K-pop démonvadászok?? Micsoda? Az a sanda gyanúm, hogy mindenkinek megvan az a zenei kategória, amit nem kifejezetten kedvel. Én személy szerint sosem voltam oda a koreai popzenért. A metálos lelkemnek a k-pop mindig is túl könnyednek érződött, miközben a tökéletesre szabott idolok világa teljesen idegennek hatott a számomra. Pedig maga a műfaj kifejezetten érdekes elegyet alkot, elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B elemeket ötvöz egybe. Mára már globálissá nőtte ki magát, konkrét iparág épült ki az újabbnál újabb idolok „legyártására”.
A népszerűbb csapatok, mint a BTS, vagy a Blackpink irdatlan számokat és nézettséget termelnek ki az online térben. Persze sokan meglátták ebben az üzleti lehetőséget és megpróbálták meglovagolni ezt a népszerűségi hullámot. Így tett a Netflix is, akik a koreai sztárok csillogó világát hozták tető alá a démonirtással. A K-pop démonvadászok sikerét jól mutatja, hogy a június 20-ai debütálása óta a Netflix második legsikeresebb filmjévé tornázta fel magát.
20 millió dollárt, több mint 6,5 milliárd forintot szedtek össze a hétvégén az amerikai mozikban a démonvadász dívák. Ezek után úgy voltam vele, hogy én is felszállok arra bizonyos hype-vonatra. Összességében nem is csalódtam a filmben, még ha az én kérges szívemet nem is tudták teljesen elrabolni a bájos démonvadászok. A Spotify listámon viszont előkelő helyre ugrott előre a film zenei albuma. (Könyörgöm, valaki kapcsolja már ki, mert én már nem bírom…)
How It’s Done
A K-pop démonvadászok sztorija szerint évszázadokon át démonok vadásztak az emberekre, hogy lelkükkel Kümát, az uralkodójukat „pedigrézzék” fel. A sötét korszaknak véget vetettek a vadászok, akik a hangjukkal létrehozták a Honmoon névre hallgató mágikus pajzsot, ami elzárta a démoni teremtményeket az alvilágba. Hagyományosan egy trióból állt mindig is a csapat, nemzedékről nemzedékre örökítve át a démonvadászok örökségét.
A jelenben a HUNTR/X nevű K-pop lánycsapat űzi ezt a nemes szakmát. Rumi, Mira és Zoey főállásban sikeres popsztárok, rajongók milliói epekednek értük, vezetik az összes létező slágerlistát a dalaikkal. Mindent elmond a csapat népszerűségéről, hogy saját, névre szóló rámenjük is van. Szabadidejükben pedig az alvilági entitásokat küldik vissza a Pokol fenekére. A trió olyan népszerű, hogy közel állnak az arany Honmoon létrehozásához, amivel egyszer és mindenkorra elválasztanák egymástól a két világot. A csapat éppen a „Golden” című új kislemezük felvételére készül, amikor is a frontember, Rumi elkezdi elveszíteni a hangját.
A lány egy súlyos terhet cipel a múltjából, képtelen megküzdeni a saját, belső démonjaival, ez pedig szépen lassan éket ver közé és a többiek közé. Eközben a démonvilágban Küma egy kissé zabos amiatt, mert a szolgái képtelenek teljesíteni a napi kvótát a feláldozott lelkekből. Dzsinu, a múltját feledni vágyó démon javaslatára összerakja a Saja Boys névre hallgató K-pop fiúcsapatot. A terv ördögien egyszerű: megszerezni a rajongók lelkét, akik elpártolnak majd a lányoktól. Ezáltal a Honmoon alaposan legyengülne, mivel azt kvázi a HUNTR/X rajongók szeretete „táplálja”. A két csapat elkerülhetetlen az összecsapás, aminek nem kisebb a tétje, mint a rajongók lelke.
My little soda pop
A film nem igazán árul zsákbamacskát, a cselekmény eléggé kiszámítható. Szinte előre tudja az ember, hogy mikor jönnek a dramaturgiai mélységek és a csúcspontok. Alapvetően ez nem baj, nem ettől a filmtől várja az ember, hogy megreformálja a műfajt. A főbb karakterek, akárcsak holmi k-pop bandatagok, színes egyéniségek, egymástól könnyen megkülönböztethetőek. Zoey a csapat bohóca, folyamatosan 3000-es fordulaton pörög, elképesztően pozitív és karakán karakter, közben meg küzd a belső szorongásaival, hogy nem elég jó a többieknek. Vagy éppen túl „sok” a túlzott optimizmusával.
