Tanár úr: Szombat 8:50, Nagykáta vasútállomás. Megláttam az első embert furry mancsokat cipelve. Valahol egyébként figyelemreméltó. Legutóbb, amikor ennyire nyilvánvaló volt, hogy valami rendezvény van a székesfővárosban, az a Pitbull koncert volt nyáron. Csak akkor mindenki kopaszsapiban meg fehér ingben volt. Pingált körszakállal. Most meg papírmasé-szárnyak és szarvakat próbálnak nem túlságosan összenyomorgatni a peronon, miközben igazgatják magukon a Neon Genesis pólójukat. Velem szemben a vonaton egy nagymama ül klasszikus piaci nénicosplayben, mellette meg egy cirka 17 éves lány kockás szoknyában és fekete zakóban. Én meg azt próbálom megfejteni, hogy ez egy Makoto cosplay a P5-ből, vagy csak élvezi a vesegyulladást. Ugyanis mikor elindultam, még 8 fok volt.
Egy szó mint száz, cirka 60 kilométerre a rendezvénytől is megkérdőjelezhetetlenül érezhető, hogy MondoCon van. Őszintén megvallom, jómagam nem vagyok se nagy anime-rajongó, se nagy conra járó. Most viszont a szervezők jóvoltából szereztünk pár sajtójegyet, amit innen is köszönünk. És ha már így esett, hogy erre szánom a szombatomat, én is megadom a módját. Amíg a hajam még épphogy csak sörtésedik, elővettem a legmenőbb hawaii-ingemet, a közepesen gyűrött asszonyverőt és kölcsönkértem egy pisztolytáskát. Aki pedig ebből először kitalálja, kinek öltöztem, az vendégem egy indie játékra Steamen.
Chewie: Igazából most sem tudom elmondani, hogy mi vett rá arra, hogy megint elkezdjek Conokra járni itthon. 2025 előtt utoljára még 2018 nyarán léptem be a Hungexpo kapuin – ugyanazon a nyári MondoConon Dodgers kollégának is laza könnyedséggel passzoltam át egy Shin Megami Tensei: Nocturne-t PS2-re (amiből azóta valamiért 12 db különböző példányom lett különböző platformokon és régiókból), és szörnyen hamar józanodtam ki a realizációból, hogy ez a „gyerekmegőrző” vibe már nem az én világom. Pedig szeretem ezt a szubkultúrát még mindig.
Lehet, egy kicsit másképp jön át, amikor az embernek több pénze van a hobbijaira. Vagy ha cosplayben megy ki. Világéletemben mindig civilként jártam ezekre a rendezvényekre, hol itthon, hol külföldön, de tavaly ősz óta egy picit belekóstoltam a cosplay világába. No, nyilván nem kell semmi extravagánsra gondolni, mert idén is Kobeni bőrében voltam kint, csak most sajtójeggyel, és nem kerekasztal-beszélgetésre hivatalosan. Eredetileg Reimu volt a terv, mint nyáron Bécsben, de a reggeli hideg miatt gyorsan polcra tettem az ötletet (és a szoknyát).
Tyrion: Hármunk közül egyértelműen nekem áll a legmesszebb a komfortzónámtól egy MondoCon. Szó se róla, van pár anime, amit kedvelek, és magát a szubkultúrát is érdekesnek tartom, de valahogy mégsem tudott beszippantani. Meg úgy általában a tömegrendezvényeket sem érzem hazai pályának. Így nem csoda, hogy eddig kimaradt az életemből a MondoCon. De nem mondom, hogy ne lettem volna kíváncsi, mégis milyen élmény egy rendezvény, amely egy ekkora közösségnek jelent biztonságos közeget. Így ha vonakodva is, de végül Chewieval és Tanár Úrral tartottam.
