Már december elején elkezdtem magamban számot vetni 2021-ről. Az elmúlt esztendőkhöz képest jóval struktúráltabban vezettem, hogy mivel játszottam, mit néztem vagy olvastam. Annak ellenére, hogy a korábbi évekről nincsenek számszerű adataim, merem állítani, hogy idén sokkal több mindent tudtam fogyasztani: többek között egy csomó sorozatot sikerült ledarálnom az évben. Így hát nem kellett vért izzadni, hogy Noob Saibot kollégával kooperálva összeállítsuk a 2021-es kedvenc sorozataink listáját.
Disclaimer: ez egy szubjektív lista, amely a teljesség igénye nélkül készült el. Ha a bejegyzésben nem szerepel a Ti kedvencetek, írjátok meg nekünk kommentekben szerintetek melyek voltak 2021 legjobb sorozatai.
[h]Rick és Morty 5. évad[/h]
Noob: Még mindig jókat lehet nevetni rajta és akár időnként el is gondolkodtat, de már nem a régi lendület és eredetiség jellemzi a sorozat legújabb évadát. A legemlékezetesebb epizódok a szezon elejére estek véleményem szerint (Mortiplicity, Rickdependence Spray) de azokban is volt mindig egy-két túlságosan is hanyagul hozzánk vágott, falrengetőnek szánt fejlemény. Az évad végi, sok részen átívelő sztorit lezárni hivatott epizód pedig különösen egyszerű lett az elvárásokhoz képest.
[h]Squid Game 1. évad[/h]
Noob: Meg kell mondanom őszintén, hogy a sorozat sok erős pillanata ellenére összességében nem érdemelte meg az őrületes lelkesedést ami körülvette. Minimum a Battle Royal óta tudjuk milyen játszmákra lehet rávenni az egymással szembenálló embereket ha elég motivációt és lehetőségeket kínálunk fel nekik a másik kiiktatására. A Squid Game legerősebb pillanatai ezért szerintem azok, amikor a főszereplő Seong Gi-hun (Lee Jung-jae) játékon kívüli életét látjuk és a nehézségeivel azonosulhatunk a kapitalizmus visszásságain elgondolkodva. A játékok szellemesek persze és szintén izgalmasak, de a keret, amibe illesztik ezeket az évad végére elkezdett széthullani. Ami persze a készítőknek is célja volt, de azt gondolom nem értek el vele olyan drámai hatást, mint szerették volna. És bár tényleg szórakoztató sorozatot láthattunk, a folytatástól inkább ódzkodok, semmint hogy lelkesen várjam.
Gabe: Ha valaminek, akkor a Squid Game-nek egyáltalán nem kellene folytatás. A hype és az elvárások azonban sakkban tartják a készítőket és a Netflixet is, és akár tetszik, akár nem, így működik a showbusiness. Számomra viszont maradandó élmény volt az első évad, tele emocionálisan megrázó jelenettel és meglepően nyers brutalitással.
[h]What If…?[/h]
Noob: Ahogy korábban is írtam, egy vegyes sorozatot kaptunk, ahol a különböző alternatív valóságok érdekességét néhol a bénábbra sikerült sztori aláásta. De aki érdeklődik a sorozat alapfeltevése iránt, nem fogja megbánni a megnézését.
Gabe: Teljesen egyetértek: a What If…? minőségben és sztoriban is egy vegyesvágott lett. Volt néhány szenvedős epizód, és maga a művészeti megoldás sem volt a kedvencem, de összességében jól szórakoztam és kaptunk néhány rajongósimogató képsort, aminek én csak örülni tudtam.
[h]Loki[/h]
Noob: Egy újabb darab az idén ránk dobott képregényadaptációs sorozatok dömpingjéből. Tom Hiddleston fantasztikusan bújik ismét (egy) Loki bőrébe, és megismerhetjük a multiverzum különböző világaiban ténykedő alteregóit is. A remek színészgárda (a főszereplő mellett Owen Wilson és a többi mellékszereplő is kitesz magáért) mellett a sztori is nagyon erős. Az még szokványos is lehetne, hogy a vonakodva végrehajtott jócselekedetei révén érkezhet a korábbi főgonosz Loki számára a megváltás, csakhogy a multiverzum ügyeit kézben tartó Idővariációs Hatósággal sincs minden rendben. Az ebből az izgalmas alapszituációból kiinduló konfliktusok pedig Loki lényegének, többféle személyiségének és személyes kapcsolatainak velejéig kalauzolnak minket. A remek évadon csak néhány, tölteléknek tekinthető és/vagy túlzott akcióorgiába torkolló epizód ejt szégyenfoltot. Ezzel együtt is nagyon jó időtöltés volt a sorozat követése, és bár Hiddleston itteni alakításával nemes búcsút is vehetne a karaktertől, de kétségkívül érkezik a következő évad, ami egy újabb kihívással fogja kezdetét venni. Kíváncsian várom és remélem az eddig látott karakterfejlődés előnyére válik (az egyik) Lokinak.
