Készül a folytatása a Lust for Darkness című erotikus horrornak, amihez két demót is kiadtak. Vajon képesek éretten kezelni a témát, vagy ismét csak polgárpukkasztást kapunk?
Nem tudom, hogy a túlságosan is kifizetődő komfortzóna, a szigorodó korhatár-besorolási elvek, vagy a könnyebb befogadhatóság miatt, de nincsen túl sok erotikát feldolgozó horrorjáték. Persze inkább legyen kevesebb képviselő, mint hogy tucatnyi Szerb film-kaliberű förmedvény lepje el a piacot, más kérdés, hogy a csekély mennyiség nem jelent jó minőséget. Elég csak az Agony-ra gondolni, amely tökéletesen egyesítette a témát és a kivitelezést, és valóban egy kínkeserves pokoljárás lett, de ott volt még a 2018-as Lust for Darkness is, amelyik szintén képtelen volt megugrani a lécet.
Utóbbiban ugyanakkor rejlett annyi lehetőség, hogy felkapjam a fejem, amikor megtudtam, érkezik egy folytatása Lust from Beyond címmel. A játékot eredetileg szeptemberben tervezte megjelentetni a Movie Games, de végül bizonytalan időre elhalasztották. Addig viszont van két rövidebb, demó-szerű fejezet, amelyen át bepillanthatunk a készülő projektbe. Vajon másodjára sikerül érettebben és hatásosabban foglalkozni a témával?
[h]Sötétségre vágyva[/h]
Megmondom őszintén, nem emlékszem minden részletre a tavalyelőtti Lust for Darkness-végigjátszásomból, de sokat elárul, hogy fel sem merült, hogy még egyszer alávessem magam ennek a kínzásnak. A cím ne tévesszen meg senkit, a játék nem egy fura KonoSuba – mellékszálról szól, hanem egy férfiről, aki egy okkult szekta fogságából szeretné megmenteni feleségét. Az említett szekta kastélyában azonban többek között hatalmas orgiák és dimenzióközi utazások is helyet kapnak, így semmiképpen sem egy tipikus felütést kaptunk.
Ahogyan várható is volt, a LfD minden pillanata szexualizálva lett, itt-ott sikerült is átesni a ló másik oldalára. Az erotikus tartalomnak egy idő után semmi jelentősége sem lett. Ez nem meglepő, mivel az egy négyzetméterre eső dákók száma magasabb volt, mint egy billiárd-klubban, és ez nagyon hamar öncélúvá tette az explicitást. A body-horrorban rejlő lehetőségek nem lettek kiaknázva, a történet lapos és unalmas lett, a megbotránkoztató (és néhol tényleg gyomorforgató képsorok) pedig csak a polgárpukkasztás kedvéért készültek. Márpedig megfelelő atmoszféra és mélység nélkül nem létezik effektív rettegés, és inkább egy kissé feszült, de nagyon fura viktoriánus teapartit kaptunk. Hab a tortán, mindezt egy fájdalmasan primitív játékmenet egészítette ki, és így pocsékba ment az alapvetően izgalmas alapfelvetés.
Pedig be lehetett volna mutatni jobban ezt a lovecrafti világot, jobban felépíteni ezt az elborult, kicsavart környezetet, és valami elemi félelemérzetet vagy viszolygást kelteni a játékosban. A két demó már mutat némi fejlődést e tekintetben, de ténylegesen csak a teljes megjelenéskor fog kiderülni, hogyan vették az akadályt.
[h]Szolid bevezető[/h]
A 2019-es Lust form Beyond: Prologue az előző részből megismert szektát állítja a középpontba, csak ezúttal nem hősi férjet, hanem az okkult társaság egy újoncát irányítjuk. A nagyjából egy órás demóban nem lesz sok alkalmunk elmerülni a mindennapjaikban, helyette titokzatos, Lusst’ghaa bizarr világában játszódó álmaink után kutatunk. Nem sokkal később egy szertartáson is részt veszünk, ez azonban nem várt következményekkel jár az egész KÚRia számára.
Tagadhatatlan, hogy a Prologue már jó irányba fordította a sorozat szekerét, de itt még érezhetően nem alakult ki, pontosan mi is lesz a koncepció a teljes megjelenésre. Leginkább egy sétaszimulátorról van szó, ahol talán még az első részhez képest is kevesebb teendőnk lesz. A szokásos engedély nélküli házkutatáson túl lényegében csak egy normális felszerelésrendszer érkezését üdvözölhetjük, igaz, ez már reményteli előképet mutat.