Na jó, azért nem mindenben. Hamar kiderült, hogy kedves kollégáim cosplay-ben érkeznek, én pedig akárhogy gondolkoztam, semmi kreatív ötletem nem támadt. Pedig vicces lett volna a 444 után szabadon valami olyasmi címet adni a cikknek, hogy Elsőcosplayelők a budapesti MondoConon. De ez már akkora kilépés lett volna a komfortzónából, amit így elsőre nem vállaltam be (és látva a cosplayek meglepően magas átlagszínvonalát, jobb is, hogy nem égettem magam). Maga a rendezvény enélkül is egy kellemes élmény volt. Aztán ki tudja, legközelebb lehet, hogy már egy Darth Vader-szett biztonságából szemlélem az eseményeket.
Kapunyitási パニック!
Tanár úr: Rövid gyaloglás után Kőbánya felsőről gyorsan meg is kerestem a szerkesztőtársakat. Könnyű volt, mert pontosan úgy néztek ki, mint két GeekVilág szerkesztő. Számunkra természetesen a beléptetés nem volt nagy mutatvány. Sajtójegyesek protekciója, ugye. De nem úgy tűnt, hogy hatalmas torlódás lett volna a kapuknál. Bár az is igaz, hogy elég korán érkeztünk a rendezvényre, talán akkor még nem indult meg a későn kelők rohama. Bejutás után egy nagyon szívélyes hölgy fogadott a szervezői csapatból, aki felajánlotta, hogy kicsit körbemutogatja a fontosabb látványosságokat. Mivel azonban nekem van a legnagyobb szám, és mert jobban szeretem szárazon berakni magamat ezekbe a rendezvényekbe, így udvariasan visszautasítottam. Irány a B-csarnok csak így freesyle-ban.
Chewie: Nagyon nem volt kedvem felkelni. Legalábbis túlzottan korán, pedig nem lakom túlzottan messze a rendezvénytől. Sőt, külön megörültem neki, amikor Tanár Úr jelezte, hogy csak későbbi vonattal fog érkezni, így kevesebbet kell dekkolni az Expo előtt. Ennek köszönhetően én is nyugiban fel tudtam készülni, parókát bekészíteni (bár a helyszínen kellett mellé egy kis finomítás), a szomszédjaim megcsodálták, hogy mennyire passzol hozzám Kobeni, majd taxiba pattantam és kigurultam, ahol már vártak a kollégák. Maga a beléptetés nagyon könnyen zajlott, és tényleg nagyon kedvesek voltak a Conért felelős szervezők.
Tyrion: Abban a tévhitben éltem, hogy közel lakom a Hungexpóhoz, aztán rá kellett jöjjek, hogy olyan még nem nagyon történt az elmúlt húsz évben, hogy valamihez közel laktam volna. Így minden haladék ellenére végül egész korán elindultam, igaz, így elsőnek is érkeztem a helyszínre. Amíg a többiekre vártam, próbáltam leküzdeni a kívülállóság érzését a számtalan cosplayer között. Ez egyébként meglepően hamar sikerült, és a beléptetés-sorban állás-biztonsági vizsgálat triumvirátus sem volt vészes, többek között a szívélyes fogadtatásnak köszönhetően. Azt viszont nem bántam, hogy első találkozásom a MondoConnal egy spontánabb benyomásgyűjtéssel, és nem tárlatvezetéssel indult.
Minden, mi szamurájnak ingere
Tyrion: Talán a szó, amivel a legjobban le lehet írni a MondoCont, az a kavalkád. Bár három teljes csarnokot is kitöltöttünk, nem éreztem azt, hogy eluralkodna a káosz. Igaz, azt sem, hogy minden egy kohézív rendszert alkotna. Bizonyos értelemben ez az arany középút. Nem kell szeparálódni, és bőven megfér egymás mellett a Gyűrűk Ura és az animék, vagy a pankráció és a merchandise. De például a színpadok elhelyezése kicsit vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Tudom, hogy könnyebb így bevonzani a hallgatóságot, de valószínűleg mindkét irányban zavartalanabb lett volna az élmény, ha legalább egy kicsit elkülönítik őket.
