Egy korábbi cikkünkben már olvashattok az Archie Comicson belüli Archie Horror divízió berkeiben újragondolt Sabrina, a tiniboszorkány (Chilling Adventures Of Sabrina) képregényről, ami érdekes felütéssel gazdagította tudásomat a boszorkányságról és Sátánról. A Netflix lecsapott a sötét hangulatú sztorira, nem régiben meg is jelent az azonos című sorozat első évada, ami egyszerre volt kellemes meglepetés és egy ici-picit túltolt píszí kampány.
[h]Az Éj Egyháza[/h]
Nem tudom mi történik a pop-kultúrában jelenleg, de elég felkapott és trendi lett az okkult és a naturalistán megjelenített sátánista témakör. Mármint, ezzel nincs bajom, mert mindig érdemes az adott érme mindkét oldalát megvizsgálni, de bibliai értelmezésekbe nem mernék belemenni, arra még nem állok készen. Ettől függetlenül örülök annak, hogy végre vannak erősen explicit ördögi gondolatok is a kisképernyőkön.
Az új American Horror Story és a Sabrina személyében, ha elég távolról nézzük, akkor a Buffy és a Bűbájos boszorkák posztmodernkori megfelelői köszönnek vissza, csak egy jóval erősebb horror-faktorral megspékelve.
A Chilling Adventures Of Sabrina sorozat sok mindenben szakított az alapjául szolgáló képregénnyel, lényegében csak az atmoszférát és az eredeti szereplőket vették át a Netflix adaptációjába. Néhány dolgot azért sajnáltam, hogy nem használtak fel, de teljes mértékben megértem, hogy a forgatókönyv és a több évad lehetőségéhez hozzá kellett igazítani számtalan karaktert és cselekményt.
[h]Sabrina, a polkorrekt boszorkány[/h]
A Sabrina amellett, hogy remek horror, elég erősen tolja a píszí kampányt is, ami enyhén vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. A képregény is a feminizmussal, női egyenjogúsággal és a vallásszabadság kérdésével foglalkozott, de a sorozatban megjelent ezek mellé mindenféle társadalmi és kulturális korrektség.
Amivel nekem 2019-ben az a problémám, hogy rengetegszer érezhető, hogy csak és kizárólag a kvóta miatt lett belerakva. Semmi baj nincsen azzal, ha színes bőrű, vagy meleg karakter szerepel egy alkotásban, sőt lehetne ez már természetes jelenség is, hogy ne kelljen külön bekezdéseket prédikálnom. Nekem azzal van bajom, hogy csak és kizárólag azért van benne a sorozatban adott szereplő, hogy legyen egy fekete meleg srác, mert “kötelező”. És ezt azért mondom, mert Sabrina kuzinjának gyakorlatilag nincsen szerepe az eddig látottak alapján (a képregényben is szerepel Ambrose, de ott nincsen ennyire erőltetve). Oké, néha morálisan segíti a tiniboszorkányt. Viszont azon kívül, hogy kidomborítják, mennyire elszigetelten kell élnie (házi őrizet vs társadalmi izoláció), nem igazán tesz hozzá a cselekményhez. Bele lehet látni egy társadalmi fricskát, talán érdemes is utánagondolni, de nagyon érződik, hogy Ambrose “muszájból” van ott.
És akkor még nem ejtettem szót a fekete női jogi harcosról, a valószínűleg transzgender személyről, és hogy a halandó iskola igazgatója, és a koven főpapja is a tipikus középkorú, fehér férfi, akik jóllehet fasiszták, rasszisták, bigottak, stb.
[h]Ez egy amerikai horror sztori[/h]
Oké-oké szokásomhoz híven megint teljesen előrerohantam. Beszéljünk néhány szót a sorozat történetéről. Sabrina Spellman (Kiernan Shipka) a félvér boszorkány komoly életszakaszba lépett: 16 éves lett, ami azt jelenti, hogy a Sötét Úr nevében be kell írnia a nevét a Bestia könyvébe, ezáltal lelkét fel kell ajánlania a Sátánnak. Ezen átesett már minden boszorkány és boszorkánymester (warlock; férfi “boszorkány”), csakhogy Sabrina egy rebellis lány. Mivel édesapja Edward Spellman a koven egykori főpapja volt, igen nagy felelősség hárult rá a kovennel és elvárásaival szemben. Viszont édesanyja halandó volt, ezért a Sötét Úr hithű tagjai kinézik, és szégyellik őt. Ha ez még nem lenne elég, akkor az is közrejátszik, hogy Sabrinának halandó fiúja van, és borzasztóan kötődik magához a halandó világhoz is.
Sabrina szülei egy rejtélyes repülő-balesetben életüket vesztik, ezért két nénikéje, Zelda és Hilda (Miranda Otto és Lucy Davis) lesznek gyámjai, és mint elkötelezett boszorkányok, minden erejükkel azon vannak, hogy a lány elmenjen a sötét keresztelkedőre. A karakán leányzó azonban szembeszegül mindennel, amivel lehetséges, és kitűzi célnak, hogy le fogja győzni a Sátánt. A cselekmény gyakorlatilag innen indul, és lesz démonűzés, nekromacia, dráma és élvezetes horrorjelenetek.
A háttérben pedig a képregényben Madame Satan néven ismert, itt azonban Miss Wardwell (Michelle Gomez) ténykedik a Sötét Úr nevében, de szivatják Sabrinát a halandó suliban, az okkult akadémián diáktársai, a főpap Blackwood (Richard Coyle) és vegzálja innen-onnan maga az Ördög is.
Ahogy láthatjátok elég sok minden történik a Sabrinában, és valóban. Nincsenek a részekben nagy üresjáratok, vagy unalmas részek, ráadásul a horrorelemek is szerintem nagyon jól működnek. Alapvetően ki nem állhatom a jumpscare-jeleneteket, mert teljesen indokolatlannak tartom az esetek legnagyobb részében, de be kell vallanom itt nagyon jól működtek.
[h]Sátán veletek![/h]
Összességében a Netflix sötét Sabrina adaptációja a vártnál jobban sikerült. Sok mindennel szakított a képregényhez képest, mégis csomó minden hozza az ott láttottakat. Kiválóan működik a hangulatteremtés, a történet végig tartogat izgalmas fordulatokat, és a színészek is remekül teljesítenek. A szociálisan érzékenyebb nézők a polkorrekt témákat biztosan nagyon fogják élni, nekem néha már kicsit erőltetettnek hatottak. A tinidráma viszont könnyedén belesimul a boszorkányos szettingbe, és a Sabrina rengeteg olyan kérdéssel foglalkozik a színfalak mögött, amik jellemzik mai társadalmunkat. Ha egy dögös horrorsorozatra vágytok, akkor remek szórakozást nyújthat a Chilling Adventures Of Sabrina.