IndieIndieMixJátékKiemelt cikkek

IndieIndieMixJátékKiemelt cikkek

IndieIndieMixJátékKiemelt cikkek

IndieMix #4: Kényelmes kalandok

Közzétéve

2020. jún. 5.

Kommentek

0

A negyedik IndieMix ismét ingyenes játékokkal érkezik, ezúttal négy kisebb projektet mutatunk be.

A legutóbbi IndieMix-ben három free-to-play játékot mutattam be, és ezúttal is ingyenes címekkel érkeztem. Eredetileg nem így terveztem, hanem a zseniális Papers, Please-hez hasonló Death and Taxes szerepelt volna cikkben, végül mégis kimaradt. Helyette két rövidebb alkotás került be, így rendhagyó módon négy játék is képviselteti magát. Lássuk, mit érdemes (és mit nem) elővenni a Steam ingyenes kínálatából.

[h]Marie’s Room[/h]

A Marie’s Room egy sétaszimulátor 2018 tavaszáról, amelyet a hét főből álló like Charlie rakott össze. Bár őszintén szólva már a műfaj-besorolásnál bajban vagyok, hiszen mindössze egy szobában tudunk garázdálkodni, amely (csodák csodája) Marie-hez tartozott. A főszereplő, Kelsey felnőttként tér vissza kamaszkori barátnője rezidenciájára, hogy elhozza a lány naplóját. Odaérve azonban megrohanják az emlékek, és egy szobatúrával megfejelt visszaemlékezésben néz szembe a vártnál valamivel sötétebb múlttal.

Az egyetlen dolgunk ennek a helyiségnek az alapos átkutatása lesz, így virtuális lábaink biztosan nem fognak lerohadni a sok gyaloglásban, inkább arra kell odafigyelnünk, hogy minden részletet észre vegyünk. És bár eldugott apróságokból rengeteget találhatunk, a helyszín méretéből kiindulva kicsit több aprólékosságot vártam volna. A Gone Home-ban például minden tárgyat kezelésbe vehettünk, pedig ott egy egész kúria volt a játszóterünk. Itt inkább olyan érzésem volt, hogy alig kapunk több információt, mint amennyire feltétlenül szükség van a történet megfelelő kifejtéséhez. Így sem katasztrófa a helyzet, de többet vártam.

A történet a megvizsgált tárgyakkal együtt szépen lassan lepleződik le, vagy naplóbejegyzések, vagy narrált visszaemlékezések formájában. Mivel nincs megszabva semmilyen sorrend, így nem a kronológiának megfelelően találkozunk az információ-morzsákkal, de ez nem zavart, sikerült így is megfelelően felvázolni a körülményeket, és szép lassan belengetni a fő konfliktust. A főszereplő – valószínűleg direkt – nem végig szimpatikusan viselkedik, és amúgy is nehezemre esik beleélni magam egy tinilány helyzetébe, de legalább nagyjából érdekes motívumokat ismertem meg.

A befejezéstől mindössze egy-két kisebb feladvány választ el minket, de ez nem csak a megizzasztásunkhoz nem lesz elég, de ahhoz sem, hogy legyen egy tisztességes játékmenete a Marie’s Room-nak. Persze a lényeg úgyis a nagy rácsodálkozáson van, amelyik tényleg viszonylag meglepő, és hellyel-közzel hihető is. Nem ettől gondoltam át az életem, de egy használható fordulat volt, és épp ezért nem tanácsolok el senkit a nagyjából egy órás végigjátszástól.

Hiszen nem rossz ez a játék, csak rövid és kicsit kidolgozatlan. A grafika legalább teljesen rendben van, kicsit rajzolt hatású, de nem is hajaz teljesen a Life is Strange-re. A zene nem emlékezetes, de kellemes, szóval nincsenek kifogásaim. Annak idején tesztelni akartam ezt a címet, de ennél többet nem nagyon lehet róla írni: ingyen van, így ha érdekelnek a hasonló történetek, akkor tehettek vele egy próbát.