Ugyanakkor az általános hangulat remek volt, és érezhetően egy biztonságos tér alakult ki (nem csak) az anime-rajongóknak. Így könnyű volt feloldódni. Meg persze az is segít, hogy annyi különböző fandom sorakozott fel a standok körül, hogy garantáltan mindenki talál magának valamit. Nekem ez leginkább a Gyűrűk Urás makettek és a Star Wars-os figurák voltak, de lenyűgözött néhány asztali szerepjáték készlete is. Meg arra jutottam, hogy menő lenne egy másfél méteres Barad Dur otthonra, legalább mindig lenne valaki, aki rajtam tartja a szemét.
Tanár úr: Nyilván nekem volt egy kis percepciós torzítás, tekintve alig másfél hónapja voltam a Gamescomon. Természetesen összehasonlítani egy relatíve kicsi, országos anime-expót a világ jelenleg legnagyobb személyes gémer-dzsemborijával nem fair. De én is emberből vagyok. Nem tudtam nem összehasonlítgatni a két rendezvényt. Ha nem is nagyságrendben, de legalább gondolatiságban. Sok-sok kritikám volt a Gamescommal szemben. Ezt tudja, aki olvasta a travelblogomat nyár végén. Annyit viszont azért mindenképpen érdemes elismerni, hogy ha mást nem, a tematizálást értik az ottani szervezők. Indie cuccok az indie sarokban, merch a saját kis csarnokában, nagyágyúk a legnagyobb küzdőtéren.
A MondoCon kialakítása ehhez képest kissé ad hoc jellegű. Ennek a legjótékonyabb értelmezése az, amit Tyrion használt fentebb: kavalkád. Kicsit cinikusabban: káosz. Bájital-koktélozó mellett a beszélgetős színpad, anime-zsákbamacska csomagos standdal szemben WH40K asztali játékok és figurafestés. Ennek megvan az az előnye, hogy minden áldott pillanatban van valami, amire oda tudod kapni a fejed. Annyiban viszont mindenképpen ellenjavalt ez a fajta belső elrendezés, hogy a „hasonló hasonlót vonz” elve nem érvényesül a conra járók között. Nem volt egy definitív pont, ahová vissza akartam menni, mert pontosan tudtam, hogy ott tűpontosan az én érdeklődési körömnek kedveznek. Inkább csak a céltalan, bár mindenképpen változatos bóklászást propagálja az egyszeri látogatóban.
Popkult-farsang a tízkerben
Tyrion: Már utaltam rá, hogy egészen komoly volt a cosplay-színvonal. Be kell valljam, az elmúlt években kialakult egy kis előítéletem ezzel kapcsolatban. Akikkel a Conok idején összefutottam, nem mindig a legkomolyabb jelmezeket hordták, de most ezt egyáltalán nem éreztem. Rengeteg kreativitás, munka és pénz mehetett a jelmezekbe. Sokszor nemcsak felismerhetők voltak a karakterek, de egyben meg is csodáltam a végzett munkát, és a sokszínűség itt is elképesztő volt.
De remek közösségi élmény volt a karaoke is, legalábbis arra a rövid időre, amíg beültünk. A befogadó közeg itt is megvolt, mindegy, hogy mit, vagy hogyan énekelt valaki. Azért mondjuk meghallgattam volna Tanár Úrtól egy Lagzi Lajcsi számot, ha már a tracklisten rajta volt.
Chewie: De ha már a Lagzi Lajcsi-karaoke nem valósult meg, egyszer mindenképpen benne lennék egy közös „Herald of Darkness” produkcióban.
Az első pecsás conélményeim közé tartozik, hogy olyan sokáig kellett sorba állnom jegyért, hogy végül be se jutottunk aznap már. Vagy a tömérdek mennyiségű Naruto- és Death Note-cosplay. A legtöbb gyerekbetegség ki lett küszöbölve, és inkább nosztalgiából tekintünk vissza rá, de nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire változatos cosplayek és fandomok képviseltetik magukat egy ilyen conon: Persona, Touhou Project, Danganronpa, Hollow Knight, akár a jelenlegi kedvenc indie játékod, vagy a legobskúrabb manga, amiről azt hitted, hogy csak te ismered Magyarországon. Tényleg le a kalappal mindenki előtt.
