó tragédia utóéletéről is elgondolkodhatunk ha a stáblista után végre magunkhoz tértünk.
7/10
Gabe: Minden porcikámmal próbáltam megérteni a Bárányt miközben néztem. A felszínen valóban egy borzasztóan furcsa drámát láthatunk egy világtól elszigetelten élő családról, de egy ilyen művészi alkotást egyáltalán nem éri meg felszínesen nézni. Végig átitatják a szimbólumok, metaforák, és garantáltan ezerféle érzelem fogja a nézőket arra sarkallni, hogy aztán órákat gondolkodhassanak jelentésükön. A rém lassú cselekmény és látszólag eseménytelen narratíva mögött nagyon erős gondolatok lapulnak, melyek csak arra várnak, hogy a néző felfedezze magának.
[h]Az utolsó párbaj (The Last Duel)[/h]
Sokféleképpen fel lehet dolgozni történelmi témákat. Van, amikor az abszolút hiteles elbeszélés a készítők célja és van, amikor inkább a mai drámákhoz hasonló, szubjektív szemszögekből láttatott cselekmények bontakozhatnak ki a néző előtt. Ezt az utóbbi irányvonalat képviseli Ridley Scott történelmi filmje is, ami a történetmesélést tekintve modern és gerincét a szubjektivitás adja. A valós eseten alapuló cselekményt, ami az utolsó törvényes lovagi párbajhoz vezetett Franciaországban, három szereplő szemszögéből láthajuk. Amit véleményem szerint a rendező sikerrel hozott ki a lehetőségből: a középkorban játszódó filmeknél elhanyagolt női narratívát megismerhettük végre. Ugyanakkor a két férfi szereplő önigazolásai néhol már túlságosan repetitívek lettek, ilyenkor nem mindig adott pluszt a többféle verzió ábrázolása.
7/10
[h]Senki (Nobody)[/h]
Noob: Szerintem Bob Odenkirk remek színész és bár a Better Call Saul sorozatban brillíozhat csak igazán, azért azt gondoltam ebben az akciófilmben mindenképpen érdemes lesz megnézi. Nem csalódtam, tényleg elvisz egy egészestés filmet a hátán, ha pedig a történetet nézzük, az sem hagy kivánni valót maga után. Maradjunk annyiban, hogy van valami különlegesen szórakoztató abban, amikor béna és unalmas átlagemberekből kibújik a gyilkológép. Mindemellett a film szilárdabban áll a valóság talaján, mint sok mai akciófilm és a főszereplőn kívül családtagjai is hús-vér, hihető karakterekként lettek ábrázolva.
7/10
Gabe: A Nobody lehetne az átlagember John Wickje is, de szerencsére nem csak egy olcsó nyúlásról van szó. Odenkirk lubickol a szerepében, az akciójelenetek és a pörgős cselekmény meg csak tovább emelik a színvonalat. Ez a film sem hibátlan, de egy tisztán szórakozás céljából készült akciófim esetében semmilyen szinten nem tudok rá haragudni.
[h]Az öngyilkos osztag (The Suicide Squad)[/h]
Noob: Az 2016-os előző próbálkozás brutálisan rosszra sikeredett, nem kevés bátorság kellhetett hozzá a DC részéről, hogy újra elővegye a feláldozható eszelősök csapatát, mint megfilmesítendő ötletet. A rendező- és hangulatváltás bejött, a film remek iramban szórja a poénokat, mindemellett önironikus is, néhol pedig egészen meglepően mer olyan témákat elővenni, mint például az Egyesült Államok külpolitikájának fikázása vagy a B-listás képregénykarakterek lecserélhetősége. Szóval nagyon szórakoztató mozi lett, Margot Robbie (Harley Quinn) alakításán kívül meg lehet még említeni az Idris Elba (Bloodsport) és Daniela Melchior (Ratcatcher 2) által bemutatott karakterfejlődést vagy a Sylvester Stallone (King Shark) és Sean Gunn (Weasel) fémjelezte ámokfutást.
7.5/10
Gabe: Nem fogok hazudni, iszonyatosan jól szórakoztam a The Suicide Squad soft rebootján. Imádtam a vérgőzös agymenést, a stílusos látványt és a láthatóan remekül szórakozó színészek által alakított karakterek őrült ámokfutását. Egyáltalán nem veszi magát komolyan a film, a humora szubjektíven, de nagyon rendben van és a pofátlan odaszurkálások az amerikai felfogásnak külön piros pontot érdemelnek.