Mira a tipikus fekete bárány, ami a szívén, az a száján. Igazi outsider karakterként nem igazán érdekli mások véleménye, ő viszont bátran beleáll a konfliktusokba. Zoey, a kvázi főhős próbál mindenkinek megfelelni, vezetni a bandát, miközben küzd a belső démonjaival, a megfeleléskényszerével és önmagával. Igazából az ő karakterével foglalkozik a legtöbbet a film, sajnos a többiekre nem jut elég idő és figyelem. Ez a kevés játékidő leginkább a Saja Boys tagjain érhető tetten, akik a k-pop fiú bandák karikatúráiként jelennek meg a vásznon. Közben meg konkrétan semmit sem tudunk meg róluk.
De legalább megkapjuk a világ legsablonosabb gonoszát Küma személyében. Dzsinu karakterében még tetten érhető valamiféle fejlődés az idő múlásával, ahogyan próbál vezekelni a korábbi bűneiért. Kapunk egy nem túl szokványos Rómeó és Júlia szerelmi szálat is, ami szerintem a film egyik üde színfoltja volt. Igencsak fontos témákat is boncolgat a K-pop démonvadászok, szóba kerül a traumák feldolgozása, önmagunk, a sötét oldalunk elfogadása és a belső démonjainkkal való örökös harc. Kissé szentimentális lehet a film legvégső üzenete, miszerint a barátság és szeretet ereje mindent legyőz. Mondjuk a Galaxis őrzőiben látott táncpárbaj óta én már nem tudok kételkedni ebben az erőben.
Golden
Látvány szempontjából a film elképesztően magasra tette a lécet, a karakterdizájn és az animáció káprázatosan néz ki. A karakterek letisztult megjelenést kaptak, a kissé bábszerű megjelenésükkel és színes ruháikkal a popsztárokra hajaznak, a hátterek pedig szemet gyönyörködtetőek. Az animáció néhol a stop-motion filmeket idézi a szaggatott mozgással, de szerencsére nem akarja a Pókverzumot másolni a film. A koreai mondavilág és a távol-keleti zenei kultúra lép egymással fúzióba, a végeredmény pedig egyszerre vagány és szemet gyönyörködtető.
Az akciórészeknek van egyfajta ritmusa, ahogyan a különféle tánckoreográfiák is remekül lettek összecsiszolva. A K-pop démonvadászok legmeglepőbb húzása az, hogy az alapvetően csodaszép szereplőink szélsőségesen debil, már-már karikatúrába hajló fejet vágnak egy-egy jelenetben. A humora remekül működik a filmnek, a poénok ütnek, vicces jelenetekből pedig nincsen hiány. A HUNTR/X és a Saja Boys tagjai közötti adok-kapok, Dzsinu és Rumi közti folyamatos évődés számos humoros jelenetnek ágyaz meg. A tigris és a szarka párosa pedig minden egyes alkalommal ellopja a show-t a többiek elől.
What It Sounds Like
Mondanom sem kell, hogy elképesztően fülbemászó zenei listát rittyentettek össze a készítők a filmhez. Népszerű K-pop producerek és előadók működtek közre a számokban, amik tökéletesen reprezentálják a nagyérdeműnek, hogy mitől is k a pop. Alapvetően a film mint zenés musical is működik, a zenék ugyanis szerves részét képezik a cselekménynek. A számokat hallgatva a karakterek lelkivilágába, belső gondolataiba is betekintést nyerhetünk. Viszont akit a hideg ráz ettől a fajta zenétől, az jobban teszi, ha kihagyja inkább a filmet. Én előre szóltam.
A zenei paletta kifejezetten ütős és változatos lett. A „How It’s Done” bemutatja a lányokat, a „Golden” című dal az Arany Honmoon világát prezentálja nekünk. A „Takedown” egy ízig-vérig diss track, amolyan harci induló, ami a lányok dühét és frusztrációját fejezi ki a Saja fiúk ellen. Erre pedig tökéletes válasz a „Your Idol” , ami egy elképesztően sötét, földöntúli szám, igazi antagonista-induló. Szögess elentéte a könnyed, nyári slágeres „Soda Pop” -nak. A „Free” egy érzelmes ballada, ami Dzsinu-t és Rumi-t helyezi az előtérbe. A személyes kedvencem viszont a „What It Sounds Like” , ami egyszerre vet véget a két fiktív banda közötti küzdelemnek, valamint Rumi belső démonjaival vívott küzdelmét is bemutatja.