Cím: Marie’s Room
Kiadó: like Charlie
Fejlesztő: like Charlie
Megjelenés dátuma: 2018. április 13.
Műfaj: kaland, sétaszimulátor

[h]The Old Tree[/h]

A The Old Tree egy egyszerű puzzle-játék 2012 elejéről, a Red Dwarf Games fejlesztésében. Egy kis idegen lény útját kísérjük, hogy egy föld alatti lyukból eljusson valahova. Hogy pontosan hova, azt a készítők sem árulják el, de talán nem is ez a lényeg.

A The Old Tree-ben nem is a kis lényt irányítjuk közvetlenül, csak a továbbvezető utat tisztítjuk meg előtte, egyszerű kattintásokkal. A kihívás szintje nagyjából azoknak a címeknek a szintjére van belőve, mint amikkel általános iskola alsó tagozatán játszottam flash-oldalakon, szóval nem fog senki leizzadni a végigjátszás alatt. Eleinte csak lámpákat kapcsolgatunk, de később lesz egy-két felépítésében ötletesebb feladvány is. Az egyetlen nehézséget ugyanakkor az fogja okozni, hogy az interakció-képes felületek néha beleolvadnak a háttérbe, ezért kicsit találgatni kell.

Az egész kicsit emlékeztetett a The Plan-re, amelyik szintén rendkívül rövid. A valamivel ismertebb légy kalandjai 6-7 percig tartottak, az út itt sem tart tovább 15 percnél. A The Old Tree viszont messze nem lett olyan emlékezetes, mint kollégája. Itt a felfelé vezető út végén nincs fordulat, vagy csattanó, így minden csak lóg a levegőben (különösen, hogy valójában semmilyen sztorit nem találhatunk). Ha nincs egy legalább korrekt történet, egy kiugró jellemző, vagy egy élvezetes játékmenet, akkor semmi nem menti meg a végterméket a feledés homályától.

Ez azért kár, mert egy igényes alkotással van dolgunk. A kézzel rajzolt hátterek stílusosak, a felcsendülő dallamok pedig meglepően jó atmoszférát idéznek elő. Nem mellesleg a főszereplő lény nagyon aranyos, így nem volt rossz élmény egy hangulatos úton elkísérni. Talán pont rövidsége miatt érhet meg egy próbát, hiszen csak néhány percet kell rászánni. Más kérdés, hogy nem biztos, hogy egy hét múlva még emlékszem a The Old Tree-re.

Cím: The Old Tree
Kiadó: Red Dwarf Games
Fejlesztő: Red Dwarf Games
Megjelenés dátuma: 2012. február 24.
Műfaj: kaland, point & click

[h]Left on Read[/h]

A Left on Read idén májusban jelent meg, és egy meglehetősen aktuális témával érkezett. Ebben a rövid platfomer-játékban egy olyan srácot alakítunk, akit a koronavírus nyomán érkező intézkedések szakítottak el a lánytól, aki tetszik neki. Ezután a mi társalgási képességeinken múlik, hogy sikerül-e összejönnie szíve választottjával, vagy örökké válasz nélkül maradnak az üzenetei.

Meg kell hagyni, a Left on Read alapötlete nem mindennapi. Itt ugyanis az egyes üzenetek képezik a platformokat, és azokat akkor küldjük el, ha rájuk ugrunk. Aztán rendkívül hamar kiderül, hogy miért nem találkozunk ezzel a megoldással minden második játékban. A platformerkedés a lehető legprimitívebb módon működik, egy nyavalyás mozgó pályaelemet nem sikerült beleerőltetni. Az ugrások egy része triviális, de a húzósabbaknál sem kell tartani, mert lényegében ugyanonnan folytathatunk mindent, ha leesünk. Sőt, ha hozzáérünk egy új platformhoz, de lecsúszunk, már azt is megadják nekünk.

Ilyen szédületes kihívások közepette nagyon hamar monotonná válik az ugrándozás, és belefásultam, mint a hat hónapos karalábé. Ezen a választási lehetőségek sem segítettek sokat. Persze egy ideig leköt, hogy ne legyek teljesen paraszt, csak ilyenkor jó lenne, ha nem változna meg az üzenet, miután kiválasztottam. Értem én, hogy a chatelés elengedhetetlen része, hogy rendszeresen töröljük ki és írjuk újra eredeti szavainkat, de elég lett volna, ha ez a „kötelező mezőkön” történik.

