Jó ideje nem foglalkoztam már új, vagy annak mondható, tisztán indie-címekkel. Ahogy az ipar ezen része is sűrűsödik – és néha nehezen állapítható meg a határ a független és nem független között -, úgy ad egy extra nehézséget, hogy helyén kezeljünk bizonyos játékokat. Az IndieMix rovatunk tizenegyedik etapjában három olyan alkotást mutatok be, melyek ízig-vérig független fejlesztésű címek, a műfajra jellemző minden előnyével és hátrányával.
Azonban a független játékok kritizálásának legszebb pontja a konstans félelem, amikor csak remélni tudom, hogy nem ér utol egy önérzetes fejlesztő haragja úgy, mint Tyrion kollégát.
Supplice
Ha retro FPS-ről van szó, akkor általában nem szoktam válogatni. A gaming hőskorából ihletődött alkotásokat mindig üdvözlöm, még akkor is, ha egyébként nem sokat variálnak az alap recepten. Azonban az utóbbi időben az ingerküszöböm egy kicsit eltolódott, és jóval kritikusabb szemmel tekintek e szubzsáner képviselőire. A Supplice pedig minden jó akaratom ellenére is egy szög egyszerű, fapados és leginkább ingerszegény szórakozást tud legfeljebb nyújtani.
A Supplice követi a klasszikus DOOM-éra (értsd: ’90-es évek) FPS-einek vonalát, és azon túl nem is kínál egyebet. Amivel alapvetően nem is lenne baj, hiszen tiszteljük őseinket, és nem kell mindenbe egy extra csavar, mert az is ki tud nyírni egy frankó koncepciót (lásd a bejegyzés harmadik áldozatát). A játék legfőbb problémája, hogy nincs egyénisége, csupán lóg a levegőben és csak létezik, nihilben várva az elkerülhetetlen entrópiát.
Néhol megvannak a remek pillanatai, és néhány percre a hangulat is be tud rántani, de az illúzió csak kevés ideig tart. Mivel az indie-piac is jön fel, mint a talajvíz, akkora konkurencia van már retro FPS-ekből is, hogy amit a Supplice tud nyújtani, az már nem elégséges, hogy tartani tudja a lépést.
Alig néhány játszható pálya van, túl kevés fegyver áll rendelkezésre és ellenféltípusból sem lehet Dunát rekeszteni. Utóbbinál legalább designra akadnak kreatívabb darabok is, jóllehet ezek is rendre szolgai másolatai már ezerszer látott archetípusoknak.
A Supplice érezhetően nincs még befejezve, a fejlesztő még valamiért jó ötletnek tartotta a teszt pályákat is bent hagyni, melyek szörnyen bugosak, többnyire játszhatatlanok és létjogosultságukat is erősen vitatom. A kedvencem az a teszt pálya, aminek a bejáratánál külön kiírta a fejlesztő, hogy csak saját felelősségre menjünk be, mert annyira szar állapotban van. Nem mentem be.
A zene – gondolom nem direkt – külön humorfaktorral szolgál, mert olyan szinten üt el az alap hangulattól, hogy nem egyszer nevetésre késztetett. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy miközben halomra gyilkoljuk a szörnyeket egy futurisztikus ipartelepen, felcsendül valami 8bites karibi zene, ami aztán átvált egy funky gitárszólóba.
Ez a játék egészen biztosan nem lesz a következő Project Warlock, és fantázia híján nem sok jövőt tudok jósolni neki. Borzasztó fapados minden téren, egy egyszerű retro FPS másolat, annál egy szemernyivel sem több.
Update: miután befejeztem a cikk írását, megjelent egy frissítés a játékhoz. Bekerültek javítások, UI-ráncfelvarrások, de a végső pontszámot e patch nem befolyásolja.
Értékelés: 5/10
Cím: Supplice
Kiadó: Hyperstrange
Fejlesztő: Mekworx
Megjelenés dátuma: 2023.04.06.
Műfaj: FPS, Retro FPS, Arcade
Gripper
A Gripper koncepciója nagyon bejött első blikkre. Egy motoros, félig-meddig ritmusjáték menő bossharcokkal egy cyberpunk világban? Igen, kérem szépen. Az első, a második és a harmadik intő jel viszont rögtön arcon vágott az első öt percben.
Kezdjük a bitang idióta történettel: fogalmam sincs ki szerint volt ez így oké, de kezet fognék vele. Főszereplőnk, None rég elszökött otthonról, és esze ágába sincs soha többé hazamenni. Azóta kismillió üzenet jött anyjától és apjától, melyekben kifejtik milyen szörnyen hiányolják fiukat és rendre minden évben fel is köszöntik szülinapján. None még mindig dacol és nem áll kötélnek. Majd egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet az anyjától, amiben azt írja, hogy semmilyen körülmények között ne menjen haza. None fogja magát, és elindul haza.
Aztán máris összeakaszkodunk egy gonosz MI-vel, és megkezdődik szürreális kalandunk ebben a fura disztopikus világban.