Tanár úr: Igen, sajnálom. Ha már mindkét szerkesztőtársam megemlítette a karaokét, elismerem. Inamba szállt a bátorságom. Vagy inkább a kedvem. Miután nagy mellénnyel bedobtam, hogy most felmegyünk a karaokés terembe és kiéneklem a lelkem, nem találtam a tematikus számomat, a Late Goodbye-t. Ettől még kiváló időtöltés volt meghallgatni, ahogy két macskalány elénekelt valami közepesen gagyi musical-betétet, meg egy ránézésre rockfesztiválra öltözött nő egy meglepően jól prezentált Metallica számot. Mondjuk lehetett volna a karaoke központibb és nyitottabb helyen. De lehet csak gondoltak a szervezők azokra, akiknek nem viszket annyira a feltűnősége, mint nekem.
A cosplayeket illetően csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Valóban voltak nagyon minőségi és magas energiabefektetést igénylő jelmezek. Ami viszont még jobban esett, hogy mennyire szívélyes volt minden cosplayer kábé mindenkivel. Többen megdicsérték az én pár perc alatt összedobott ruhámat, sőt, valaki még képet is készített rólam. Nyilván dagadt a mellem. Egy ponton azon gondolkodtam, hogy akár az is kiváló program lenne egy MondoConon, hogy csak kiülünk és nézzük ezt a szédületes popkult-olvasztótégelyt. Csernobilból szakajtott Stalker tarhált cigit, Cult of the Lambből kilépett sátánbárány kínálta valami apró kézműves műhely portékáját és az asztaloknál pokémon trainerek habzsoltak a plüss-vagy hús-vér pikachujukkal. Apropó habzsolás.
Ittadakimász!
Chewie: A MondoConon mindent ki lehet próbálni, legyen az takoyaki, sushi, tempurált Túró Rudi (igen, jól olvasod), kebabtál. De akár egy jó öreg amerikai hamburgert is ehetünk. Tehát mondhatni, mindenféle igény ki van elégítve, és az árazás is (a Hungexpóhoz képest) nagyjából azt hozza, amit ilyenkor vár az ember. Egy itt vásárolt hamburger nem üti meg a Wesselényi utcában felfedezhető kézműves szintet, de azért bőven teszi a dolgát és enyhíti az éhséget – bár lehet, túlzottan nem fogsz jóllakni elsőre. Jómagam is tavaly úgy majszoltam a kenyérlángost, hogy közben pár méterre a pankrátorok harci üvöltései töltötték meg a csarnokot.
Amitől én mondjuk rosszul vagyok, az az, hogy egyre több kisvállalkozás teljesen behódol a mesterséges intelligencia által generált lusta és valahol gyomorforgató grafikáknak. Egyrészt kevésbé vagyok hajlandó otthagyni a pénzemet egy olyan helyen, ahol ez a fajta igénytelenség is felfedezhető (barátaim is a Komachi esetében panaszkodtak, hogy miért nem valós fotókkal csalogatják a vendégeket), másrészt pedig még most sem gusztusos a bélférgekből ábrázolt hamburger. De szó mi szó, a többszáz megéhezett geekből/otakuból álló sereggel szemben kitartóan és dicsően harcolt az összes vendéglátós, amiért hatalmas riszpekt.
Tyrion: Nem mondom, hogy minden stand minden termékét szívesen kipróbáltam volna, de étkek szempontjából is volt bőven választék. A tempurált rudira annyira nem volt felkészülve a gyomrom, de érdekes gasztroélmény volt. Azért pedig végképp csak magunkra vethettünk, hogy fél háromkor álltunk be a kajás sorba, amikorra már minden sült krumpli elfogyott. Az viszont tetszett, hogy sok ételes-italos bódé tematikusan is kapcsolódott a MondoConhoz, legyen szó a japán gasztronómia elemeiről, vagy a bájitalos standról, ahonnan szerváltam is egy szárazjégtől gőzölgő szörpöt.
