Sok Halloween-folytatás és/vagy reboot készült az elmúlt több, mint négy évtized alatt, melyek egy része minőségben nagyjából legfeljebb egy közvécé tartalmához ért fel. Akadt pár jól sikerült rész is, és ezek közé sorolom a David Gordon Green (Ananász Expressz) rendező 2018-as Halloweenjét is. A film kukázta az eddigi összes folytatást és mellékvágányt, és az eredeti ’78-as kultklasszik slasher-alkotást vette csupán alapul. A trilógiát a Halloween Ends zárta, ami megpróbálkozott valami újat csempészni a formulába, de nem hogy nem sikerült neki, csúnyán földbe is állt elképzeléseivel együtt.
[h]Végre vége[/h]
Az új Halloween-trilógia a cselekményt 40 évvel későbbre helyezte, de visszatértek az eredeti szereplők, hogy lerendezzék több évtizedes szembenállásukat. A hardcore-nagyiként abszolút helytálló Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) mellé betársult lánya, és unokája is, majd a soron következő közvetlen folytatásban, a Gyilkos Halloweenben (Halloween Kills – 2021) pedig egész Haddonfield ment ölre Michael Myers-szel, kinek maszkja mögött szintén a ’78-as megformálója, Nick Castle állt (illetve még James Jude Courtney).
A recept a 2018-as filmnél egyszerűen, de jól működött: egy szórakoztató és véres slashert kaptunk, ami épp elég hű maradt az alapanyaghoz, hogy beleférjen egy kis újítás is. A nyugdíjas tempójú felvezetést követő Gyilkos Halloween viszont gyógyszerre ivott, és egy brutális ámokfutást rendezett, ami több sebből vérzett, mint Myers a film végére. Következetlen és rémostoba vagdalkozás volt, de bűnös élvezetnek még belefért.
A harmadik, egyben zárórész kapcsán a rendező már elöljáróban nyilatkozta, hogy hoztak olyan döntéseket, és újításokat, melyek nem fognak mindenkinek tetszeni, és sokaknál kivághatja a biztosítékot. Én ennél továbbmennék, a Halloween véget ér (Halloween Ends) egy borzasztó horrorfilm lett, és az egyik legrosszabb Halloween-film is egyben.
[h]Őszi romantika[/h]
Mielőtt elmélyednénk a Halloween Ends sötét bugyraiban, nem árt némi disclaimer, a félreértések elkerülése végett. Sosem bánom, ha egy horror kísérletezik. Ahogy annak is örülni szoktam, ha értelmet vernek egy slasherbe, vagy ha megpróbálkoznak az évtizedes béklyókat levetve valami űjszerűvel. Ezt viszont nem feltétlenül egy trilógia záróakkordjába kellett volna belepréselni. De ha már így döntöttek, akkor akár meg is erőltethették volna magukat a készítők. Szóval mi a baj a Halloween véget ér-rel?
Évekkel járunk az előző rész cselekménye után. Laurie Strode egy életrajzi könyvön dolgozik, miközben nap, mint nap szembe kell néznie Myers-szel. Na nem fizikailag, hanem inkább a hatásával. Ez a megközelítés még érdekes is volt, és jól is elsülhetett volna, de akármennyire is igyekeztek kidomborítani a poszttraumás stressz-szálat, végig súlytalannak hatott. Strode-ot mindenesetre kinézi a haddonfieldi közöség, mert szerintük ő minden probléma forrása, és Myers miatta mészárolta le a fél várost.
Aztán egy nap Laurie-nak megesik a szíve a nem rég szabadult Corey-n (Rohan Campbell), akit hozzá hasonlóan szintén elítélt a város minden egyes lakója. Néhány évvel korábban, egy vészjósló halloweeni éjszakán Corey véletlenül megölt egy gyereket, de onnantól kezdve nem menekült az örök megbélyegzéstől: gyilkosnak tartották, a körülmények pedig nem számítottak.
A szociálisan erőteljesen feszengő srácot egy helyi menőkkel szembeni összetűzés után Laurie beviszi unokájához, Allysonhoz (Andi Matichak) a kórházba, nem igazán titkolva kerítőnő szerepét.
Mivel Allyson is egy sebzett lélek, ezért máris van egy közös benne és Corey-ban, szóval randizni kezdenek. Ha kezditek elveszíteni a fonalat, nem veletek van a baj. A film közel kétórás, melynek az első fele egy tinidráma, amiben egyszer kikacsint a csatornából Michael Myers.
Az évődő fiatalok mellett visszatérő momentum az egyébként is labilis Corey folyamatos szekálása. Erre a szerepre a város legnagyobb görényei vállalkoznak, akiket olyan borzasztóan könnyű utálni, hogy végig azt vártam, mikor állítanak kést beléjük.
[h]Izzadtságszagú ijesztgetés[/h]
A Halloween Ends valahol tisztában van azzal, hogy az első felének az ég világon semmi értelme, és néha eszébe jut, hogy horrorfilmnek kéne lennie. A lassú és érdemi történéseket mellőző kliséhalmaz a lehető leglustább és igénytelenebb módon ijesztegeti az ásítozó nézőket. Mivel csak ritkán akadt olyan pillanata, ahol el is fért a para, ezért cseppet sem organikus módon hajigáltak be jumpscare-eket.
