Épül-szépül a Legendary stúdió szörny univerzuma, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy osztatlan lenne a siker Godzilla és King Kong filmjei körül. A mérsékelt kritikai elismerések mellett a rajongók azért rendre kitartóan a vállukra emelik őket. Személy szerint kellő távolságból tisztelem a kaidzsu-mozikat, a piedesztálra emelt Minus One-t pedig még nem láttam, így remélhetőleg nem leszek elfogult a Godzilla X Kong: Az új birodalom kapcsán.
Monsterem a zsánerem
Az előző Godzilla és Kong mozik között akadtak jobb és kevésbé jó darabok. Az elvitathatatlan erényei mellett, mint a látvány, a hangok és az igazi blockbuster élmény, mindig jelen voltak a zsáner látszólag kezelhetetlen gyerekbetegségei. Mint például a buta történet, a bunyók közti unalmas kitöltő részek, és a borzasztóan fölösleges emberi karakterek.
Ahogy haladunk előre a Monsterverse alkotásoknál, úgy látható, hogy a készítők megpróbálták utóbbiakat orvosolni, de legtöbbször csak rontottak a helyzeten. Legtöbbször izzadságszagú volt minden beleerőszakolt humán cselekményszál. A túl komolyan vett baromságok mellett még komplett idiótának is nézték a közönséget. A Godzilla x Kong esetében sem kell várni Oscar-jelölést a forgatókönyve miatt, de nagyon jót tett az egész milliőnek, hogy szimplán csak elengedték a gyeplőt. És ha titánlúd, akkor legyen kövér.
Abszolút tisztában van magával a film, és megpróbál eszerint viselkedni. Lehet az is hozzátett az alább olvasható megengedőbb kritikámnak, hogy amint kihunytak a fények a moziteremben, lekapcsoltam minden relét az agyamban, ami a józan észért felelős. Ezt mindenkinek tudom javasolni, mert egymásra tromfolják a nagyobbnál nagyobb blődségeket, de a holtponton átcsúszva ezek már senkit sem fognak érdekelni.
Nagyon úgy érzem, hogy a rendező Adam Wingard (Godzilla Kong ellen, V/H/S/, netflixes Death Note) és a stáb ezúttal tökéletesen megértette a feladatát. Nem akarták halálosan komolyra venni a figurát, ezért úgy döntöttek, hogy tövig nyomják a gázt, és had szóljon!
Mindig van egy nagyobb szörny
Ha summázva lekörmölném a Godzilla X Kong: Az új birodalom történetét, akkor lehet, hogy komplett hülyének néznétek. De ahelyett, hogy instant behajítanátok a legközelebbi vigyorgóba, talán segíthet, ha nem szimplán valami sci-finek vagy akciófilmnek fogjuk fel a filmet, hanem eltoljuk elvárásainkat a fantasy irányába. Így egy csomó idétlen baromság sokkal könnyebben le fog csúszni.
El kell fogadni, hogy léteznek titánok, hogy van egy portállal megközelíthető Üreges föld a lábunk alatt. Ahol Kong magányos, és fáj a foga. Hogy Godzilla a Colosseumban alszik, mint egy békés kismacska. Vagy hogy a Jeges tenger alatt koncentrált napszelet uzsonnázik, hogy aztán rózsaszín legyen. És ezek még közelében sincsenek a legvadabb pontjainak a filmnek.
Hiába nincs tényleg semmi értelme az egész történetnek, azt meg kell hagyni, hogy nagyon ügyesen építkezik. Miután az előző részben paktumot kötöttek Godzillával (vélhetően mindkettőjük anyját Marthának hívják), Kong nem merészkedik a felszínre. Az Üreges földben tengeti napjait szomorúan, hiszen egyedül van, mint a kisujjam. Az előzetesben is láthattuk, hogy nem sokáig lesz így, de aki érzékeny a spoilerekre, ennél tovább nem is merészkednék.