[h]Cry Macho[/h]
Noob: Úgy tűnik, hogy Clint Eastwood a színészi munkát sem hajlandó maga mögött hagyni a rendezés mellett. Ennek lehet pozitív és negatív hozadéka is. Mostani filmje esetében úgy gondolom, hogy jól áll neki a lassú tempó, az a megfontolt játék aminek minden percében ott van az elmúlt ötven év rutinja. Viszont emellett hiába a remek színész teljesítény (Eduardo Minett fiatal kora ellenére megállja a helyét a vén róka társaként), ez a szimbolikusan és szó szerint véve is utazásról szóló történet csak azért keltheti fel sokak figyelmét, mert Clint Eastwood játszik benne. Egy átlagos felnövés-történet, tele emberi pillanatokkal és különböző hétköznapi jócselekedetekkel, ami nem fog senkinek sem meglepetéseket okozni. Viszont ha a megfelelő módon állunk hozzá, így is emlékezetes marad.
6.5/10
[h]Városi Cowboy (Concrete Cowboy)[/h]
Noob: Több okból is elgondolkodtató a film, például, hogy Hollywood miért nem fedezte fel eddig a tényt, hogy Philadelphia belvárosában a mai napig élnek cowboyok, akik lovaikat gondozzák és őrzik a hagyományaikat a felhőkarcolók árnyékában. A film sokat mesél szegénységről, kilátástalanságról, a gettókban sok fiatalnak egyetlen megélhetésként szóba jövő bűnözésről. De ezzel még csak egy átlagos gettófilm lenne, azonban ehelyett arról szól leginkább, hogy az állatok segítségével milyen módon tudják megtanulni a fiatalok a felelősségvállalás, az összetartozás gondolatát. Ennek az üzenetnek a tolmácsolásában nem csak Idris Elba és Caleb McLaughlin (a Stranger Thingsből lehet ismerős) segít, hanem a philadelphiai városi lovas közösség valódi tagjai is, ami tovább növeli a film hitelességét.
7.5/10
(Netflixen elérhető)
[h]Dűne (Dune)[/h]
Noob: Talán azért is szerepel ilyen előkelő helyen a Dűne a listámon, mert szinte semmi elvárásom nem volt vele szemben. A könyvet nem olvastam ugyanis és bár éreztem, hogy a film bemutatójának folyamatos halasztása miatt akár lehetőségem is lehetett volna rá, nem pótoltam be ezt az elmaradásomat. Szóval nagyjából annyit tudtam, hogy biztosan látványos lesz, Villeneuve-nek jó filmjei vannak, Timothée Chalamet pedig jó volt a The Kingben. Ehhez képest kellemes volt látni, hogy milyen részletekbe menően, de nem szájbarágósan kerültek vászonra az epikus mértékű politikai cselszövések és ezek milyen szépen harmonizáltak a gigantikus és ezerre pörgetett, de még az esztétikum határain belül maradó sci-fi látványvilággal.
De sajnos van szépséghibája is a filmnek, például, hogy a fiatal főszereplő útjának elején, közvetlenül a sivatagi fremenek megismerése után véget is ér, pedig az utolsó negyvenöt perc igencsak kényelmesen nyúlik el, ami után a ráérős tempót afféle kikacsintásos poénként a stáblista szakítja meg. Persze ma már eleve többrészesre tervezik a legtöbb alapmű feldolgozását, úgyhogy ha pozitívak vagyunk, ezt felfoghatjuk a részletesség áraként is. Hibái ellenére igazi ütős mozifilm született, epikus történettel, érdekes szereplőkkel és csodálatos látvánnyal, úgyhogy részemről az egyik legjobb sci-fi és az egyik legjobb film 2021-ben.
8/10
Gabe: Ahogy az ajánlóm során is említettem, a Dűne nem egy hálás alapmű. Rendesen adaptálni szinte lehetetlen, Villeneuve-nek viszont sikerült a bravúr. Nem egy tökéletes alkotásról beszélünk, természetesen nem mentes hibáktól, és a megfontolt, lassú cselekmény sem lesz mindenkinek a kedvence. Ettől függetlenül egy kompetens és nagy horderejű film tele érdekes gondolatokkal. És hát nagyon tudtam örülni végre egy klasszikus sci-finek a moziban. Számomra is az év egyik abszolút kedvence volt a Dűne.