Mert bizony a Halloween Ends egy igazi jumpscare-fesztivál. A szívritmus-kihagyós pillanatoknál megfigyeltem, hogy valami gáz lehetett a hangkeveréssel (vagy csak a moziban volt tecnikai malőr), mert egyrészt nagyon hangos volt az egész film, másrészt legtöbbször a hirtelen éles hangok miatt hozta a frászt a nézőkre – olyan jeleneteknél is, ahol nem volt jumpscare.
Ezt leszámítva itt nem “rendes” horror-ijesztésre kell gondolni, hanem például jelenetek közti vágásnál sokkal hangosabb volt a nyitópillanat, ami rendesen frusztrált. Sőt, többször olyan olcsó húzásokkal éltek, mint hogy az egyik beszélgetős jelenet szépen csendben lezárul, és a snitt után hirtelen felbőg egy motor. Ez nem félelmetes, ez nem a horror-faktort növeli, ez nem feszültségkeltés, ez csak szimplán idegesítő.
Pláne, hogy ezzel szemben a paráztató képsorok meg szinte egyáltalán nem működnek. Myers jelenléte az utolsó néhány jelenetig egyenesen nevetséges, és súlytalan. A gyilkosságok néhol egészen kreatívak, és véresek, máskor meg semmit sem látunk belőlük. Nem értem a kontrasztot: ha egyébként is egy 18+-os besorolású kaszabolós horrort nézünk, egyik oldalról belefér egy kisgyerek megölése kábé premier plánban, de máskor egy késelés már kamerán kívül kell, hogy történjen?
[h]Mű-Myers[/h]
FIGYELEM: A KÖVETKEZŐ KÉT BEKEZDÉS ENYHÉN SPOILERES!
A prológus során bemutatott új főszereplő, Corey jelenete után azonnal bekapcsolt a vörös riasztás. Az járt a fejemben, hogy “ugye nem ez lesz a csavar, amire gondolok?“. Nos, de. A film első néhány percében látott részből egyértelműen kikövetkeztethető a nagy twist, amire a Halloween Ends első fele épül. És a csavar csak egy dolog, de a kivitelezést is úgy elbaltázták, mint annak a rendje.
Az explicit spoilerek elkerülése végett nem mennék részletekbe, de Myers és Corey “kapcsolatát” egy különálló filmben még el is tudtam volna képzelni. De ebben a megvilágításban egyszerűen nem volt értelme, főleg nem egy trilógia kontinuitásában. Ahová meg kifuttatták a film tetőpontjáig, azt sem tudom, hogy bólinthatott rá mind a négy forgatókönyvíró, hogy jó lesz ez így.
SPOILER VÉGE!
[h]Ez a Halloween, soha nem érhet véget…[/h]
Amíg azt vártam, hogy történjen is valami említésre méltó a rettenetesen unalmas felvezetésben, addig volt időm minden mást is szemügyre venni. Érdemes megfigyelni, hogy a színészek mennyire képtelenek bármit is kezdeni karaktereikkel. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy valami lelket is öntsenek a papírmasé figurákba, de egy ponton valószínűleg feladták, és simán látszódik melyek azok a jelenetek, amiket még ők sem vettek komolyan. Nem is csodálom, amikor csak úgy röpködnek az idiótábbnál idiótább párbeszédek közöttük.
A rendezés és az operatőri munka is egyaránt roppant lusta, még iparosmunkához képest is jó indulattal nevezhető közepesnek. A zene egyetlen érdemi mozzanata a klasszikus Halloween-téma, amit képtelen vagyok megunni. Bármikor felcsendül, az minimum három ponttal feltornázza az adott jelenet értékelését. Igazából, ha ezt a dallamot beleraknák a Fear Streetbe, még azt is újra megnézném emiatt.
Az előző részhez képest ez egy sokkal intimebb és zártabb folytatás, ami talán még jól is végződhetett volna, ha erősebb forgatókönyvből dolgoznak. Így csak egy mesterséges pulzusszám-torna, aminek nagyjából a fele szinte értékelhetetlen katyvasz.
A Halloween Ends-ből éppencsak a Halloween-érzés veszett oda, amiért nagyon nagy kár, tekintve hogy az előző két rész hellyel-közzel jól gondozta az örökségét.
[h]Verdikt[/h]
Ha a trilógia 2018-as első része így indul, ahogy az utolsó hozzáállt a szériához, valószínűleg akkor is felhúztam volna a szemöldökömet, de megadta volna az alaphangot, és még az is lehet, hogy tökösnek neveztem volna. Így viszont nagyon nehéz értékelni; de nem is az újító szellemmel volt a legnagyobb probléma, hanem hogy képtelenek voltak emiatt kilépni a slasher korlátai közül.
Az új karaktereket vacakul írták meg, a régiek staféta-átadása meg egyáltalán nem sikerült. Szintén fájó pont, hogy Michael Myers keveset szerepel, és akkor is elég jellegtelen szegény.
A korábban jól működő feszültséget nem tudták fenntartani, ezért minden olcsó trükköt elpuffogtattak, hogy összeránduljunk a székben. Ez azonban legtöbbször félrement és emiatt még a jól működő horror-elemekre is árnyék vetült. A lezárás megtörtént, ezt a szálat már gondolom (remélem!) nem tudják folytatni, de ez sosem rettenti el a készítőket, hogy újra ráadják valakire a Will Shatner-maszkot.
A Halloween Ends nagyjából valahol a Busta Rhymes-os Feltámadás és a Rob Zombie-s újragondolás környékén van színvonal terén, ami nem egy jó ajánlólevél. Aki teheti, kerülje, mert ebben a filmben tényleg nincs sok köszönet.