Ezúttal ugyanis különböző gyógyszereket vagy nyugtatókat is magunkkal cipelhetünk, előbbieket a fizikai, utóbbiakat a mentális sebekre. Az igazat megvallva erre olyan marha sok szükségünk nem lesz, többnyire tényleg csak a főhadiszállásunkon kolbászolunk, viszont magában rajti az ígéretet, hogy végleg leszámoltunk a kellemtelenül döcögős, trial-and-error alapú üldözős jelenetekkel. Az ígéret beteljesülésére persze várni kellett a Scarlet-ig, mert itt csak pár visszatérő jumpscare formájában akadunk össze ellenséges entitásokkal.
Ez persze kissé rányomja a bélyegét az atmoszférára is, a Lust from Beyond Prologue ugyanis annyira félelmetes, mint amennyire családbarát, mindössze kisebb foltokban képes feszült légkört teremteni. Cserébe úgy alapvetően a hangulat nem rossz, a kalandjátékos hercehurca közben egészen kellemesen éreztem magam. Mindezt úgy, hogy igazán nehéz feladványokkal sem találkozunk, és a legkomolyabb gyűjtögetést igénylő puzzle is opcionális.
[h]Érettebb a kapcsolatra?[/h]
Azért az sokat segített, hogy nem tapétázták ki az összes falat méteres faszokkal, az orgiák kellékei a szekták mindennapjainak részeként jelennek meg, és nem túltolt díszítőelemként. Így sokkal könnyebb komolyan venni az egészet, különösen, hogy ezúttal ezeknek a gusztustalan rítusoknak az emberi oldalát is megismerjük. A főszereplőről például kiderül, hogyan hálózta be a szekta, megjelenik a kapcsolati háló néhány szála is, szóval nem csak többtucatnyi gruppent és bizarr szexgépeket látunk, hanem lecsúszott, de hús-vér embereket. Már pedig a megfelelő horrorélményhez szükség van arra, hogy a bemutatott karaktereket legalább minimálisan megismerjük.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnánk dolgokat, amit nehezebb kimagyarázni, mint az NDK-s hangalámondásos felnőttfilmeket, csupán ezek itt nem a célt, hanem az eszközt képviselik, ami már egy szimpatikus lépés. De mielőtt mindettől eksztázisba esünk, fontos megemlíteni, hogy a horror-érzet hiánya érvényes az erotika kezelésére is, főleg azért, mert alig kerülünk kapcsolatba a szektások tekervényes alvilágával.
Lusst’ghaa pokoli bugyrai az első résznek a fénypontját képezték (már amikor nem akartam beokádni attól, ami körülöttem folyt). Egy viszonylag kreatív látványvilágú, ötletes pályatervezéssel megalkotott területről volt szó, ahol a valódi horror és a valódi kalandjáték is lakozott. Bár rövid látogatásunk most sem katasztrofális, ezúttal csak egy matiné-előadást láthatunk abból, amire ez a túlvilág valójában képes. A csapdákkal és keresgéléssel tarkított kiruccanás sajnos egy masszív visszafejlődés a Lust for Darkness-hez képest.
Még szerencse, hogy ez nagy általánosságban nem mondható el. A Prologue egy hangulatosabb, a prioritásokat jobban kezelő epizód. Persze egy óra alatt nem tud kibontakozni, horrornak is inkább csak néhány elnagyolt karaktermodell miatt megy el, de összességében egy befogadhatóbb, és történetében is koherensebb kalandról van szó. Nyilván ennyiből még nem derül ki, milyen is lesz a teljes változat, először szükségünk van a Scarlet alcímű fejezetre… hogy még tovább süppedjünk a bizonytalanságba.
[h]A kisebb rossz?[/h]
A Lust form Beyond: Scarlet egy friss, most októberi megjelenés. Ezúttal egy kanos fiatalember bőrébe bújunk, aki a pszichológusának meséli el egyik taszító, hihetetlen kalandját. Hősünk csak a farkával gondolkodik, így semmi igazán különöset nem talál abban, hogy a Tinder-randija egy elhagyatott színházépületben lesz megrendezve, és a hölgyet komolyabb nyomozás árán lehet csak felkutatni. Nem árulok el nagy titkot, hogy a dolog nem egy békés egy éjszakás kalanddal zárul, hanem főszereplőnk a Scarlet Lodge nevű, az előzővel rivális szekta fogságába esik. Megszöknie pedig nem lesz egyszerű.