[h]Pókember: Nincs hazaút (Spider-Man No Way Home)[/h]
Noob: Hadd kezdjem azzal hogy az előző két Pókember film nem került be a képzeletbeli éves toplistáimra és nem tartom magam olyan embernek, akit a kilóra mért fan service-szel meg lehetne etetni. Hogy mégis miért egy szuperhősös trilógia záródarabja az év egyik legjobb filmje szerintem, arról az ajánlómban már hosszabban értekeztem. A Tom Holland-féle Pókember egy olyan hős, aki hosszú évek alatt végre megért a feladatra, hogy saját értékeit képviselve, saját lábán is megbírkózzon egy ilyen monumentális feladattal, klisés eredettörténet nélkül is. Van hát ok az örömre. Hogyha valaki csak ezt az egy filmet nézi meg a trilógiából, az is meg fogja szeretni a karaktert (persze az előző filmről nem árt egy rövid összefoglalót elolvasni ebben az esetben).
8/10
Gabe: Marvel-rajongóként nehéz elfogulatlanul bármit is mondani a Pókember: Nincs hazaútról. Míg a Shang-Chi és az Eternals kellemes meglepetés voltak idén, a Holland-Pókember trilógia záródarabja szétbontotta a vetítőtermeket. Többször úgy éreztem magamat, mint egy koncerten, vagy sporteseményen. A közönség egy emberként őrjöngött, és tapsolt; ilyen élményben még soha nem volt részem. A rajongó énem is kikelt magából, imádtam a Nincs hazaút minden pillanatát. Kritikusi sapkámat fejem tetejére biggyesztve azért látom a film hibáit, és következetlenségeit, de ezektől függetlenül is remek szórakozás, és egy frankón összerakott alkotás.
[h]Ne nézz fel (Don’t Look Up)[/h]
Noob: Szatírát készíteni egyszerre hálás és nagyon nehéz feladat. Szerintem minden korszaknak, évtizednek megvoltak a lenagyobb mesterei ebben a műfajban, akik úgy tudnak pontos képet alkotni a társadalmi kihívásokról, hogy azok bár elgondolkodtatóak és kétségbeejtőek, de megtanulunk nevetni is rajtuk a kétségbeesés helyett. Adam McKay előző filmje, az Alelnök nekem nagyon bejött, ezért is vártam, hogy ezúttal kicsit szabadabban (valós történelmi alapok nélkül) milyen képet tud alkotni a bolygót elpusztítani képes meteor közeledtére fittyet hányó emberiség témájával.
A szatíra működik is, nagyon szórakoztató képet kapunk a bármilyen ügy mentén polarizálódni képes politika, az üzleti érdekkörök kegyéből élő média, és a magukat világmegváltónak gondoló tehetségtelen milliárdosok világáról. Vagyis a világról, amiben élünk. A szereposztás parádés, Leonardo Dicaprio (Dr.Randall Mindy) és Jennifer Lawrence (Kate Dibiasky) mellett Meryl Streep (President Orlean) és Jonah Hill (Jason Orlean) is remekel. A sok poén mellett persze témája miatt rohadt szomorú is a film, hiszen ténylegesen azt mondja, üvölti a fejünkbe: az emberiség a saját és környezete totális pusztulása felé száguld és senki nem hajlandó tenni semmit amíg a saját pecsenyéjét az utolsó pillanatokban még ropogósra sütheti.
8/10
Gabe: Minél többet gondolkozok azon, hogy miről szólt a Don’t Look Up, annál elkeseredettebb vagyok. A társadalom egyre megosztóbb, a média és politika pedig erősíti a polarizáltságot. Mindenki a saját véleménybuborékában él, és az ég világon nincs semmi, ami onnan kimozdíthatná az embereket. Még egy végzetes meteor sem. Ahogy várható volt, a Don’t Look Up roppant megosztó lett, és a fentiek miatt ez egyáltalán nem meglepő. Szar helyzetben van a világunk a jelenlegi berendezkedés miatt, és ha ez a film csak egy kicsit is gondolkodásra bírja az embereket, már megéri megnézni.
Ezek voltak a GeekVilág kedvenc filmjei (a teljesség igénye nélkül) 2021-ben. Szívesen várjuk kommentekben a Ti kedvenceiteket is!