Valamiért nagyon kedvelem a korabeli horrorfilmeket. A hangulat, a lassan építkező cselekmény és a kreativitás mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy még a gyengébb alkotások is maradandóak legyenek számomra.
Szégyenemre a klasszikus a Testrablók támadása (Invasion of the bodysnatchers) című 1978-es Philip Kaufman filmet még nem láttam, de mikor pótoljam ezeket a gyöngyszemeket, ha nem a HorrorHónap során.
[h]Rohanó társadalom[/h]
A horror számtalan esetben egy véres reflektálás a társadalmunk égető kérdéseire. A gyakran nyers ábrázolásmód a világ brutális valóságával párosulva maradandó élményt nyújthatnak az arra fogékonyak számára.
Nem beszélve a korai horrorok jótékony hatásáról, melyek miatt megismerhetjük az adott kor feszültségeit, problémáit, nagy kérdéseit – természetesen valamilyen metafora mögé bújtatva.
Az elmúlt 50 évben társadalmunk oly mértékben felgyorsult, hogy ember legyen a talpán, aki viszontagságok nélkül képes alkalmazkodni. Ugyan még nem éltem akkor, de a 70-es évek végén elég erősen jelen lehetett egyéni szinten az egzisztenciális válság. A hidegháború közepén az emberek ha nem is tudatosan, de féltek attól, mit hozhat a holnap. Lesz nukleáris katasztrófa? Lesz még egyáltalán holnap?
A kilátástalanság volt az úr, és az emberek is elidegenedtek egymástól. A Testrablók támadása pedig erre próbál reflektálni. Egyik napról a másikra San Francisco lakosságát mintha kicserélték volna. Korábbi ismerősök, barátok, rokonok kezdenek roppant furcsán viselkedni teljesen ok nélkül. Főszereplőink pedig próbálnak utánajárni a rejtélynek, ami elég hamar már személyesen is érinti őket.
[h]Sztárparádé[/h]
Érdemes megemlíteni a színészeket, akik remekül alakítanak, és egyáltalán nem az érződik rajtuk, hogy hakniznának, vagy ne vennék komolyan karakterüket. Donald Sutherland cinikus karaktere önmagában elviszi a bulit a hátán, Brooke Adams is kiváló, mint női főszereplő. De ne menjünk el a support szereplők mellett sem, mint Jeff Goldblum, vagy a nagyszerű Leonard Nimoy.
A Testrablók támadása korához képest igencsak releváns és tisztességes alkotás. Sokszor olyan érzésem volt, mintha modern thrillert néznék. Kellően rejtélyes, a színészek nem bohóckodnak, az operatőri munka fantasztikus, és a cselekmény, még ha kissé lomha is, mindenképpen remek az összkép.
A közel kétórás játékidő nem feltétlenül indokolt, itt-ott leül a cselekmény, és a tempó is hullámzó. Vannak elhúzott párbeszédek, és eseménytelen képsorok, de a késő 70-es évekből még nem nagyon emlékszem roppant feszesre vett tempóra és rendezésre.
Aki gore-ra vágyik, az keressen tovább, mert ez a film nem lesz tele véres, vagy gyomorforgató jelenettel. Persze, egyszer-kétszer kapunk horrorra emlékeztető képsorokat, de sokkal inkább a mondanivaló és a mögöttes tartalom adja a félnivalót, nem pedig az explicit jelenetek. Végül a várva várt happy end is elmarad, amiből komoly tanulságokat vonhatunk le magunknak.
[h]Verdikt[/h]
A sminkek, maszkok, és bizonyos effektek meglepően jók és jól működnek, 40 év távlatából is tudtam elismerően hümmögni. A történet egyszerű, könnyen érthető, bár a sztorivezetés nem tökéletes. A szereplők néha mintha légből kapott módon jönnének rá összefüggésekre. Nincs olyan jellegű előzetes nyomozás, vagy on-screen jelenet, amiből logikus lenne a döntésük. Egyszercsak puff, beugrik nekik a helyes válasz anélkül, hogy feltették volna a kérdést. Ez némileg ki tud venni az amúgy pazar hangulatból.
Mindezek mellett pedig sok helyen tök okos a film. Tud kritikus lenni, és tud a kor horrorfilmjeihez képest intelligensen működni anélkül, hogy behúzna idióta kliséket, vagy maszatolna értelmesnek szánt közhelyekkel.
Összességében tehát a Testrablók támadása egy fantasztikus gyöngyszem, ami kora ellenére aktuális maradt. És nem csak relevanciájával volt képes a képernyő elé szögezni, hanem azzal, hogy mert valami komolyat préselni a műfajba. Képes volt végig önazonos maradni, és olyan színészeket vonultatott fel, akik komolyan vették a forgatást és nem bénáztak minden jelenetnél. A látvány pazar, a történet ritkán kicsit következetlen, de jól adagol a film. A cselekmény lomha lehet a mai néző számára, de még ez sem csökkenti érdemeit.
Ha horror rajongó vagy, és nem félsz a régebbi filmektől, akkor nyugodt szívvel ajánlom.
[h]Ne maradj le a HorrorHónapról![/h]
Idén októberben is a horroré a főszerep a Geek Világ oldalon. Ha nem szeretnél lemaradni bejegyzéseinkről, kövess minket a közösségi médiában, vagy keresd a blogon a HorrorGeek rovatot!
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
