KönyvOlvasónapló

KönyvOlvasónapló

KönyvOlvasónapló

Harrison Fawcett: Minden bolygón jártam már ajánló

Szerző

Közzétéve

2019. jan. 6.

Kommentek

0

Tök jó élmény volt egy számomra ismeretlen világba csöppenni a Hédammuš újra száll című kötet olvasása során. Habár korábban még nem forgattam Mysterious Universe regényeket, önmagában is élvezetes volt Michael Walden új szerzeménye. Ennek ellenére azért éreztem, hogy kívülálló szemlélője vagyok egy immerzív univerzumnak. Mégis tudtam, hogy több űrbéli kalandra vágyom. Itt jött a képbe Harrison Fawcett Minden bolygón jártam már című space fantasy-je, ami szintén a Tuan kiadó gondozásában megjelenő Mysterious Universe sorozat új tagja.


[h]A nagybetűs kaland[/h]

Az elmúlt jó néhány év során sokszor küzdöttem azzal, hogy olvastam volna valami olyan fantasyt, vagy sci-fi kalandregényt, ami mitológiai lényeket, űrlényeket mozgat, és nem akar mély megfejtéseket közölni; és nem utolsó sorban izgalmas és mozgalmas. Nem kevés kivételesen jó regényt lapoztam már végig, és nagyban gazdagították világomat, de én mégis többre vágytam. Pontosabban valami kevesebbre. Ezért volt frankó kiindulási pont a Hédammuš, és ezért imádtam minden lapját a Minden bolygón jártam már című kötetnek.

Fawcett MU kötete igazi könnyed kikapcsolódást nyújt az olvasóknak, ami ráadásul tele van okos kikacsintgatásokkal klasszikus és kortárs művekre. És persze nélkülözhetetlen kaland és izgalom vár a főszereplőkre, akik végtelen lazasággal próbálják rendezni ügyeiket.

Az MU univerzuma még elég sok helyen ködös számomra, nem teljesen értem még a berendezkedést, illetve a ki-hogy-miért kérdéskört, de gyanítom nem két könyv alapján fogom megérteni az összefüggéseket. Már nagy segítség volt a Hédammuš újra száll, mert az ismeretlenként is könnyen fogyasztható volt. Itt pedig egy csomó helyen tudtam magamban hivatkozni rá, megkönnyítvén a fogalmak elhelyezését térben és időben. Azonban, ha ezzel a kötettel kezdtem volna ismerkedésem az univerzummal, lehet a felénél letettem volna, mert egy idő után biztosan összezavarodtam volna.

[h]Űrwestern[/h]

A történet főszereplői Brett Shaw (aki, ahogy láttam az MU fogyasztók és rajongók egyik kedvencének régóta várt visszatérése), és Paul Wittgen, illetve Brett felesége Akiho és Paul jegyese, Dana. Nem kisebb feladat vár rájuk, mint visszaszerezni egy nagy hatalmú kristályt a császárnak. A cselekmény felütése igazi tökös kalandregényt sejtet, és nem is kellett csalódnom. Ízig-vérig egy sci-fibe oltott fantasy kaland veszi kezdetét, ami egyszerű recepttel dolgozik, de abból kihozza a legtöbbet.

Tetszett a bolygókon átívelő cselekmény, ami ráadásul a könyv utolsó harmadáig két szálon futott. Volt benne egy kis noir, minimális horror, amik színesebbé tették az egyébként sem unalmas környezetet.

A szereplők ugyan itt is túl erősek, túl emberfelettiek ahhoz, hogy izgulni lehessen értük, holott a világ sorsa a tét, de ez mégsem volt zavaró. Nyersek, kicsit túlkompenzálnak és legtöbbször erővel akarnak megoldani minden helyzetet, de Fawcett remek karaktereket kanyarított, ezért kedvelhetőek. Egy hollywoodi produkcióban tipikus buddy movie/road movie lenne, világsztárokkal a főszerepben (mondjuk Jasom Statham és Dwayne Johnson lennének a férfi főszereplők, a papa Djokics pedig lehetne Woody Harrelson), százmillió dolláros büdzsével. A kaland során bejárt bolygók változatosak, ahogy azok lakói is, és végig bennem volt az az érzés, hogy én is ott vagyok velük és együtt élhetjük át a veszélyes, de annál érdekesebb történéseket.

[h]Verdikt[/h]

Mit tud Fawcett mutatni az olvasóknak regénye során? Macsó szereplőket, akik egyből visszavesznek magukból, ha párjukról van szó. Izgalmas történetet, feszes tempójú cselekményt, és végletekig tolt őrült akciójeleneteket. Néhol jobban, néhol kevésbé működő szúrós poénokat, beszólásokat, és számos kikacsintást meghatározó SF vagy fantasy művekre és a magyar kultúrára.

Azt kell mondanom, hogy a Mysterious Universe egyre kedvesebbé válik a szívemnek, szóval biztosan nem ez a két kötet lesz az utolsó, amit ebből a világból olvasok.

Összességében tehát a Minden bolygón jártam már egy nagyszerű kalandregény. Nem dolgozik nagy megfejtésekkel, de nincs is rá szükség. Van egy kis ármány, belső feszültség a szereplők között, nagy találkozások, hatalmas akciójelenetek, és rengeteg humor. Aktuális, ám roppant szubjektív lehet a következő megállapításom; a nem régiben mozikba került Aquaman is hasonló kottából játszik, mint kalandfilm, de hiába a látványorgia, a többszáz milliós forgatási költség, Harrison Fawcett regénye jobban lekötött, és jobban tudtam élvezni a direktbe túltolt macsózást, és a hajszát a Cailleach-ért, mint Jason Momoa trónra jutását. Minden űrkalandvágytól fűtött olvasónak nyugodt szívvel tudom ajánlani!


A recenziós példányt köszönöm a Tuan kiadónak!

[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]

patreon
Támogass bennünket a Patreonon!
Sending
User Review
0 (0 votes)