Blogger pályafutásom során még sosem írtam magazinból ajánlót. Ennek nagyon egyszerű oka van. Az internet korában valamiért teljesen elavultnak éreztem, hogy legtöbbször nem kevés összegért megvásároljak egy kiadványt, mely tartalmának java egyébként is megtalálható valahol a neten. Bevallom, ez egy egyszerű, talán elítélendő felfogás, de mivel így is rengeteg dolgot gyűjtök, a magazinok kollekcióba rendezése már nem fér bele a képbe. Valamiért most mégis kivételt tettem, amit egyáltalán nem bántam meg.
[h]A Fangoria méltó utódja[/h]
A magyar Fangoria magazin négy tartalmas esztendőn keresztül látta el olvasnivalóval a hazai horror-rajongókat. Két bekezdés alatt máris jöhet a második “coming out”: koromból kifolyólag sajnos totál kimaradtam ebből az időszakból, de film-könyv-videojátékrajongóként és büszke geekként egyre jobban szégyellem magamat, és valahogy mindenképpen bepótolom botrányos lemaradásom.
Mire ezeket a sorokat írom, a csillapíthatatlan vágy után vagyok, mikor szükségszerűnek éreztem beszámolni a Borzongásról. Azonban azt nem tudtam, hogy majd ennyire nehéz lesz. Lényegében csak szuperlatívuszokban vagyok képes emlegetni ezt a horrorkiadványt, de még így is nehéz megtalálnom a megfelelő szavakat. Abban sem vagyok biztos, hogy tárgyilagosan tudok nyilatkozni róla. Ezt a magazint érezni kell, a lehető leggiccsesebb értelemben véve.
Az elejétől a végéig minden betűt érdemes elolvasni, hiszen az érdekes cikkek mellett rengeteg kulisszatitkot tudhatunk meg, és engednek némi rálátást a szerkesztők viszonyára a horror zsánerhez. Amióta kiolvastam a magazint, majdnem minden estére jut egy klasszikus horror film, amit még nem láttam, és módszeresen pótolom őket. A Borzongásban előkerültek olyan alkotások, amikről már szinte teljesen megfeledkeztem, pedig korábban kifejezetten kedveltem őket. De akadtak például olyan címek is, amiket örültem, hogy végre elfelejtettem, erre meg újra találkoznom kellett velük, ha csak említés szintjén is (Magasfeszültség – 2003: zsenge koromban láttam ezt a francia horror-thrillert, és emiatt napokig voltak rémálmaim).
Ennek a lapnak sikerült egy csapásra elérnie velem, hogy előbb-utóbb videojáték és könyvgyűjteményem mellé lassacskán betársulnak majd a DVD-k és a különböző magazinok példányai is.
A tartalomkészítők mellett külön kiemelést érdemel a grafikusi munka. A borító valami elképesztően zseniálisra sikerült, de a lapokon feltűnő kisebb-nagyobb rajzok, illusztrációk is tökéletesen kreatívak, ötletesek és nem mellesleg nagyon jól néznek ki.
Alapból nem gondoltam, hogy nagyon bő lére engedem ezt a bejegyzést, mert csak önmagamat ismételgetném újra és újra, annak ellenére, hogy bármit eláruljak arról, mit tartogat a Borzongás. Minden betűje arany, és nagyon szeretném ha hasonló nívóval érkezne minden hónapban efféle magazin. És itt nem csupán a horrorra gondolok, mert évek óta alig találkoztam színvonalas printtel, vagy egészen pontosan olyannal, aminek tartalmát nem lehet a neten elolvasni.
A Borzongás pedig ilyen: lehet ezer cikket végigpörgetni egy adott filmről, a Fangoria-utódban olyan egyedi és szeretetteljes vélemények vannak, amiket nem igazán lehet pótolni sehol máshol.
No, nem is szaporítanám tovább a szót. Minden kedves horror-rajongó: tessék valahonnan még beszerezni a Borzongást! Szeretném, ha hozzájárulnánk a következő rész elkészültéhez, hiszen ha valamit, akkor ezt igazán magunkénak érezhetünk, ami értünk, nekünk készült.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!