A Hétköznapi szörnyetegek első pillantásra is felvonultatta az összes olyan buzzwordöt, amivel be lehet húzni egy történetbe. Felsorolni is nehéz mivel kecsegtet ez a regény, és neki legyen mondva, tartja is magát a vállalásaihoz. Annyi műfaj és történeti elem van jelen, hogy követni is nehéz, de ami még ennél is hihetetlenebb, hogy J.M. Miro, a könyv szerzője olyan könnyedséggel navigálja végig az olvasót, mintha mi sem lenne természetesebb.
Különös dolgok
Az író nem sok könyvet tudhat még maga mögött (konkrétan a Hétköznapi szörnyetegeken kívül annak két folytatását), de magabiztosan vezényelt le egy hatszáz oldalas gótikus fantasy-t, ami leginkább ifjúsági- és horrorirodalmi elemekből áll össze. Ha nagyon lesarkítanám, akkor az X-men és a Stranger Things keresztezését kell elképzelni, csak 19. századi környezetben.
Mert van itt egy intézet tehetséges fiataloknak, ahol az eltökélt igazgató taníttatja őket, és igyekszik minél jobban kiaknázni képességeiket. És ezeket a gyerekeket sem ejtették fejre: kíváncsiságuktól és ifjonti hévtől vezérelve szembeszállnak egy túlvilági gonosz lénnyel. Ugye, hogy nem is annyira légből kapott összehasonlítás?
Tehetséges gyerekek
De kanyarodjunk vissza egy pillanatra, és fogjuk meg a Hétköznapi szörnyetegeket az elején. A regény végig lassú mederben hömpölyög, – hozzáadva a viktoriánus szettinghez -, de amíg nem tudtam pontosan, mire számítsak, kissé döcögősen akart beindulni. A könyv elején ráérős, mégis akciódús expozíciók során megismerhettük a főszereplőket, az alap szembenállást a túlvilágról áttörni készülő draugr és az élők világát védelmező Cairndale intézet között, illetve a történet alappilléreit.
A sztori alap felvetése viszonylag egyszerű: a Cairndale alkalmazottjai egy fiatal tehetséget (így nevezik a különleges képességekkel rendelkező embereket) keresnek, akit a velük szemben álló, gonosz szolgálatában munkálkodó pribékek is meg akarnak kaparintani. Ahogy lenni szokott, kiderül, hogy a fiú egészen különleges, de hogy miért, az a könyv legvégéig nem derül ki.
Majd, ahogy halad előre a cselekmény, úgy ugrálunk vissza térben és időben, hogy a könyv a múltban is bemutassa a már megismert karaktereket. Miro ezeket a kiugrásokat nagyon ügyesen kezelte, mert ahogy kialakult egy kép az adott szereplőről, mindig sikerült tovább árnyalnia, és rá kellett jönnöm, hogy itt nincsenek egyértelműen jó, vagy gonosz karakterek.
Gázláng és a túlvilág
Amíg egy jó ideig még mindig nem tudtam pontosan, hogy merre tart a történet, jól esett elveszni a fantasztikus leírásokban és a szereplők ilyen alapos megmunkálásában.
Ritkán olvasok olyan regényt, amiben a szereplők (legyen szó “jó”, vagy “rosszról”) ilyen erősen hatnak rám. És napokkal később is, mikor ezen az ajánlón agyaltam, a cselekmény, a különleges környezet és a történet helyett legelőször a gyerekek, majd Alice Quicke, Frank Coulton, Mrs. Harrogate és Jacob Marber jutottak eszembe.
A történet magja nem feltétlenül különleges, hiszen megannyi fantasy regényben olvashattunk már másik dimenziókról, holtakról, akik az élők síkjába tervezik nyugdíjas éveiket, és sorolhatnám. A Hétköznapi szörnyetegek viszont frissítően csavart a kliséken. Annyira, hogy az aprólékosan kidolgozott világával feledtetni tudta, hogy kimondottan ismerős alapokból építkezik.
A gótikus fantasy, néhány horror elem, vámpírok, különleges képességek vonalán úgy tűnhet, hogy sokat akart markolni, és voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, hogy ebből pofára esés lesz. Azonban Miro végig következetes, és elég alapos ahhoz, hogy uralja a helyzetet. Érezhető, hogy elejétől a végéig tudta, hogy mit akar, és ragaszkodott is hozzá.
Erről tanúskodik a finálé, és hogy maga a történet hova futott ki a kötet végére. Miközben a cselekmény nem pihent, az utolsó kábé száz oldalig még mindig nem volt egyértelmű mire megy ki a játék. Miro viszont jól keverte a lapokat, és sikerült meglepődnöm a fordulaton. A “nagy csavar” nem volt túlbonyolítva, de magamtól nem jöttem rá, és természetesnek hatott.
Gótikus Stranger things
De kitartok véleményem mellett, miszerint a karakterek megalkotása dobott a legtöbbet a regény színvonalán. A történet is abszolút rendben van, jól meg van szerkesztve a mű, olvasmányos és izgalms, de Miro mestermunkát végzett a szereplőkkel. Az ifjúsági (de főleg a young adult) regényekkel egyáltalán nem vagyok kibékülve, noha nem is én vagyok a célközönség.
Így hát mindig bajban vagyok, amikor a gyerek szereplőkkel kellene azonosulnom, de a Hétköznapi szörnyetegek ezen a téren sem okozott csalódást. A gyerekek egyszerűen imádnivalók, és mivel korban is eltérnek, nagyon jól kiegészítik egymást. Úgy tudnak gyerekként viselkedni, hogy még ne legyen idegesítő, és nincsenek felnőtt karakterisztikák beletömve tizenéves karakterekbe.
És nem csupán a gyerekek, de a felnőttek is remekül lettek megírva. Ők sincsenek lecsupaszítva, nem kiegészítő papírmasé pozitív vagy negatív karakterek. Múltjuk és jelenük megismerése révén tudta őket árnyalni Miro, és egyáltalán nem egyértelmű eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. Megvan a maguk motivációja, erkölcsi iránytűje, és hivatástudata, amitől komplex szereplőket kapunk. Valójában mindegyik szereplővel lehet egy bizonyos pontig azonosulni, adhatunk nekik igazat, szerethetjük és utálhatjuk őket egyszerre.
Semmi sem fekete vagy fehér, ettől őszintén lélegzik a Hétköznapi szörnyetegek.
Verdikt
Összességében a Hétköznapi szörnyetegek egy izgalmakkal teli, gótikus kaland, telis tele műfaji keverékkel. Érezhető, hogy egy csomó helyről ihletődött, de rengeteget ad hozzá az író saját magából, ezáltal nem válik mezei koppintássá. A történet csavaros, a múltba való visszatekintés pedig nem hogy nem frusztráló, egyenesen szükséges is, hogy jobban megértsük a miérteket. A cselekmény vezetése alapos munkáról tanúskodik, nincs üresjárat, vagy filler fejezet. A regény csúcspontja pedig annak szereplői, akiket Miro gondosan, kifejezett részletességgel alkotott meg.
A Hétköznapi szörnyetegek egy trilógia nyitánya, és ugyan elég jó lezárást kapott a regény, elég egyértelmű merre indulhat a sztori a második részben. Az már biztos, hogy személy szerint nagyon várom a folytatás hazai megjelenését.
A kötet az Agave kiadó gondozásában jelent meg.
A könyvet megvásárolhatjátok webshopunkból is: HÉTKÖZNAPI SZÖRNYETEGEK