A hétvégén jelentkezek egy újabb Olvasónapló bejegyzéssel, amiben Stian Skald első regényével, Az elveszett aranyváros keresésével foglalkozok. A rövid fantasy-kötet visszarepít minket a zsáner aranykorába, a 90-es évekbe, és végül édeskés nosztalgiával megmámorodva csukhatjuk be a könyvet. De a könyvajánló előtt jöjjön most egy interjú a szerzővel, hogy egy kicsit jobban megismerhessük őt és munkásságát.
Geek Világ: Kérlek, mesélj az Olvasóknak kicsit magadról!
Stian Skald: Egyelőre szeretném megőrizni az inkognitómat, ezért inkább mesélek kicsit a névválasztásról, mely egyben egyfajta tisztelgés is a részemről a műfaj hazai úttörői előtt. A 90-es évek magyar fantasy szerzői ugyanis jellemzően valamilyen írói álnév alatt publikáltak, ezzel is a fordítás látszatát keltve. Azonban a gyakorta használatos angolszász nevekkel ellentétben én inkább egy skandináv eredetű nevet választottam, melynek jelentése nagyjából annyit tesz: vándorköltő.
Mióta foglalkozol írással?
Már egész fiatal koromban elhatároztam, hogy írni szeretnék. Az első kisregényemet nagyjából 13 évesen írtam. Ez egy M.A.G.U.S. kalandmodulom „regényváltozata” akart lenni, de mai fejjel olvasva már elég megmosolyogtató a végeredmény.
Később novellákat írtam az iskolaújságba vagy éppen egy pályázatra, majd lemezkritikákat zenei web- és fanzinek számára, idővel pedig tudományos cikkeket.
Az elveszett aranyváros keresése az első nyomtatásban megjelent regényem, melynek ötlete szintén elég régre nyúlik vissza, intenzíven viszont csak az utóbbi pár évben kezdtem el foglalkozni a megírásával.
Miért pont magánkiadás? Volt konkrét oka, vagy csak ez tűnt a legjobb opciónak?
Inkább a körülmények hozták úgy, hogy végül ezt az utat választottam. A magánkiadás bár rengeteg plusz munkát jelent egy szerzőnek a szövegtördeléstől kezdve a már megjelent mű ún. menedzseléséig, ugyanakkor nagyobb szabadságot is nyújt, az ezzel nyert tapasztalatokról nem is beszélve. Már a regény írásakor tudtam, hogy nem szeretném az általam elképzelt történetet a könyvpiac aktuális igényeinek és az uralkodó irodalmi trendeknek alárendelni, így számomra a magánkiadás egy jó lehetőség volt.
Másrészt mindig is szimpatikusnak találtam a hasonló jelegű alulról jövő kezdeményezéseket, és magam is szívesebben támogatok egy kevésbé ismert alkotót a nagypéldányszámos kiadványok megvásárlása helyett. A magánkiadásban megjelent művek varázsa is ebben az emberközeliségben rejlik.
Pár mondatban kérlek, foglald össze miről is szól első regényed!
Ha nagyon metaforikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez egy „óda a vándorokhoz.” A könyv ugyamis a szereplők sorsán keresztül igyekszik bemutatnia a kalandor életmód mibenlétét. Üzenete, hogy törj ki a mindennapokból, keresd a bajt, keress kalandokat, hogy ez által lélekben gazdagabb lehess! Úgy vélem, ha sikerül elérni, hogy az olvasó a regény hatására egy kis időre kilépjen a komfortzónájából és a kényelmet valóban emlékezetes élményekre cserélje, akkor már volt értelme megírni ezt a történetet.
Ki, vagy mi volt a legnagyobb inspirációd?
A legnagyobb hatással talán a Kaland Játék Kockázat és a Harcos Képzelet sorozat lapozgatós játékönyvei voltak. Annak idején a világuk nagyon magával ragadott, így én is próbáltam valamit átörökíteni ezeknek a hangulatából. Az aranyváros története is kicsit olyan, mintha egy lapozgatós könyv regényváltozata lenne.
Ha már itt tartunk, mik a kedvenc fantasy könyveid?
Elég sok van, de ha párat ki kellene emelni, akkor A tél harcosai David Gemmeltől mindenképpen ezek között lenne. Nagyon kedvelem még Robert E. Howard írásait Conanról, Kull királyról és Bran Mak Mornról, illetve a Felix és Gotrek regényeket. Utóbbiak közül a kedvenc a Skavenvadász William Kingtől. A fantasy elemekkel átszőtt történelmi kalandregények közül pedig Fonyódi Tibor A Hadak útja című könyvsorozata az abszolút favorit.
Számíthatunk a jövőben újabb könyvre tőled? Folytatás esetleg Az elveszett aranyváros kereséséhez?
Igen, már dolgozom a folytatáson. Maradt pár elvarratlan szál, melyet a következő kisregény hivatott továbbvinni. Egyelőre csak annyit mondanék, hogy ez a történet sok tekintetben eltér majd a mostanitól.
Annak, aki hezitál, mit mondanál, miért vegye meg a regényed?
Csak annyit, hogy ez egy régivágású fantasy kalandregény a műfaj rajongóinak, egy rajongó tollából.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Több Avalantia világában játszódó történet is kering a fejemben, melyeket a jövőben szeretnék majd közreadni. Jelenleg pedig egy könyvbemutatót szervezek, ahol remélhetőleg több jelenlegi és jövőbeli olvasómmal is személyesen találkozhatok majd.
Nagyon szépen köszönjük a válaszokat Stian Skaldnak, remélem egy kicsit meghoztuk a kedveteket egy igazi régivágású fantasy-történethez! Ahogy a bevezetőben is említettem, még a hétvégén érkezni fog az ajánló is Az elveszett aranyváros kereséséről, addig is olvasgassátok a blogot, és vigyázzatok a rigmulokkal.