Tanár úr: Annyiban mindenképp becsülendő a gasztrofelhozatal, hogy tényleg minden van. Nyilván a reprezentáció súlypontja erősen az ázsiai ízek felé billen. Nincs is ezzel baj. Az már kicsit rosszabbul esett, hogy akárcsak a merch-és egyéb standok esetében, a kajapultok is kicsit szét voltak szórva. Egyértelműen volt egy „étkező csarnok” sörpadokkal, de ezen kívül szinte mindenhol bele lehetett futni valami zsúrkocsiba vagy kültéri hot dogosba. Ez ismét kétélű penge. Egyrészt sosem kellett sokat gyalogolni, hogy valamit betoljak a pofámba. Másrészt viszont zenekvíz közben szagolni a főttvirslit azért kissé falunapos utóízt hagyott a számban.
Dunaparti dumaparty
Chewie: Nehéz megbarátkozni a rendezvénynek ezzel a részével, ugyanis megint a HungExpón belül három pavilonba lett berakva minden, úgy igazán bármiféle koherencia, logika nélkül. Oké, ez így elsőre egy kicsit erős túlzás, mert nyilván pl. van átfedés a Tolkien-részleg és a potion seller pult között. De például a Yanineko és a cigizés romantizálásáról szóló kerekasztal-beszélgetésre egy olyan nyílt részen került sor, ahol a hátad mögött közben az átlag anime-rajongó a másik nyakába ugrik, és az átlagnál még annál is nagyobb a hangzavar. Értem a szöget: hogyha el lenne szeparálva egy külön terembe, akkor kevesebben fordulnának meg, és ezzel is motiválod a látogatót, hogy márpedig üljön le és csatlakozzon be.
Valahol saját tapasztalatból beszélek, mert tavaly szinte ugyanekkor, saccperkábé ugyanebben a légtérben voltam hivatalos a Chainsaw Man kerekasztal-beszélgetésre, és a hangzavarnak köszönhetően néha én se voltam biztos benne, hogy egyáltalán be van-e dugva a mikrofon. Az idei őszi MondoCon keretében is kellően érdekes és változatos témák lettek feldobva, szóval nem ezzel a részével van baj. Lehet, csak én vagyok ezzel így, de preferálnám, ha egy kicsit szeparálva lennének ezek a beszélgetések, és nem a kaja- és italgőz, valamint zenebona kereszttűzében kellene beülni rájuk.
Tyrion: Nekem is talán az előadások, és más szervezett programok ütöttek legkevésbé, de nekem leginkább a témák miatt. Többnyire a hiba az én készülékemben keresendő, például sem a K-pop, sem az AMV-k világa nem hoz lázba. Viszont lényegében a Chewie által is említett beszélgetés volt az egyetlen a szombati napból, ami a témája komolyságával át tudta törni ezt a falat, pedig biztos vagyok benne, hogy megfelelő felvezetéssel és alapossággal bármilyen témát érdekessé lehet tenni. Már ha beleillik a rendezvény arculatába, mert sajnos ez sem mindig teljesült. Az interaktívabb programoknak viszont van egy automatikus vonzerejük, mint például a horrorzene-kvíznek, ahol egy pillanatra az élen is álltunk. (A végső helyezésünkről inkább ne beszéljünk.)
Hazafelé arról beszélgettünk, hogy talán az is a hasonló előadások nehézsége, hogy MondoCon minden évszakban van. Így pedig nehéz mindig érdekes témákkal, vagy pláne sztárvendégekkel készülni (bár utóbbit nem is annyira igényeltem). Lehet, hogy kevesebb, de „sűrűbb” rendezvény jótékony hatással lenne, de közben azt is értem, hogy van igény minél többször összefutni a Conon. Talán a közösség aktívabb bevonása lehet az áthidaló megoldás.
Tanár úr: Jómagam kimondottan élveztem az előadásokat. Igén, még a fél füllel meghallgatott koreai bombahatástalanítós történelemórát is. Ha egyetlen kivetnivalóm lehetne a kerekasztal-beszélgetésekkel kapcsolatban – a már említett színpad-pozicionálást leszámítva – akkor az az lenne, hogy sokkal pörgősebbnek érződnének, ha jobban be lenne vonva a közönség. Mint egyfajta közösségi fórumon, ahol pár, a témában jártasabb szakértő fel-és levezeti a beszélgetést, egyébként pedig open-mic jelleggel bele lehet szólni, vitázni, ellen-vagy megerősítő példákat felhozni. Nyilván ezzel a szervezők kénytelenek lennének kiadni a kezükből valamennyi kontrollt. Ellenben sokat adna a közösségi élményhez és a hallgatóság bevonódását is növelné. Mind rezidens okostojás, engem biztosan bevonzana egy ilyen lehetőség.