[h]Invincible 1. évad[/h]
Noob: A szórakoztatóipar ismétli önmagát, úgy tűnik azon belül a véres, realisztikus sorozatok is megkapják saját kihívóikat évről évre. Míg tavaly a The Boys 2. évadának örülhettünk, most animációs formában támad a Robert Kirkman (a The Walking Dead képregény atyja és az Image Comics vezetője) képregényéből készült Invincible. Az első epizódok türelmes építkezése után brutálisan realisztikus, gyomorba maróan cinikus képet kapunk arról, hogy milyen lenne a valóságban egy Supermanhez hasonlóan legyőzhetetlen szuperhős és félig ember fiának élete a Földön. A legtöbb epizódot gyors tempó jellemzi tehát, aminek segítségével az alapkonfliktus mellett bemutatja a főszereplő, Mark Grayson (Steven Yeun) magánéletét és útkereséseit is. Nagyon jó sorozat lesz ez mindenkinek aki szereti a véres szuperhős-paródiákat és amellett, hogy semmi nem indokolja, miért nem láthattuk már korábban is a képregény mozgóképes adaptációját, azért ez is épp olyan jó időzítés a sorozat debütálásának, mintha fordított sorrendben, a The Boys előtt érkezett volna.
Gabe: Akinek herótja van a szokványos szuperhősöktől, akkor a The Boys és az Invincible orvos által felírandó megtekintésre. Az Invincible izgalmas, lebilincselő, érzelmileg megterhelő és tele van remek kritikával a műfaj és persze a társadalom felé is. Nyers és kemény, közben pedig érzékletesen mutatja be Mark mindennapjait, és a kettősséget milyen egy szuperhős fiának és átlag tinédzsernek lenni.
[h]WandaVision[/h]
Noob: Szintén méltattam korábban önálló posztban, továbbra is úgy gondolom, hogy a furcsa gyász- és családtörténet egy szitkom-paródiába csomagolva az év egyik legjobbja volt.
Gabe: Az MCU és most már a mellékágon futó sorozatok időről időre rácáfolnak arra, hogy csak “jók kontra gonoszok bunyóznak”. Nyilván a legtöbb alkotás ennél azért igyekszik mindig többet adni, de akadnak olyan címek, ahol kicsit bátrabban merítenek a kreativitás kútjából. A WandaVision pedig ilyen; maga a koncepció sem szokványos, de a sitcom mögötti magvas gondolatok teszik életszerűvé és kiemelkedővé a sorozatot.
[h]Hawkeye 1. évad[/h]
Noob: Némi meglepetésre nálam első helyre és az év legvégén, karácsonyi sztorinak futott be az a széria, ami a szerintem méltatlanul mellőzött és sokszor kifigurázott karakter hétköznapi kalandjait helyezi a középpontba. Ahogy korábbi képregényes alapja, a sorozat is azt mutatja be, hogy mit csinál egy Bosszúálló ha épp nem a világot menti meg, hanem csak hétköznapi embereken, például egy tanítványává váló fiatal lányon segít. Csupa szív és őszinte emberség a sorozat, amiben nem az egyébként szintén remek akciójeleneteken van a hangsúly, hanem a bennük kiteljesedő fejlődéstörténeteken. Nekem személy szerint a Jessica Jones és a Fenegyerek sorozatok elkaszálása után szükségem volt már egy ilyen, hétköznapibb és emberibb léptékű szuperhősös sorozatra. Ja, és a fináléjának köszönhetően az új Pókember-film helyett számomra ez a sorozat szállítja az év szégyentelen, de hangos éljenzést kiváltó fanservice pillanatát.