A helyi kutatóállomás furcsa anomáliákat észlel, a Földön eközben Godzilla is egyre feszültebb és nekiáll ösztönösen felkészülni valami hatalmas fenyegetésre. Emberi szereplőink, Ilene Andrews (Rebecca Hall), Bernie Hayes (Brian Tyree Henry), Trapper (Dan Stevens), és a kis Jia (Kaylee Hottle) leutaznak az Üreges földbe, hogy nyomozásba kezdjenek az anomália kapcsán. A szegény ember Ryan Goslingja és Scarlett Johanssonja pedig mindent megtesznek azért, hogy egy élvezhető emberi szál kerekedjen az egyébként nem túl eredeti történetből.
Dzsungeltúra
Itt jegyezném meg, hogy végre sikerült elérni, hogy az emberekre ne csak fölösleges biodíszletként tekintsek. Ezúttal nem csupán koloncként vannak jelen. Kaptak külön történetszálat, és önállóan is képesek cselekedni, talán még a nagy egészre is van ráhatásuk. De ezen a téren már akkora nyújtások vannak, hogy a legnyájasabb néző is felszisszent hitetlenkedésében.
Az ő kalandjukban aztán pláne nem kell logikát keresni, de nem fáj nézni. Menet közben egészen érdekes és jól építi a cselekményt. A fantasztikus látványnak, kreatív szörny designnak és az Üreges föld szemkápráztató világának köszönhetően kimondottan kellemes élmény volt elveszni ezen a rejtélyekkel teli földalatti Földön.
Ha véletlenül egy hollywoodi író is olvasná ezt a bejegyzést, akkor megjegyezném, hogy nagyon szívesen megnéznék egy Predator-szerű horrort, ami az Üreges föld dzsungeleiben játszódna.
Szörnyháború
Na, de úgysem az emberek drámája miatt gyűlik a nézősereglet a vetítőtermekbe. Gigászi szörnyek csörtéjét akarjuk látni! Mindenkit megnyugtatok, ezekből bőven akad a filmben. Lényegében üresjáratok nélkül, kábé két órában folyamatosan megy a csihi-puhi, és az egyre elborultabb óriáslények közötti csatározások.
Szem-száj nem marad szárazon: minden méretben, színben és formában szabadítja ránk a film a különböző szörnyeket. A csörték eszméletlenül jól néznek ki. És be kell vallanom, hogy a mélyen bennem élő kisgyerek nem tudott nem vigyorogni, amikor a világ csodáinak jelentős részét egy óriásmajom meg egy pink gyík leammortizálta.
Godzilla szereplését azért keveseltem a játékidő alatt. Belőle a film utolsó perpatvaráig nagyjából annyit láttunk, mint Son Gokuból, amíg az utolsó pillanatig oda nem ér a csatába, de a barátainak zöme már meg lett alázva. De azért hozzátenném, hogy így még hatásosabb volt a jelenléte, és amikor végül odaér, akkor aztán minden elszabadul.
Verdikt
A Godzilla X Kong: Az új birodalom bármilyen hülyén hangzik is, de erős rendezést kapott. Ugyan pontosan tudjuk mire megy ki a játék, és nem kell zseninek lenni, hogy kitaláljuk mit tartogat a forgatókönyv, de jelenetről jelenetre remekül építkezik.
Csak az nem talál fogást, vagy hibát a filmen, aki nem is keresi, vagy mindinkább homokba dugja a fejét. De álljék itt feketén fehéren, hogy ezúttal nem tudok haragudni rá. Irtózatos mennyiségben találhatunk logikai bakit, de még a forgatókönyvben is ordító hülyeségek vannak. Mindezek ellenére is jól kezeli a játékidejét, és a nézőkhöz való hozzáállása miatt egyszer sem éreztem, hogy teljesen hülyének akarna nézni.
Kegyetlenül látványos, a különféle óriáslények kinézete kreatív, a hangeffektekbe pedig az ülés is beleremegett. A monsztre kreatúrák a világörökség nagy részét a földdel teszik egyenlővé, amit képtelenség nem élvezettel bámulni. És általánosságban a bunyók is kifejezetten jól el lettek találva. Ha helyén kezeljük, bőven elég, ha ennyit tud egy kaidzsu-mozi. De ennél azért tovább merészkednék, mert azt hiszem ez lett az eddigi legjobban sikerült Monsterverse alkotás.