A #HorrorHónap továbbrobog itt a Geek Világon, reméljük az eddigi írásaink kellő hangulatba hoztak már titeket, hogy velünk rémüldözzetek ebben a hónapban. A következő alanyunk egy idei film lesz, ami számomra nagyon vegyes élmény volt. Ez a film a Szellemek háza (Winchester).
[h]Egy újabb kísértetsztori[/h]
Megtörtént események alapján – csendül fel a film elején a már jól ismert kísértethistóriákra jellemző mondat. Nos, oknyomozó képességeimnek hála elég hamar, rengeteg anyagot felleltem a neten a Winchester-ház mítoszáról. Kalifornia államban, San Joséban a 19. század végén építeni kezdtek egy házat. Ez eddig nem túl rémisztő, akár még igaz is lehet! Azonban ezt a házat 38 éven át folyamatosan építették Sarah Winchester megbízásából. Ha ismerősen cseng a Winchester név, és nem az Odaát című sorozatból, és nem az informatikai szleng gigásza vagy, akkor jó irányban kapisgálsz. Bizony, a világtörténelem egyik leghíresebb fegyvergyártó cégéről van szó, amely több százezer ismétlőpuskát készített 150 éve fennálló történelme során.
Noha csak a Wikipédián találtam róla számszerűsített adatot (nagyjából 720.000 példány), szerintem ennél azért többet gyárthattak másfél évszázad alatt. Egy Winchester-szakértő olvasónk nyugodtan kijavíthat, ha tévedek.
[h]Családbarát jumpscare[/h]
Sarah Winchester, a Winchester Ismétlőfegyver-vállalat özvegy örököse, végtelen sok pénzével magányban él San José-i házában. Azonban a vállára nehezedő és egyre erősödő lelkiismeret furdalás miatt gyaníthatóan megbomlott az elméje. Állítása szerint a Winchester puskák által megölt áldozatok beszélnek hozzá, és a kóválygó lelkek elég zabosak. Ezért állandóan újabb és újabb szobákat épít a házhoz, amiket később lebont, majd másikat húzat fel helyettük. Ezeket a szobákat úgy alakítják, hogy hasonlítsanak a helyszínekhez, ahol az áldozatok kilehelték lelküket.
A fentebb leírt gyorstalpalót a Winchester-özvegyről vehetitek úgy is, hogy a film története volt, mert gyakorlatilag szó szerint átemelték a ténylegesen megtörtént eseményeket és kicicomázták azokat egy majdnem szórakoztató horrorfilmmé.
A kiindulási pont és a koncepció több, mint érdekes. Van egy tényleg valódi események által inspirált történet, amihez nem is kell borzasztó nagy fantázia és belegondolás, hogy elhihessük a filmben szereplő cselekmény valódiságát. Aztán elszúrják az egészet fölösleges jelenetekkel és belemagyarázott spirituális marhaságokkal. Cserébe tök jó kosztümösfilm-hangulata van. Már ha ez előny egy horrornál.
A probléma nem is igazán a fentebb leírtakkal van. A Szellemek háza botrányosan unalmas. Az alap történet annyival egészül ki, hogy a Winchester vállalat fejesei minden erejükkel azon vannak, hogy az öreg özvegy hölgyet kipaterolják a cégtől. Igen kedvező alkalomnak tűnik, mikor úgy gondolják, hogy végleg elment az esze. A vállalat ragaszkodik egy pszichológiai elemzéshez, de a szakembert Sarah Winchester választotta ki. Egy ópiumfüggő pszichológusra esett a választása, de később megtudjuk, hogy nem véletlen a szintén megkérdőjelezhető lelkiállapotú úriembert kérette magához.
A jumpscare-ek menetrend szerint érkeztek minden ikszedik percben. A séma tipikus: a film elején valami természetfeletti ijeszt meg, majd nyugi, aztán a főszereplőt egy drámai ajtónyitás ijeszti meg, majd nyugi. A pszichológus kételkedik, majd néhány jumpscare-rel később már nem annyira szkeptikus. Egészen addig nem hisz a túlvilágban, amíg konkrétan nem lövöldöz egy láthatatlan természetfeletti lényre. Ha állat van, attól megijedünk, ha tükör van, nos hát nyilván attól is. Minden horror klisét alkalmaz, de nem túl hatásosan.
[h]Magam sem értem…[/h]
Fogalmam sincs, hogy végső soron mi akart lenni ez a film. Mert ugyan néha ijesztget, de a gyilkosságokat szinte egyáltalán nem mutatják, vagy ha igen, vér nem folyik. Nincs nyomasztó hangulat, ami ráeszi magát a néző lelkére. Nem mer bevállalós lenni, de közben mégiscsak egy horrorfilmet néz az ember. Az esetleges CG-k és a szellemek egyaránt elég gagyi hatást keltenek, a színészek pedig legfeljebb egy erős közepest nyújtanak.
Mindezek ellenére azt kell mondjam, elég jól szórakoztam a Szellemek háza alatt. Leginkább a remek háttértörténet vitte el a hátán a show-t, a végső csavar is kicsit ugyan izzadtságszagúnak hatott, de azért még fogyasztható volt.
Összességében tehát a Szellemek háza nem lesz maradandó szerintem senki számára, de egy tisztességes családi horrormozi még válhat belőle unalmas vasárnap délutánokra. Ha kedvelitek az indokolatlan jumpscare-eket, akkor ez a ti filmetek, de ha valami erősebb alkotásra vágytok, akkor nem biztos, hogy megtaláljátok a számításaitokat.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Az első tematikus hónapunk a horror jegyében telik. Ha van bármilyen érdekes sztorid, hogyan és mikor találkoztál a műfajjal, ne tartsd magadban! Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és beszélgess velünk bármilyen geek témában!
Olvasd el a többi horror cikkünket: HorrorGeek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!