A játékmenet végig egy motoron ülve zajlik és alapvetően kétfajta játéktípussal találkozhatunk. Egyrészt vannak a csőversenyek, amiket ritmusjátékhoz hasonló módon kell átvészelni. Ezek a pályák borzasztóan erősen ki vannak hegyezve a játékos reakcióidejére és reflexeire. Iszonyat gyorsan jönnek fel az akadályok, amiket ki kell kerülni és ettől elsőre nem a “kellemes kihívás” kifejezés jött a számra. Diplomatikusan szólva nem túl kellemes a tanulási görbe, hiszen már a legelső pályán mélyvízbe hajít a játék. Menet közben három “életünk” van, tehát háromszor hibázhatunk. Ha ezeket a kvázi életeket elhasználjuk, akkor kezdhetjük az egész pályát elölről. Nincsenek checkpointok, legalábbis nem találkoztam velük. Git gud, meg a seggem!
Aztán jönnek a boss arénák, melyek más módon veszik igénybe idegrendszerünket. Az ellenfelek fogyni alig akaró hp-ja mellett a gyakran káosszá váló pályán nem könnyű ellavirozni.
A Gripper egy tipikusan olyan játék, ami fantasztikus alapkoncepcióval rendelkezik, remek pillérekre építkezik, de annyira mélyen rétegjáték, hogy csak nagyon kevesek fogják ténylegesen élvezni.
Hiába a rajzfilmes, pofás grafika, a kioldható képességek, a hülye történet ellenére komoly témák megpiszkálása, és a hangulatos környezet, na meg a jó zenék (synthwave/darkwave rajongók előnyben), a hatalmas tanulási görbe miatt nincs immerzió, csak frusztráció.
Értékelés: 6/10
Cím: Gripper
Kiadó: Heart Core
Fejlesztő: Heart Core
Megjelenés dátuma: 2023.03. 29.
Műfaj: Kaland, akció, ritmus
Curse Of The Sea Rats
A Curse Of The Sea Rats első blikkre egy ígéretes metroidvaniának tűnt. Aranyos, rajzfilmes grafika, szépnek mondható pályadesign, intuitív platformer és egy kis akció. A premissza alapján tényleg úgy gondoltam, hogy egy emlékezetes darabbal leszek gazdagabb, de mostanra már csak feledni szeretném.
A történet egy nagyon egyszerű, de annál hangulatosabb felütéssel kezd. Egy gonosz boszorkány patkánnyá változtat egy hajónyi legénységet és elrabolja a kapitány gyerekét. A négy játszható karakter, mind halálra ítélt bűnöző szintén a hajón utazik, amikor bekövetkezik az elpatkányosodás. A nem túl átgondolt dramaturgia miatt a kapitány úgy dönt, ultimátumot ad: ha megmentjük egyszem gyermekét, mentességet kapunk bűneink alól. A kényszer szülte kaland során pedig igyekszünk eljutni a boszorkányig, miközben számtalan egyéb veszéllyel kell megbirkóznunk.
A nem éppen kreatív sztorin hamar túllendültem volna, ha kárpótol a játékmenet. Utóbbi viszont több sebből is vérzik. Egyrészről jó metroidvaniát iszonyatosan nehéz csinálni. A műfaj sajátossága, hogyha nincs alaposan kitalálva a koncepció, és nincs immerzió a backtracking terén, akkor lényegében cseszhetjük is az egészet. A Curse Of The Sea Rats elénk rak egy frusztrálóan (hivatalosan is ez a cikk szava) nagy és elágazó játékteret, ahol pillanatok alatt eltévedhetünk, bármilyen kapaszkodó nélkül hagyva bennünket.
A klasszikus platformer jellemzők mellett kapunk egy nagy adag akciót, fejlődési lehetőséget és mutatóba beleerőszakolt “rpg”-elemeket. A mindennemű csicsázás nélkül személy szerint bőven meglettem volna, így leginkább az érződik, hogy a fejlesztők sem voltak tisztában azzal, milyen játékot szeretnénk készíteni.
Az átgondolatlanság újabb tanúbizonysága a roppant kicsapongó nehézség. Már rögtön az elején tud pofátlanul nehéz lenni, aztán meg hosszú ideig nem ad kihívást.
Azonban itt egy pro tipp kezdőknek: ha elhagyjuk, majd újra visszatérünk egy képernyőre, az ellenfelek is újra spawnolnak, a könnyebb részeket így végtelenítve farmolhatjuk. És mivel nem szerénykedik elkölthető pontok terén a játék, viszonylag hamar felfejleszthetjük akár mind a négy karaktert. Nem mintha túl sokat számítana, a harcrendszer sincs egyensúlyba hozva, így a nehézségi spike-ok végig kitartanak.
A Curse Of The Sea Rats erényeihez tartozik az aranyos grafika, az egészen igényes szinkron és hogy technikai problémába nem ütköztem játék közben (sajnos 2023-ban már ez is nagy szám). Ezenkívül kissé szokatlan irányítás, balansz nélküli játékmenet és abszolút fölösleges mechanikák jellemzik.
Értékelés: 5/10
Cím: Curse Of The Sea Rats
Kiadó: PQTube
Fejlesztő: Petoons Studio
Megjelenés dátuma: 2023.04.06.
Műfaj: Platformer, akció, metroidvania
E játék fogyasztása mellé meleg szívvel ajánlom a Billy Talent idevágó nótáját.
