Emlékeztek még a Diablo 3 startjára? A Blizzard, és a világ egyik leghíresebb játék-franchise-ának trilógiává bővülése sok geek álma volt. A Diablo első és második része párját ritkítja mind a mai napig, de a hármas szám szerencséje valahogy nem igazolódott be. Tény, hogy mire “megdöglött” a játék, addig sokat fejlődött. Azonban, amikor megjelent, nagyon-nagyon sok játékos elégedetlen volt. Talán az már egy rossz ómen volt a Blizzard jelenlegi helyzetére utalva. És hogy miért hozom fel mindezt? Mert a Minecraft Dungeons sokban hasonlít a Diablo 3-ra, és nem pozitív értelemben.
Előző Minecrafttal foglalkozó bejegyzésünkben a franchise születését, és egyéb próbálkozásait vettük górcső alá. Most pedig a legújabb vadhajtásáról szeretnék beszélni. Ígérem, rövid leszek.
[h]Egydélutános kaland[/h]
Nem is nagyon lehet elhúzni a mondandómat, hiszen több idő volt a Minecraft történetéről szóló cikket megírnom, mint végigjátszanom a Dungeonst.
A játék ugyanis nagyjából 5 órás kampánnyal büszkélkedhet, amit az érkező dlc-kkel próbálnak valamennyire duzzasztani. Alapvetően nem ugrálnék azon, hogy ennyire rövid lett a Minecraft Dungeons. Hiszen egy ARPG lényege úgyis az újrajátszhatóság, nemde?
Csak sajnos ezzel sem igazán büszkélkedhet ez az alkotás. Hiába a végtelen lehetőséget magában rejtő világ, a fejlesztők lényegében semmit sem tudtak kezdeni a helyzettel. Minden a végletekig le van butítva, szinte harapni lehet a fantáziátlanságot és igazából megint nem értem: ki lenne a célközönség?
A gyerekeket biztosan nem fogja hosszútávon lekötni, mert az ingerküszöbük totál máshol van. Inkább visszamennek Minecraftozni, vagy igazából tök mindegy, bármi mással játszani. A felnőttebb korosztályt pedig még annyira sem fogja magához csábítani a játék, melynek annyi a kihívása, hogy van benne állítható nehézség. Ennél azért többet kellene nyújtania. És ha jelenleg valaki ARPG-vel szeretne játszani, amiben kihívás is van, úgyis elmegy Path Of Exile-özni.
[h]Hol a sztori?[/h]
A Minecraft Dungeons története annyira semmilyen és unalmas, hogy gyakorlatilag nincs is miről beszélnünk. Van egy gonosz, akit le kell győzni. Igen, ennyi. Nincsenek felvezetett karakterek, akiket lehetne kedvelni, vagy utálni. Nincsenek npc-k, akik mesélnének a világról, a gonoszról, vagy saját életükről.
Nincsen több acton átívelő cselekmény, ahol mélyebbre hatolhatva megismerhetnénk a motivációkat. Nincsenek rejtett titkok, de még egy árva tekercs sem, valami rébusszal, amit amúgy sem olvasnék el; de hiányzanak az efféle extrák.
Csak megyünk egyik pálya után a másikra, halomra szedjük a ránk törő ellent, majd egyszercsak a végére értünk. Közben jelentéktelen lootokat szedünk, és ha a talált fegyver jobb, felvesszük és használjuk. Páncélt is szerezhetünk, de nincs lebontva kissebb egységekre, mint sisak, csizma, mellvért, stb. Csak így, egymagában: páncél.
A központi táborba, ahova minden pálya végeztével visszakerülünk, van két árus, és kész. Az egyiknél a kvázi skillként funkcionáló artifactokat vásárolhatjuk meg, a másik pedig fegyvert vagy páncélt ad. Utunk során összeszedhetünk smaragdokat, ami a játékon belüli fizetőeszköz. Ezeket beváltva kapunk teljesen random cuccokat az említett két boltostól.
[h]Kihagyott ziccer[/h]
A fegyverünket és a páncélunkat ritkasági szintjének megfelelően tudjuk fejleszteni a szintlépéskor kapott pontjaikból. Ezek jellemzően valamilyen passzív képességgel ruházzák fel karakterünket.
Fő fegyverünk mellett tarthatunk egy íjat is, ami hasznos tud lenni, ha távolsági ellenfeleket akarunk minél hamarabb legyűrni. Sőt, kimondottan OP az íj, mert mire a közelünkbe érnek az ellenfelek, már bőségesen legyengítettük őket. Persze lőszer, azaz nyílvessző is kell hozzá, de elég hamar kiszedhetünk olyan képességeket, ami egyrészről erősebbé teszi íjunkat, másrészről több nyilat tudunk magunknál tartani.
Az egész Minecraft Dungeons végtelenül sekélyes, egyhangú és jellegtelen. A védjegyévé vált látványvilágon kívül semmije nincs, amit fel tudna mutatni. Ami azért hihetetlen, mert a Microsoft a világ összes pénzével operálhat, és simán lehetett volna egy újrajátszható, kellemes élmény is a Dungeons.
A kritikusok egyébként elég megengedőek voltak vele. Jobbára nem ajnározták, de meglepően kevés negatívum is hangzott el az alkotást illetően. Pedig szerintem jó eséllyel is maximum egy közepes lett.
Hiszen egy csomó olyan dolog hiányzik belőle, ami a műfaj szerves része, és rengeteg jól működő példa van a nagyvilágban, amiből lehetett volna meríteni. Nincs lore, nincs lehetőség craftolásra (egy Minecraft játékban, könyörgöm!), nincsen dinamikusan fejlődő kihívás. A saját karakterünk egy senki, és a játék végére is azok maradunk. Egyáltalán nem lehet azonosulni sem vele, sem a körülöttünk lévő világgal. Fejleszteni is csak legminimálisabb szinten tudjuk karakterünket, ami egyszerűen kevés 2020-ban. És itt nem azt vártam el, hogy a Path Of Exile-hoz hasonló skill-fát (mondjuk az már skill-erdő) nyomkodhassunk. Sőt, semmi bonyolult mechanikára, vagy nagy trüvájra nem számítottam. De amit itt láttunk, még egy mobiljátékhoz képest is vérlázító lenne.
Összességében tehát a Minecraft Dungeons egy unalmas, sótlan és ízetlen próbálkozás arra, hogy továbbvigyék más zsánerekbe a kultikus Minecraft franchise-t. Lényegében nincs benne semmi, ami miatt bárki hosszabb távon tudna számolni vele. De még az első végigjátszás is a maga 5 órájával nagyon nyögvenyelős, és fantázia nélküli. A műfajra jellemző motívumok szinte egyáltalán nem jelennek meg, vagy abszolút takaréklángon működnek. Ennél jóval többet vártam.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
