Furcsa, hogy eddig nem esett szó a blogon A Hill-house szelleméről. Pedig lehetett volna ódákat zengeni arról, hogy hosszú-hosszú idő után értelmes, önmagát komolyan vevő paranormális jelenségekkel foglalkozó sorozat került a tévéképernyőkre.
Bírtam a karaktereket, érdekes volt a történet, a végső kifejlet is műfajához képest érett és intelligens volt. Így már látatlanban megelőlegeztem a bizalmat a “folytatásnak”.
A Bly-udvarház szelleme nem követi semmilyen formában a Hill-házat, pusztán mint az American Horror Story esetében, a színészek állandóak – a sztori és körítés változik.
[h]Sötét titkok[/h]
Dani (Victoria Pedretti) egészen az Államokból menekül Angliába sötét titkai elől, hogy au pair (bentlakásos dadus, felvigyázó, tanító, stb) állást vállaljon a festői Bly-ban. Két gyerekre kellene vigyáznia, akiknek szülei egy baleset következtében meghaltak, és nem sokkal később a dadusuk a birtok területén oltotta ki saját életét.
A fiú és a lány tehát meglehetősen zaklatott, és furcsa viselkedésüket akár rá lehetne fogni arra, hogy még gyerekek és így próbálnak a veszteséggel megbirkózni. De akkor hol lenne a horror?
Daninek segítségére lesz Owen (Rahul Kohli) a szakács, Jaime (Amelia Eve) a kertész és Mrs. Grose (T’Nia Miller) a házvezető. De mégy így is túl nagynak bizonyul nem csak a Bly-udvarház, de a feladat is, hogy a két árvát megfelelően nevelhessék. Egyetlen élő rokonuk Henry Wingrave (Henry Thomas), aki feléjük sem akar nézni, bármilyen megkeresésre csak hárít. Látszólag elfoglalt üzletember képét mutatja, de később megtudhatjuk, hogy ő milyen terhet cipel a vállán.
[h]Újabb kísértetkastély[/h]
Az udvarházban és egész területén furcsa jelenségek ütik fel fejüket, amiket egészen sokáig meg lehet magyarázni racionálisan. De mivel tudjuk, hogy egy horror-sorozatról van szó, biztosak lehetünk abban, hogy a túlvilágról jönnek vissza a megboldogult egykori lakók.
A Bly-udvarház szelleme első három epizódja rettenetesen unalmas volt. A karakterek hátteréről tudtunk meg elég sokat – sőt, szerintem a kelleténél is többet. Vagy legalábbis ezeket bele lehetett volna sűríteni legfeljebb két részbe.
Az évad közepe környékén is előfordult, hogy leült a hangulat, és a tempó is talán még lassabb az előző évadhoz képest. Ezen kívül viszont túl sok negatívumot most sem tudok felhozni. Amikor beindulnak a történések és a sztori felgöngyölődik, akkor simán hozza a Hill-ház színvonalát.
A karakterek ügyesen lettek kibontva, a rejtélyek és a természetfölötti pedig az évad haladtával egyre inkább kiteljesedtek.
[h]Karakterdráma és tanulság[/h]
Ugyan nagyon szerettem a karakterek kezelését, és azt, hogy az első szezon (és persze a Bly is) egyáltalában nagyon erősen karakterközpontú. Ez a sajátossága viszont gyakran a horror kárára megy. Csomószor megfeledkeztem arról, hogy mégiscsak egy rémisztő műsort néztem, és inkább hatott erős drámának. Amivel végülis nincs semmi baj, de elég szűkmarkúan mérik a jumpscare-eket és úgy általában a hidegrázós képsorokat.
Viszont így utólag szintén a pozitívumok közé kell sorolnom, hogy nem csupán egy szimpla kísértet-sztorit láthattunk; sokkal inkább egy emberi esettanulmányt eredendő gyarlóságunkról és halandóságunkról.
A Bly-udvarház szelleme tele volt megható és velőtrázóan emberi jelenettel, amik csak tovább emelik a szememben ezt a produktumot. Ez egy mese szerelemről, bűnbánatról, önzetlenségről, mardosó lelkiismeretről, és még sok-sok egyéb másról.
[h]Ilyen egy jó horror[/h]
A színészek most is rendben vannak, bár nem a gyerekszínészek voltak a műsor fénypontja – még ha övék is a legnagyobb főszerep. Sajnos a két Wingrave-örököst nagyon nem találták el, és játékuk is inkább volt esetlenül béna, mint meggyőző.
Ami szintén ritkaság számba megy egy horror-alkotásnál, az a végső megoldás okosan való kezelése. Legtöbbször az émelyítően tömény para-faktor és egy halom rejtély után a lezárás elkapkodott, esetlen, vagy csak simán ostoba szokott lenni.
A Bly-udvarháznál sikerült egy olyan finálét összehozni, ami “gyakorlott” nézők számára nem egy hatalmas meglepetés, de ami sokkal fontosabb: hatalmas szíve van, és tele van érzelmekkel. És nem mellesleg egyáltalán nem érződik izzadtságszagúnak.
Összességében tehát a Bly-udvarház szelleme üdítő horrordráma, ami kevesebbszer próbálja ráhozni a frászt a nézőkre, cserébe sokkal érettebb karaktereket kapunk. A színészek ezúttal is pazar alakítást nyújtanak (kivéve a gyerekek), és a hangulat is adott a maradandó élményhez. Most nem figyeltem fel olyan technikai bravúrokra, mint a Hill-háznál az egysnittes temetési epizód, ami végig elképesztően nyomasztó és feszült volt.
És igazából nem biztos, hogy sikerült az előd szintjét megugrani, de így is egy abszolút tisztességes évadot kaptunk. Akadtak roppant lassú és eseménytelen epizódok, de a sztori és a végső megfejtés mindenért kárpótolt.
Idén októberben is a horroré a főszerep a Geek Világ oldalon. Ha nem szeretnél lemaradni bejegyzéseinkről, kövess minket a közösségi médiában, vagy keresd a blogon a HorrorGeek rovatot!
[h]Csatlakozz a GeekVilág közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
