A Hang nélkül (Quiet Place) igazi meglepetésként robbant be sétált be lábujjhegyen a vetítőtermekben. A sajtó attól volt hangos, hogy a prosztó mozibajárók végigcsámcsogták a filmet, ami arról híres ugye, hogy végig teljes csendben zajlanak az események. Valljuk be, azért ez tényleg nagyon bunkó dolog, de emiatt kicsit más irányba terelődött el a sajtóvisszhangja a Hang nélkülnek. Pedig van bőven olyan dolog, amiről érdemes beszélni a film kapcsán.
[h]Pszt, csak csendben![/h]
A Hang nélkül számomra inkább volt pszichológiai thriller és családi dráma, mintsem “mezítlábas” horror. Nyilván volt benne bőven a műfajra jellemző sajátosságokból is, de nekem a nyomasztó atmoszféra és a család megpróbáltatásai tették rá a bélyeget az élményre. De miről is szól a film?
Figyelem! A cikk a továbbiakban SPOILEREKET tartalmaz!
2020 környékén idegenek landoltak a bolygón, és módszeresen kinyírták a Föld lakóit. A lények vakok, ellenben minden zörejre, hangfoszlányra azonnal ugranak, és jaj annak, aki (vagy ami) hangot bocsát ki. Ebben a disztópiában éli mindennapjait egy kedves és szerető család. Abbotték egy világvégéhez képest is példásan viselkednek, akik mindent megtesznek a túlélés érdekében. Sok család vehetne róluk példát még a világégés előtt. Azonban a film első perceiben borzasztó tragédia éri őket, mikor legkisebb fiukat elragadja egy idegen.
[h]Szerető család és a rettenet[/h]
A rettenetesen erős kezdést követően egy év után vesszük fel a fonalat, amikor lázasan készülődnek a szülők, Evelyn (Emily Blunt) és Lee (John Krasinski), hogy felkészítsék a házat egy újabb jövevény számára. Evelyn ugyanis állapotos, de az ezzel járó kevésbé kényelmes dolgok látszólag nem érdeklik sem őt, sem a férjét. Úgy tűnik bele sem gondoltak, hogy egy olyan világban, ahol nem adhat ki az ember semmilyen zajt, miképpen fog világra hozni egy gyermeket.
Jórészt a cselekmény akár unalmasnak is hathat, bár egyszer sem éreztem, hogy nehezen telne a játékidő. A feszültség és a végkifejlet okosan épült fel, így egyre nőtt bennem is a nyomasztó, fotelbe süppesztő érzés, ami az utolsó tíz percre szinte szó szerint fojtogatóvá vált. A film utolsó harmada már-már túlzóan is mozgalmas volt, és csak kapkodtam a fejemet az eseményekre. Itt már igaz volt a mondás: csőstül jön a baj.
Sok helyen láttam/olvastam, hogy a Hang nélkült tartják az év egyik – ha nem a – legjobb horrornak idén. Én ennyire messzire nem mennék el, bár ahogy a felhozatalt elnézem, érthető, hogy az emberek miért gondolják ezt. Annyi bizonyos, hogy valóban igazi meglepetésként ért ez a film. Minden tekintetben kiemelkedő alkotásról van szó, hiszen a rendezéstől kezdve az operatőri munkán át a vágásig minden gyönyörűen és vérprofin lett kivitelezve.
[h]Mestermű?[/h]
Nem beszélve a színészek játékáról. Emily Bluntról tudhatjuk már, hogy borzasztóan tehetséges, John Krasinskit azonban nem sok filmben láthattuk mostanában. És valljuk be, a Hivatalon kívül nem is akadt maradandó szerepe. Itt viszont lehengerlően alakított. A gyerekszínészek ellenben számomra nem hoztak semmi extrát. Nem voltak idegesítőek (bár néha egy picit felkúszott a szemöldököm), de kiemelkedően jók sem. Nekem már az is plusz pont, ha nem mennek az idegeimre.
Összességében tehát a Hang nélkül egy kiváló koncepción alapuló kiváló film lett. Tény, hogy közben rengeteg idióta gondolat szaladt át az agyamon, miszerint ilyen világban a krónikus tüsszögők már az első nap biztos meghaltak. Ehhez hasonló agyalásaimnak hála mindig megkérdőjeleztem a film “akár valóság is lehetne” állapotát.
Nyilván nem magáról az invázióról szólt a Hang nélkül, hanem egy családról, akik iszonyatos körülmények között próbálnak gyakorlatilag a szeretet erejének mindent elsöprő erejével túlélni. De akkor is, egy picit mindig kivetett a hangulatból, mikor elkezdtem töprengeni a saját hülyeségeimen – de ez egyértelműen az én hibám és nem a Hang nélkül rovására írnám. A film végig nyomasztó, és éppen csak néhány pillanatnyi fellélegzésekkel szolgál, hogy aztán újra lenyomja a fejünket a víz alá és hosszú percekig ott tartsa.
Jól szórakoztam, izgalmas és egyedi horror volt, vagyis inkább horrorba csomagolt családi dráma, ami csontig hatoló és nyomasztó szinte minden percében. Álmatlan éjszakákat azonban egyáltalán nem okozott, pedig ha hinni lehet a hype-nak, akkor a filmtől a nézők forgolódtak egész éjszaka. Ha minden igaz, már készül a folytatás is, amit fogalmam sincs, hogy fognak tovább vinni. Legfeljebb az invázió kezdete környékére tudnék elképzelni egy horrort, vagy Cloverfield-módra csak a név lesz közös, de a zsáner változni fog.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Az első tematikus hónapunk a horror jegyében telik. Ha van bármilyen érdekes sztorid, hogyan és mikor találkoztál a műfajjal, ne tartsd magadban! Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és beszélgess velünk bármilyen geek témában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