Egyébként tagadhatatlan, hogy a Left on Read maradéktalanul megragadta a szöveges csevegés esszenciáját, a finom kivárásokkal, a belső bizonytalansággal, és az olyan nyelvtannal, amit azért nem egy nemzetközi konferencián érdemes bevetni. Viszont attól, hogy valami ismerős, még nem biztos, hogy néhány jóindulatú mosolyon túl bármit is ki fog váltani az emberből. A történet a realitás miatt teljesen hétköznapi, de emiatt nem is igazán érdekes, éppen csak lekötött a végéig.

A Left on Read emellett nagyon szorgosan igyekszik trendi lenni, néha talán túlságosan is. A „szellemes” achievementekkel nincs nagy baj, legalább az egyiknek hála most már hivatalosan is Simp vagyok. De hé, legalább nem kellett ehhez a címhez a családom havi bevételét elszórni Pokimane-streameken, ez is valami. Máskor viszont kellemetlen vagy kínos tartományokba is elmerészkedik a játék, szóval nem lesz felhőtlen a szórakozás.

Szintén viccként belekerült egy realisztikus játékmód is, ahol valóban órákat kell várnunk, hogy választ kapjunk. (Sajnos ez a borzasztó izgalmas megoldás sem tette élethűbbé a Left on Read-et, mert nekem egyáltalán nem írnak vissza a lányok – a szerk.) Szóval vannak itt kósza kreatív ötletek, de a játékmenet igénytelensége és a történet lapossága miatt nem szórakoztam valami jól. A felsoroltak közül ezt a játékot tudom a legkevésbé ajánlani.

Cím: Left on Read
Kiadó: Spookulele Games, Silver Side Studios
Fejlesztő: Weston Bell-Geddes
Megjelenés dátuma: 2020. május 19.
Műfaj: platformer

[h]TREE[/h]

A TREE a The Strangers 2018-as casual játéka, amely az eddigiek közül a legprimitívebb, és mégis talán a leghatásosabb. Mint a múltkor az Under What? esetén, itt is nehezemre esik videojátékként hivatkozni rá. Lényegében egy kisgyerek által ültetett fa sorsát követjük végig, miközben a szép lassan felnövő, majd megöregedő férfi életébe is bepillantást nyerünk.

A dolgunk nagyon egyszerű lesz, az évszakok munkáját kell érvényesítenünk a képernyő közepén székelő fás szárú növényen. Van, amikor irányíthatjuk, merre terebélyesedjen a lombkoronája, máskor a virágait, vagy a leveleit kell a szél gondjaira bíznunk, és almát is szedünk. Mindez egyetlen egérrel elvégezhető, és igazán nem köti le a játékost, éppen csak annyira, hogy mégse egy rövid videót nézzünk.

Közben pedig lassan kibontakozik a rendkívül egyszerű, de érzelmes történet. Az évszakok alatt nem csak a fa, de az ültetője is változik, így aki találkozott már szimbolikával, az tudni fogja, mire megy ki a játék. Ez ugyanakkor számomra csak még szívszorítóbbá tette az egész élményt, és a végén bizony keresnem kellett, hogy mi volt az, ami belement a szemembe.

A grafika egyébként többnyire esztétikus (ezt a végén található fotómódban is kihasználhatjuk), kivéve “nyáron”, ott kicsit bántotta a szemem a túlságosan élénk zöld. A zene viszont nagyon szép, és emiatt egy tényleg hangulatos és megható alkotásról van szó. Tíz percnél nem tart tovább, de ennyi időt mindenképpen megéri rászánni, mert emlékezetes élményt ad.

Cím: TREE
Kiadó: The Strangers
Fejlesztő: The Strangers
Megjelenés dátuma: 2018. augusztus 13.
Műfaj: casual

Ennyi lenne ez az epizód, ha találok még bemutatásra érdemes és kritikához sovány címeket, még érkezem egy új IndieMix-szel.