Hulkkal, a jáde óriással mindig furcsa kapcsolatom volt. Kicsinek elvoltam vele, aztán a 2000-es évek élőszereplős filmjei egyáltalán nem húztak közelebb a karakterhez, sőt igazából csak löktek rajtam egyet az ellentétes irányba. Aztán valamikor a Thor: Ragnarök című MCU film környékén újra elővettem régebbi és újabb képregényeket, hogy újratárgyaljam magamban kötődésemet a Hulkhoz.
Hamar rájöttem, hogy a karakterben sokkal több potenciál van, mint ahogy nagy átlagban a képregényszerzők, vagy a filmesek kihasználják. Ugyan az MCU filmjei során sokat fejlődött a karakter, és Mark Ruffalo is meggyőző Bruce Banner alakítást nyújtott, a mélységeibe mégsem tudtak leásni.
Éppen ezért volt nagy meglepetésemre üde élmény a Marvel Legnagyobb Hősei gyűjtemény ötödik kötete, ami Paul Jenkins kritikailag is elismert Hulk-sztoriját, az A háború kutyáit mutatta be. A 8 részen és 240 oldalon keresztül zajló pszichológiai búvárkodás, és összeesküvés-thriller teljesen levett a lábamról.
[h]Széthasadt elme[/h]
A sztori, mint elsődleges drive nem bonyolultabb egy faéknél; Bruce Bannert el akarja kapni a gonosz és rettegett Ryker tábornok. Igen, a lényeg könnyen összefoglalható, de mindenért kárpótol bennünket a thrillerekre hajazó cselekmény és a karakterek közti dráma.
Bruce még mindig feleségét gyászolja, azonban kiderül, hogy ő is haldoklik, és felkeresi pszichológus exbarátnőjét, akivel még az egyetemen randizott. Ez is ad egy alap feszültséget, de a legérdekesebb vetülete ennek a történetnek mégis Bruce megtört elméje és a benne lakozó személyiségek örökös harca.
A készítők az olvasók elé tárják Banner tragikus gyermekkorát, ami megalapozott későbbi mentális problémáinak. A gammasugárzás-balesetet követően a baj pedig csőstül jött.
A másik oldalon pedig ott van Ryker, az igazi nagykutya, akitől még Nick Fury is fél (még ha nem is vallja be nyíltan). A tábornokhoz annyi piszkos ügy köthető, hogy megszámolni is nehéz lenne. De hogy mi igaz, mi összeesküvés, az ismét egy jó kérdés, erre a képregény is kitér; ráadásul egy igen velős, ám annál érdekesebb magyarázattal szolgál.
Teljesen abszurd módon Bannernek a belső Hulkok jelentik az utolsó reménysugárt, habár a közös cél érdekében mindenkinek áldozatot kell hoznia.
[h]Verdikt[/h]
Ron Garney rajzai nem túlságosan impresszívek, de a történetmesélés támogatásának szempontjából hozza a kötelezőt. A színezésért felelős Sal Buscema is remek munkát végzett, noha ezen a téren sem tudnék kiemelkedő mozzanatot megemlíteni.
A képregény témája és szövegezése egyértelműen nem gyerekeknek szól. A késő tinédzser korosztálytól felfelé már vélhetően jobban boldogulnak vele. Egyrészt maga a történet mondanivalójának súlya és a karakterek drámájának mélysége az, ami miatt inkább egy felnőttebb rétegnek ajánlanám. Illetve vannak igen érdekes kétértelmű, gyakran szexuális töltetű párbeszédek, amiket nem nagyon tudtam hova tenni. Annyiban egészen biztosan vagyok, hogy ilyen formában ma már nem jelenhetne meg ez a képregény.
A sztori dezinformációs vonulata és Ryker hazugságai fájóan aktuálisnak hatnak, lehet ez is hozzáadott ahhoz, hogy igazán nagyot szóljon nálam.
Összességében a Hulk – A háború kutyái egy kivételesen remek Hulk-történet, ami egy széthasadt elme vívódását és a háborús gépezet egy nagyon kellemetlen aspektusát mutatja be. Ha valakinek eddig kimaradt volna, a “piroskötetes” Marvel-sorozat ötödik részét keressék a boltokban.