Gabe: Sólyomszem sosem volt a kedvenc Marvel karaktereim között, és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Nem véletlen, mennyi savazás érte mindig is a szerencsétlenül elhanyagolt Clint Bartont. A 2015-ben, Matt Fraction tollából megjelent Hawkeye képregény már más alapokra helyezte Sólyomszemet és protezsáltját, Kate Bishopot. Emberközelibbé vált, könnyebben megérthettük, hogy miért fontos a szerepe a Bosszúállók között és miért értékes nélkülük is. Ő csak egy ember, emberi problémákkal; nem kőgazdag, nincs szuperképessége, nem lő lézert, és sosem vágyott népszerűségre. Csak segíteni akar másokon. A Hawkeye sorozat lényegében az imént említett képregényfolyamon alapul, hozzátéve a saját gondolatait, és persze gondoskodva arról, hogy összekösse a MCU-kánonnal (többek között). Meglepően jól sikerült a sorozat, és év végére még a karácsonyi hangulatot is simán meghozta nálam.
[h]Arcane[/h]
Gabe: Egy kezemen meg tudom számolni, hány League Of Legends meccset játszottam le életemben. A toxikus community miatt meg sosem vágytam arra, hogy a játék világának részese legyek. Így hát az ég világon semmit sem tudok az univerzumáról, a lore-ról, de még a karaktereket sem ismerem. Mégis sikeresen rávettek arra, hogy adjak egy esélyt az Arcane-nek, de előre féltem, hogy nagyobb a hájpja, mint a lángja. Szerencsére minden igaznak bizonyult, amit előzetesen mondtak róla. Elképesztően részletes és kidolgozott animációs munka gondoskodik arról, hogy folyamatosan a földön keresgéljük az állunkat, a művészeti vonal pedig egész egyszerűen zseniális
Ez mit sem érne egy kompetens sztori és jól megírt karakterek nélkül, de az Arcane ezt is magabiztosan szállítja. Minden várakozásomat felülmúlta az első évad, – és habár annak ellenére, hogy nem szükségeltetik semmiféle előképzettség LoL-ból, néha nem volt minden teljesen egyértelmű -, tűkön ülve várom a folytatást.
[h]Ted Lasso 2. évad[/h]
Gabe: A Ted Lassóval Twitter-posztokban ismerkedtem meg. Egyszerre azt láttam, hogy az emberek szuperlatívuszokban beszélnek róla, én meg azt sem tudtam, ki ez a Ted. Nem kellett sok, hogy beadjam a derekam, és ledaráljam az első évadot, majd folyamatában a másodikat is. A Ted Lasso egy csupaszív és igazi feel-good sorozat, ami az optimizmusával és emberségével hódít ezekben az ínséges időkben. Ted (Jason Sudeikis) egyszerűen imádnivaló (és enyhén bogarasnak tűnő) figura, aki idővel mindenkire átragasztja pozitivitását; annak ellenére, hogy a mélyben ő is csak egy törékeny ember. Többször sikerült a két évadnak őszintén megnevettetnie, rám zúdítani rég nem érzett érzelmeket, és úgy megríkatnia, ahogy mozgókép még nem tudott. Abszolút kedvenc.
[h]Dexter New Blood 1. évad (még fut)[/h]
Gabe: A cikk írása pillanatában a Dexter New Blood első évada még javában tart, de egy “futottak még” bekezdés erejéig nem akartam elmenni mellette. A nyolcadik évad több, mint 8 éve ért véget, és maradjunk annyiban, hogy a rajongók közel sem voltak elégedettek a lezárással. A New Blood Dexter (Michael C. Hall) békés kisvárosi életénél veszi fel a fonalat, ahol álnéven, Jim Lindsayként próbálja elfelejteni korábbi életét. Barátnője a helyi rendőrfőnök, és egy kicsi vadászboltban dolgozik. Azonban az idilli életkép pillanatok alatt felfordul, amikor Dexteren eluralkodik régi énje, és betoppan egy nem várt vendég, akire aztán egyáltalán nem volt felkészülve. A New Blood (amit eddig láttam belőle) szépen hömpölyög előre, és remekül körbejárja az emberi psziché belső és rejtett világát, és igyekszik egy utólagos megváltással szolgálni a régi rajongóknak és megmagyarázni a megosztó befejezést.
Nos, ezek lettek volna azok a sorozatok, amelyeket a legjobban kedveltünk 2021-ben. Ennél természetesen sokkal-sokkal több jelent meg, és biztos vagyok benne, hogy kihagytunk egy csomó, szintén remek alkotást. Írjátok meg nekünk, szerintetek mik voltak 2021 legjobb sorozatai!