Rútul elhanyagoltam a képregényeket az elmúlt pár hónapban. Emlékszem, még HorrorHónapra is terveztem ajánlót, csak valahogy mindig közbejött valami. Azóta átfutottam pár Assassin’s Creed füzetet, melyekről inkább nem szeretnék beszélni, illetve a Watchment olvasom vallási áhitattal.
Azoban még októberben belefutottam egy érdekesnek tűnő horrorképregénybe, és most sikerült a végére jutnom. A Gideon Falls első kötete a The Black Barn címet viseli, és ha nem is rengeti meg a földet, érdekes horrort tisztelhetünk személyében.
[h]Itt a pajta, hol a pajta?[/h]
A történet két főszálon fut: a pszichológiai kezelésre szoruló Norton kényszeres szemét-gyűjtögető és megrögzötten keresi a Black Barnt (Fekete Pajta – inkább maradjunk az angolnál), és a frissen Gideon Fallsba érkező Wilfred lelkész tenyerel bele a kisváros helyi drámájába. Hiába nincs egymáshoz semmi közük, és élnek messzire egymástól, a barn nyomasztó rejtélye végül összeköti nem csak a történetet, de a szereplőket is.
Norton és Wilfred lelkivilága és pszichológiája legalább annyira fontos, mint a rejtélyekkel övezett történet. Nem szeretném lelőni a poént, ha másért nem is, de a remek cliffhangerekért és feszült sztoriért mindenkinek tudom ajánlani, hogy elolvassa.
A történetért egyébként Jeff Lemire volt a felelős, aki karrierje során megfordult már az összes nagy kiadónál, az utóbbi időben pedig a Black Hammert tette le az asztalra, ami szintén egy kiváló képregényfolyam.
Amellett, hogy tök jó volt egy ilyen remekbe szabott thrillerszerű, feszült történetet olvasni, ne menjünk el az ábrázolás mellett sem. Az első pár oldalon nem tudtam hova tenni a Gideon Falls stílusát. A kopottas ábrázolásnak köszönhetően egy darabig azt hittem mindenhol esik az eső. Ettől talán első blikkre noire-hangulatot keltett. Andrea Sorrentino (Old Man Logan, Green Arrow, Joker: Killer Smile) rajzai egyszerre tűntek realisztikusnak, és elidegenítőnek. Ehhez még hozzájöttek az erős kontrasztok, és a roppant heves piros megjelenése, amit gondolom Dave Stewart színezőnek köszönhetünk.
Néhány oldallal később viszont egyre jobban tetszett a művészeti megvalósítás. Néhol azért még egészen öncélúnak és nehezen értelmezhetőnek találtam bizonyos szimbolikákat, de az összhatáson ez sem rombolt. A szemem végül teljesen hozzászokott a stílushoz, a rajzokhoz és a random, agresszívan nyomuló piroshoz is, és végeredményben nagyon jól szórakoztam.
Összességében tehát a Gideon Falls első felvonása, a The Black Barn egy szórakoztató horrorképregény, ami erős történettel és jól felvezetett rejtélyekkel operál. A művészeti oldalról akadtak néha túlkapások, de ezeket leszámítva egyedi és igényes rajzok segítik az olvasót, hogy jobban elmélyedjen. Egyes panelek pedig csak erősítik a tébolyt – pozitív és kreatív értelemben -, meg az egész szürreális hangvételt. Én biztosan továbbmegyek a folytatással, nektek pedig szívesen ajánlom a The Black Barnt.
Cím: Gideon Falls Volume 1. – The Black Barn
Műfaj: Horror, Thriller
Kiadó: Image Comics
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