I’ll be your idol
A K-pop démonvadászok egyik legnagyobb érdeme, hogy hitelesen mutatja be az idolok világát. A színes fellépőruhák és a koreográfiák tűpontosan idézik meg a legnagyobb K-pop előadókat, miközben a film nem rest görbe tükröt állítani ennek a tökéletesre manírozott álomvilágnak. Akárcsak a való életben, a lányoknak egy perc szünetük sincsen, a vakáció helyett inkább a munkát és a rajongóikat választják. Az idolok és a rajongóik kapcsolata itt is megjelenik, a HUNTR/X valódi „erejét” a rajongók adják, akikért a Pokolba is alászállnának a lányok.
A rajongói közösségek bemutatása egyszerre nagyon vicces, közben pedig végtelenül reális, amikor a két rivális banda frontembereit próbálják összeboronálni a rajongók. A Saja Boys tagjai tökéletes karikatúrái a k-pop fiú bandáknak, közben pedig rémisztően reális képet festenek erről a sokszor toxikus közegről. A k-pop világában folyamatosan öldöklő verseny zajlik a rajongókért és a nézettségért, pillanatok alatt futnak be új bandák és tűnnek el a süllyesztőben. Avagy megéri-e eladni a lelkedet az Ördögnek a népszerűségért cserébe?
A tökéletesség illúziója gyakran feszegetett téma az idoloknál, akik sokszor egyszerre dalszerzők, énekesek, rapperek és influenszerek is egy személyben. A film Rumi karakterén keresztül járja körbe ezt a témát, avagy milyen „sebek” is rejtőznek a popsztár álarca mögött. A közeg elvárná a lánytól, hogy maradjon mindig erős, rejtse el a valós érzéseit, a belső vívódásait. A „show business” világa nem tűri az érzelgősséget, folyamatosan a maximumot kell nyújtani, a tökéletes produktum a minimum.
Rumi a világ megmentése mellett a saját lelkét is próbálja megmenteni, mindez pedig az „idol-gyár” kritikájaként is értelmezhető. Avagy büszkén vállaljuk fel a valós önmagunkat, még ha emiatt sokan meg is bélyegeznek is majd minket. Érdekes kérdéseket feszeget a K-pop démonvadászok, sajnos az idő szűkében ezeket nem tudja maradéktalanul kifejteni. Viszont megmutatja, hogy mi rejlik a csillogó felszín alatt. Az pedig külön tetszett, ahogyan a lányok levedlik a popsztáros külcsínt, avagy ők is csak emberek.
Verdikt
Őszinte leszek, előzetesen nem vártam sokat ettől a filmtől. Mivel nem vagyok egy nagy k-pop fan, úgy voltam vele, hogy kapunk egy közepes alkotást pár fülbemászó slágerrel. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A K-pop démonvadászok ugyanis egyszerre több fronton is támad. A látvány elképesztő, egészen más szinteken mozog a film, mint a vetélytársai. A sztori, még ha nem is váltja meg a világot, hamar behúzza az embert.
Megvannak az érzelmi mélységek és a magasságok, lehet szorítani a lányokért és az érzelmes, szívszorító lezárást is megkapják a nézők. Pár karakterre sajnos nem jutott idő, ettől függetlenül én teljesen elégedett voltam a látottakkal. A k-pop sokszor hamisan csillogó, hamiskás, tragédiákkal és lemondásokkal teli világát pedig szinte tökéletesen prezentálták nekünk a készítők.
Közben sikerült egy fontos üzenetet is átadni, a traumáink feldolgozása, a sötét oldalunk elfogadása, az eltitkolt sebeink befoltozása egyaránt terítékre kerül. Bátran felvállalja önmagát a K-pop démonvadászok, még ha ez sok embernek nem is nyeri el a tetszését. Úgy tűnik, hogy ennyi elég is egy teltházas koncerthez.
A K-pop démonvadászok június 20-tól érhető el a Netflix kínálatában.