Pár hónappal ezelőtt írtunk a kultikus Hellraiser első részéről. Az 1987-es rémfilm Clive Barker nevével és az ikonikus Pinheaddel feltette magát a horrortérképre – már ha létezik egyáltalán ilyesmi. A ’88-as folytatás vajon méltó utóda lehet az első filmnek, vagy a tipikus második rész szindrómában szenved?
[h]Másfél óra jajveszékelés[/h]
A Hellraiser 2 egyáltalán nem nyújt könnyed kikapcsolódást. Kegyetlen, véres, értelmetlen, és említettem már, hogy véres? Komolyan mondom, ennyi emberi testnedvet egyszerre már rég láttam filmen. Minden tekintetben iszamósabb és betegebb, mint amilyen az első rész volt, de történeti fronton nem mondanám, hogy érdemben bármi hozzátettek volna az amúgyis e téren szegényes alaphoz. De hát egy horrorfilmnél nem elég, hogy másfél órán át jajveszékelnek a szerencsétlen áldozatok?
[h]Julia nem akar a földön járni[/h]
A rendezői székbe ezúttal nem Barker került, hanem Tony Randel, akinek – ha az IMDb pontos – ez volt az első filmje. A forgatókönyvet továbbra is Clive Barker készítette, gondolom ennek köszönhetjük a sokszor erősen para jeleneteket.
Valamivel az első rész eseményei után Kirsty (Ashley Laurence) egy elmegyógyintézetben tér magához, ahol nyilvánvalóan senki nem hiszi el neki a cenobitás sztorit. Eközben azonban a lány gonosz mostohája, Julia (Clare Higgins), akit magához hívott a pokol, most újra visszatért egy brutál véres jelenetben, hogy bosszút állhasson, amiért amúgy totál megérdemelten elpusztult. Segítségére lesz ezúttal egy helyi sebész orvos, aki ártatlanok feláldozásával újra helyrehozza a szebb napokat is látott hölgyet.
Ahogy írtam, a történet továbbra sem erőssége a filmnek, de a látvány szintet lépett. Hiába egy év telt el az első és második rész között, a válogatott brutalitások itt már sokkal jobban néznek ki. Minden vérben ázik, tocsog és csucsog és minden végtelenül gusztustalan. A kamerakezelések, a fények a horrorisztikusabb jeleneteknél nagyon sokat hozzátesznek a hangulathoz.
A Hellraiser 2-ben van egy csomó random jelenet, amiken 2018-ban azért jókat lehet derülni, de simán el tudom képzelni, hogy a 80-as évek nézője lazán telepakolta a gatyáját, mikor ezt a filmet nézte. Szalonképes szavakkal nem is nagyon tudnám jellemezni mennyi és milyen a gore, de marha jól áll neki, ezt nem vitathatjuk el tőle.
A színészek és a magyar szinkron tragikus, főleg amikor percekig kell hallgatni a túlspilázott, leszinkronizált ordibálásokat. De talán csak ennyit tudnék felróni hibaként, minden más apró baki megbocsáthatóan aranyos így három évtized távlatából.
Összességében tehát a Hellraiser 2 egy kiváló folytatása egy remek alapműnek. Technikai oldalról egy év alatt is rengeteget fejlődött, nagyon jó és ötletes képsorokat láthatunk ennek hála. Persze azért a kreativitás is korlátok közé kerül, ha elfogy a költségvetés, vagy még nincs meg a fejlettebb technológia, ezért akad természetesen néhány egészen gagyi jelenet is. A Hellraiser 2 rettenetesen véres és brutális, tele van olyan emlékezetes képsorokkal, amik még harminc év múlva is mutatósak maradnak. DougBradley által megformált Pinhead karaktere még mindig veszettül hangulatos és tekintélyt parancsoló. Aki még nem látta a 80-as évek e kiváló horror-darabját, annak mindenképpen ajánlom megnézésre.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Az első tematikus hónapunk a horror jegyében telik. Ha van bármilyen érdekes sztorid, hogyan és mikor találkoztál a műfajjal, ne tartsd magadban! Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és beszélgess velünk bármilyen geek témában!
Olvasd el a többi horror cikkünket: HorrorGeek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