A színház felderítése egyébként hangulatosan indul, pont annyi fejtörőt kapunk, hogy az előrehaladás lekössön minket addig, amíg már a szektások köthetnek le minket – egy ágyhoz. Közben azért lesz alkalmunk szörnyülködni a borzasztó buta főszereplőn, illetve lassan előkúszik a felismerés, hogy egy darabig nem fogunk magunk alá piszkítani. Maga a kalandjátékos élmény és a hangulat nem rossz, de hiányzik a szikra, amitől igazán izgalmassá vagy élvezhetővé válna.
Aztán okkult „barátainknak” köszönhetően itt is átköszönünk Lusst’ghaa világába, és ez a túra már jobban hasonlít az első rész pokoljárásaihoz. Messze nem leszünk annyira behatárolva, és kapunk egy-két feladványt és ellenfelet is, más kérdés, hogy mindkettőre rásüthető a „buta” és a „kiszámítható” jelzők valamelyike. Legalább a látványra nem lehet panasz, és az atmoszféra is többnyire a helyén van. Itt egyébként már jóval inkább tetten érhető az első rész polgárpukkasztása, de legalább valóban hatásos jeleneteket is láthatunk. Csak azt nem értem, kinek jutott eszébe, hogy QTE-ken keresztül döngessünk meg nőket, mert finoman szólva bizarr „élmény” volt.
[h]Túl kell élni a túlélést is[/h]
A Scarlet meglepetésemre az utolsó harmadra meg tudott újulni, és a ránk szabadított ellenfelekkel szemben nem hagy minket védtelenül. Itt már egészen kezd hasonlítani a játék egy normális túlélőhorrorra, ahol a működő lopakodás mellett egy kezdetleges harcrendszert is kapunk. Egy csapásra lesz értelme a gyűjtögetett kötszereknek, és ami még fontosabb, az alaposságra törekedő játékstílusnak is. Szóval teljesen elégedett lennék, ha az élvezeti értéket nem kapná rútul hátba a spártai és körülményes megvalósítás. Ahogy néztem az előzeteseket, bőven csiszolnak még a rendszeren, de ha mégis ebben a formában marad, úgy cseberből vederbe kerültünk, és most már máshogy primitív a játékmenet.
Ami nagy szerencse, hogy a Scarlet folytatja a Prologue áldásos tevékenységét, és jobban belefolyik a feldolgozott témába. Itt is tapasztalunk emberi sorsokat, egy-két okosan használt erotikus elemet, és az új megközelítés is jót tesz a kalandnak. Viszont ettől eltekintve a történet elég gagyi lett, a főszereplő a Darwin-díj eléréséért született, a Scarlet Lodge messze nem tűnik elég kidolgozottnak a Cult of Extasy-hoz képest, és a túlvilági jeleneteknek sincs elegendő egyénisége, nekem teljesen összefolyt, melyik termeket melyik epizódban látogattam meg.
Legalább, ha nem is kellemes, de többnyire érdekes élményben volt részem, amely ismét jó irányt mutat a fegyverhasználattal, a jobban fókuszált feladványokkal és a friss megközelítéssel. Csak közben jó lenne, ha a nyögve nyelős elemek és a lapos sztori nem bizonytalanítana el még jobban.
[h]A jövő kifürkészhetetlen[/h]
A fejlesztők ígéretei és az előzetesek alapján persze nem állunk meg itt: tovább erősödik a fegyverhasználat, hiszen pisztolyt is fogathatunk majd, számtalan új ellenféltípussal szállhatunk szembe, és végre nem csak sötét folyosókon és ódon kastélyokban borzonghatunk. Az ígéretek között pedig zseniális feladványok (itt vannak fenntartásaim), erős vizuális design és egy interaktív környezet szerepel. Mivel mindkét demó nagyjából egy óra hosszú volt, valószínűleg a teljes megjelenés nem fog megragadni a Lust for Darkness 2-3 órájánál, és egy nagyobb lélegzetvételű produkcióra számíthatunk.
De mindez mit sem ér, ha közben olyan elemek, mint a harc vagy a történet láthatóan gyenge lábakon állnak. Hiába vannak a garantált újítások és beemelt funkciók, ha ezek minősége könnyen a vállalható szint alá csökkenhet. Pont ezért, bár biztos vagyok benne, hogy a Lust from Beyond jobb játék lesz elődjénél, a demók végigjátszása után még kevesebb elképzelésem van, hogy pontosan milyen is lesz a végeredmény. Egy biztos, ott leszek és meglátom, mert az érdeklődésemet sikerült felkelteni.