A Stardew Valley a városépítős-farmos-szimulációs szerepjátékok között kifejezetten népszerűvé vált, nem véletlenül. Ahogy ismeretes, ha akad egy népszerű program, azt biztosan le fogja valaki másolni, több-kevesebb sikerrel. A Graveyard Keeper című játék érezhetően a Stardew Valley farvizén evickél, de vajon ez is klasszikussá válik majd?
[h]Mókázzunk a hullák között[/h]
A Graveyard Keeper egyik hatalmas fegyverténye a fanyar humor. A gyönyörű pixelart látványvilág és a fülbemászó dallamok gondoskodnak a hangulatról, de a gyászos poénok (pun intended) és a mókás kikacsintások rendesen megadják az alaphangot.
A játék története pofonegyszerű: főszereplőnket baleset éri, és vélhetően meghal. Ezt követően a középkori fantasy világba kerül, ahol egy beszélő koponya – Gerry – máris temetőőrré avanzsálja. Megkezdődik hát zavarba ejtő kalandunk a helyi temetőben, és a közeli falucskában, ahol a furcsa népségnek kell mindenféle szürreális dologban segédkeznünk. Az NPC-kkel való társalgás kezdetben igen mókás tud lenni, főleg a direktben gagyi “szinkronhangoknak” köszönhetően. Azért tettem idézőjelbe a szinkronhangot, mert szöveg, mint olyan nincs felmondva, csak eltorzított és nagyon hülyén hangzó emberi gurgulázások és halandzsázások hallhatóak. Mókás hangok ide vagy oda, a város lakói könnyen az idegeinkre mehetnek.
A játékban van egy kapcsolatépítő rendszer a helyi lakosokkal, amit úgy fejleszthetünk, ha minél több kívánságukat teljesítjük. Eközben folyamatosan gondoznunk, szépítenünk kell temetőnket, aminek segítségével pénzt szerezhetünk, és így kivehetjük részünket a helyi gazdaságban. Mindeközben egyre többet megtudunk erről a fantasy álomvilágról és arról, hogyan juthatunk haza kedvesünkhöz.
[h]Azért van még min csiszolni[/h]
És nagyjából ennyit tudok pozitívumként elmondani a játékról. A Graveyard Keeper gyakran frusztráló élményt nyújtott. Talán alapból az én hozzáállásommal volt probléma, mert afféle nyugtató stresszoldóként tekintettem rá, amit jó lesz nyomkodni egy nehéz nap után. Tévedtem. Ugyanis a játék minimális támpontokat hagyva már a legelején elengedi a kezünket. Szeretek mindent felfedezni, mégsem éreztem kielégítőnek, ha minden NPC-vel beszélgettem, mert nem tudtam meg túl sokat feladataimról. Egy idő után pedig iszonyatosan rossz érzés kerülgetett, hogy hiába bóklásztam már ezredjére is keresztül a bejárható térképen, de halvány gőzöm sincs, mit kéne csinálni.
Igen, benne van az is, hogy elszoktam az ilyesfajta programoktól. Túlságosan is alapvetőnek vesszük a küldetéssegítőket, és hogy minden esetben fogja a kezünket az adott játék; szinte helyettünk játszik. Ennek egyfajta fricskája a Graveyard Keeper, mégsem tudok megengedően állni a dologhoz. Hiszen más dolog az egészséges kihívás, és a direkt információelhallgatás. Nincs beletanulós szegmens, nincs egy csapásvonal, ahol érdemes elindulni, mert egyszerre kapunk vagy egy tucat tennivalót, miközben azt sem tudjuk, hol kezdjünk bele.
Egy relatíve pici játékban, mint a Graveyard Keeper, rengeteg minden lett belezsúfolva, ami egyébként nem baj, mert minden részében látom a potenciált. Félre értés ne essék, én marha jól szórakoztam a teszt alatt a játékkal, de egy huzamban akár egy órát képtelen voltam végig tolni. Olyan hirtelen ment fel az agyvizem, amikor próbáltam rendszerezni fejben, hogy: kéne nyersanyag, a temetőt rendbe kéne vágni, hamarosan jön a következő hulla, be kéne menni a faluba küldetést teljesíteni, ennek ez kell, annak amaz kell, kéne-kéne-kéne… Minden játékbeli elemhez úgy álltam hozzá, hogy noha alapvetően kiváló ötleten alapulnak, a kivitelezés fázisban tudat alatt negatívan hatott rám.
[h]Vegyes érzelmek[/h]
Böngészgettem kicsit a neten, hogy bennem van a hiba, vagy akad olyan ember, akinek hasonló a véleménye. Nem kellett messzire mennem, ugyanis a Steam adatlapján a játéknak kifejezetten megosztó véleményekre bukkanni. Sokan éreznek úgy, mint én, hogy ez lehetett volna egy új klasszikus, hiszen minden adott volt a kreatív látványtól kezdve az okos körítésen át a temető-menedzsmentig minden. Viszont az apró darabok széthullottak, és sosem álltak össze kerek egésszé.
Összességében tehát a Graveyard Keeper egy erős alapokkal rendelkező, mégis vegyes érzelmeket kiváltó játék. Értem a mögöttes gondolatokat, és az egyéb miérteket, de egyértelműen a játékmenet rovására ment a gyakorta frusztráló élmény. Kipróbálásra azonban mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, mert ha elkap a gépszíj, akkor elég hosszan el lehet kavarogni a játék egyébként szépen megalkotott világában. Habár érdemes lehet egy leárazást kifogni, mert közel 20 eurós árcédulája nem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött elvárásokat.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
Csatlakozz a Geek Világ Facebook csoporthoz, ha beszélgetni szeretnél velünk bármilyen geek témában!
