Szlobodnik Gábornak és kiadványainak hála az utóbbi pár évben időről időre mindig sikerült egy kicsit újra visszaröppenni megszépült gyerekkoromba. A Gyíkbőrben cimű kiadványuk ismét megcirógatta a gyíkagyamat, és azon kaptam magamat, hogy teljesen átszellemülten próbálom a legjobb döntéseket hozni szerencsétlenül járt varázslóm számára.
Viszont a lapozgatós játékkönyvek iránti rajongásom annak idején ahogy jött, úgy ment is. Magam sem tudom már, honnan szereztem be őket, de vidékiként nem is csodálom, hogy egyszercsak nem érkezett új játszanivaló az általam látogatott, szokásos könyvesboltokba. Aztán sajnálatos módon ez a fajta szórakozás feledésbe merült, és inkább az audiovizuális ingereket jobban stimuláló videojátékok felé kacsintgattam.
Kockázzatok, és mellé hatosok
A sokadik hasonszőrű ajánlóm után rájöttem, hogy a fantasy (és nem fantasy) játékkönyveknek van létjogosultságuk napjainkban is. És, hogy bőven túlmutatnak egy akkut nosztalgiatrippen. Ezeket a könyveket igazi feketeöves rajongók és hozzáértő alkotók készítik, akik a megkapó történetek mellett kellő hangsúlyt fektetnek a gördülékeny játékszabályok és mechanizmusok fejlesztésébe is.
A lapozgatós szerepjátékkönyvek sok mindenben hasonlítanak egymásra, ha kellően távolról nézzük őket, akkor meg pláne. Azonban nagyon érdekes látni, hogy Szlobodnik és tehetséges társai mindig megpróbálnak variálni valamit a bevált és ezerszer látott koncepciókon. A kisebb-nagyobb újításoknak hála köteteik mindig tudnak valami újat mutatni. A Gyíkbőrben is tartogat jópár ügyes megoldást, melyek nem csupán az adott játékmenetet teszik különlegessé, de az újrajátszások is egészen érdekes irányba is elterelhetők.
A Gyíkbőrben történetét Mannász Viktor írta, az illusztrációkért pedig Szendrei Tibor felelt. Ezzel a kötettel Vindgardia gazdag világa tovább bővül, ezúttal 500 esztendővel a Végzet prófétái eseményei előtt járunk.
A cselekmény nem vacakol, a legelső fejezpontnál már egy csata vár ránk. Egy vén főmágust, Varefardot alakítjuk a játék során, akinek nem sokon múlt, hogy visszaverjen egy a hirtelen jött ellenséges ostromot. Nincs sok időnk felkapni a fonalat, az erőteljes és akciódús felvezető csak ízelítő. Egy árulás következtében szó szerint kifordulunk önmagunkból, hiszen Varefard egy gyíklénnyé változik. Egy rövid macska-egér játék után az Örök Börtön nevű létsíkon kötünk ki, ahonnan azt mondják nincs menekvés. Egyetlen célunk, hogy kiszabaduljunk a fogságból és hogy bosszút álljunk az alávaló árulásért.
Megkapjuk hát a bőven elegendő motivációt a kalandhoz, és csak rajtunk áll, milyen döntések mentén próbáljuk egyengetni a pórul járt gyíklény kalandjait.
Voltál-e már Örök Börtönben?
Struktúráját tekintve nem árulok el nagy titkot, hogy a Gyíkbőrben egy klasszikus lapozgatós játékkönyv. Dobókockákkal kell dobni, karakterlapot kell vezetni és fejeztről fejezetre döntéseink alapján harcolhatunk, bajba kerülhetünk, megmenekülhetünk, vagy épp csúnya véget érhetünk.
És ha már csúnya vég. A kötet narratívája olyan nüanszokat tartalmaz, melyek miatt gyakran még magamat is megleptem. A főszereplő gyíklény mivolta miatt olyan döntéseket is meg mertem kockáztatni, amik egyébként egyáltalán nem jellemzők a játékos stílusomra. Ezek néha meglepően jövedelmező vállalások voltak, de legalább ugyanannyiszor ütköztem olyan akadályokba, melyek aztán a végemet okozták.
A játékmenet mindenkinek ismerős lehet, aki valaha nyitott már ki játékkönyvet. Azonban érdekes módon mindig képesek valami csavart, vagy extrát behozni, amivel meg lehet bolondítani a bevált formulákat. A Gyíkbőrben esetében a hangsúly a szorgalmas jegyzetelésen van. Számos ponton függ attól egyes döntéseink következménye, hogy egyrészt milyen irányban indultunk el korábban, másrészt pedig milyen körülmények hatottak ránk. Ennyi háttérinfót és részletet képtelenség megjegyezni, így kénytelenek leszünk mindent leírni.
Verdikt
Összességében a Gyíkbőrben hozza a kiváló minőséget, amit Szlobodnik Gábor és remek társai képviselnek. A modern világban a játékkönyvek talán ódivatúnak tűnhetnek, de ne tévesszen meg senkit a könyv formátum. Ezek az alkotások is tele vannak érdekes karakterekkel, izgalmas sztorikkal, meglepő fordulatokkal és kemény döntésekkel.
Bárki, akit elkap a nosztalgia, vagy sosem játszott még hasonló alkotással, de kicsit is érdekli, azt nem tántorítanám el. Aki teheti, nyugodtan próbálja ki a Gyíkbőrben-t, vagy bármelyik másik hasonló kötetet.