Haza is kéne már menni
Tanár úr: Az esemény záróakkordjaként muszáj volt ellátogatni a merch pultokhoz és áldozni a kapitalizmus istene előtt. Jómagam egy Silksongos pólóval sétáltam el. Kicsit borsos volt, igen, de ha valakit ez megnyugtat, a Kobuciban kábé ugyanennyiért, ha nem drágábban lehet bezsebelni az aktuális főattrakciós banda pólóját. Ergó sztenderd fesztivál/koncertárazásról beszélünk. A felhozatal viszont combosabb. Ruha, kiegészítők, kardok, kitűzők, bögrék és még sorolhatnám. Még szamurájpáncélt is láttam. Bár utóbbiról nem vagyok meggyőződve, hogy megvásárolható volt.
Összességében minden viszolygásom ellenére eszméletlenül jól szórakoztam. Nem mondom, hogy visszamennék második napra is, de egy kis rápihenés után, mondjuk félévente teljesen el tudom képzelni, hogy ki-kinézek majd a Hungexpóra. Ha másért nem, hogy megint bezsebeljek pár elismerő pillantást, amiért hajlandó voltam október közepén felhúzni egy hawaii inget.
Tyrion: Életem első MondoConjáról sokat elárul, hogy korántsem biztos, hogy ez volt az utolsó. Bár végül mörcsökkel nem, de élményekkel annál inkább eltelve indultam a napzáró szerkesztőségi sörözésre. Jó volt látni egy önfeledt, befogadó közeget, ahol minden fandom otthon érezheti magát. Remek érzés volt elvegyülni egy ilyen forgatagban. Nem mondom azt sem, hogy mostantól mindig ott leszek, hogy ne lehetne még fejlődni az elrendezésben, az előadások témáiban, vagy akár abban, hogy a nemanimés közösségek nagyobb teret kapjanak. De örülök, hogy itt voltam, és egy ilyen hangulatos kavalkád része lehettem. Meg persze mindig jó érzés személyesen is időt tölteni a szerkesztőséggel.
Chewie: Már meg nem tudom számolni, hogy ezen a ponton hányadik alkalommal látogattam el a Hungexpóra, de tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy évi 1-2 alkalommal ez még nekem is belefér. Bár nem hiszem, hogy egy teljes hétvégét rááldoznék, mert számomra minden érdekes dolog, minden fontosabb baráti találkozó lebonyolódik a szombati napon – amire amúgy is mindig kimegy a többség, és ami miatt bő tíz éve jogos a kritika, hogy egyáltalán miért lett eltörölve az egynapos jegy mint opció.
Szerintem érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy tényleg szükség van-e minden évszakban egy MondoConra – a téli és a nyári az extrém időjárás miatt pl. a fotózás lehetőségét és szabadságát korlátozza, de a befülledt termekben is szenved az ember –, arról nem beszélve, hogy mellette mennyi vetélytárs van, akik sokszor szintén hasonló időközökben szervezik meg a saját rendezvényüket.
Viszont bármennyire is jó dolog, hogy ennyi opció áll rendelkezésre, sok ismerőstől hallom vissza, hogy mennyire egyformák, hol hangulatra, hol szervezésre; egy dolgot tényleg nehéz elvenni tőlük, ahogy Tyrion is írta felettem: ezeken a rendezvényeken tényleg egy befogadó közeg vár a látogatóra, ahol ténylegesen biztonságban érezheti magát, tök mindegy, milyen a szexuális orientációja, tök mindegy, hogy az ellentétes nemű karakternek öltözik-e be.
És addig nem nyugszom, ameddig a magyar Touhou-rajongókkal nem hozunk össze egy csoportos cosplayt.