A DC sorozatai láttak már szebb napokat. A CW-féle Arrowverse-t egy jó ideje már nem követem, és nem is igazán bánom. Az első pár évad Zöld Íjász, Flash, Supergirl és Legends Of Tomorrow tökéletesen elég volt ahhoz, hogy egy életre kiábránduljak a DC melodramatikus, “szombat délután ezt nézem, mert nincs más a tévében” szériáiból. A Gotham viszont már egy ügyesebb próbálkozás volt, de ott sem volt hiány hullámvölgyekből.
Aztán jött az DC Universe saját szolgáltatása, ahol kitoltak egy ígéretes pilot-epizódot a kissé obskúrus Mocsárlénnyel a főszerepben. Majd nem sokkal később jött a hír, hogy kaszálták a sorozatot. Én balga valamiért azt hittem, hogy a pilot után már kukázták az egészet, és kissé fájó szívvel, de eltemettem a Mocsárlény kalandjait. Jó mélyre.
Nemrégiben viszont az HBO Go szolgáltatást böngészve megakadt a szemem a sorozat első évadán, így hát kaptam az alkalmon, hogy bepótoljam. Az első részből anno nem sokat tudtam meg, de a hangulatteremtés, és a karakterek felvezetése is jónak tűnt. A horror miliő pedig külön grátisz volt.
Így tíz epizóddal később most kicsit felemás érzelmeim vannak, és egy ponton megértem, miért lett kancellálás a dolog vége. Habár, ha ez a viszonyítás, akkor az Arrowverse sorozatainak már régen vége kellett volna, hogy szakadjon.
[h]Körbevesz a zöld[/h]
Oké, azt már megbántam, hogy magyar szinkronnal néztem a Mocsárlényt. Egy halom kifejezés, párbeszéd egész egyszerűen tök hülyén jött ki, vagy esetlennek hatott. Arról nem beszélve, hogy a szinkronszínészek sem adtak bele mindent, ha érzelmet kellett kifejezniük. Ez azonban nem a sorozat hibája, mindinkább az enyém, hogy a kényelmesség jegyében nem eredeti nyelven néztem valamit.
A gyors kitérő után akkor nézzük, milyen is lett a Mocsárlény első, és egyben utolsó(?) évada.
A történet szerint Abby Arcane (Crystal Reed), a fiatal és ambíciózus virológus egészen Atlantából elutazik szülővárosába, a cseppet sem bíztató Marais-be. Annak idején éppen onnan menekült el, hogy új életet kezdhessen valahol máshol, de úgy tűnik a múltja nem ereszti őt.
A pici városkában rejtélyes betegség üti fel a fejét, amire nem találtak ellenszert, ezért kellett bevonni a CDC-t.
Ahogy Abby visszatér, azonnal felszakad minden régi seb, és innen szerteszét ágaznak majd a karakterek közti konfliktusok. Egyre több részletre derül fény Abby és a városlakók múltjából, de a marais-i emberek eléggé izoláltak ahhoz, hogy ne is engedjék el egykönnyen a múlt történéseit.
[h]Itt mindenki totál őrült?[/h]
Ezen a ponton, éppen csak egy halvány gondolatfoszlányként érezni véltem Lovecraft hatását a sorozaton. No, nem kozmikus rettenet várja a nézőt a mocsárban, mindinkább a “mindenki egy kicsit őrült a városban” jellegű szcenárió játszódott le. Mindenkinek vannak sötét titkai, és mindenki egy kicsit tényleg a hely hatása alatt van.
Abby itteni munkája során ismeri meg a tudós Alec Hollandot (Andy Bean), akivel pillanatok alatt bizalmas kapcsolatba kerül. Az első epizód végén – ezzel nem árulok egy nagy spoilert – Holland alulról szagolja a mocsarat, és így kerül a főszerepbe maga a Mocsárlény.
Ahogy haladunk előre a sztoriban, annál több rejtély bontakozik ki, és annál kevésbé lesz ijesztő az ismeretlentől való félelem. Míg az első pár epizód során frankón operáltak a horror-elemekkel, az évad második felétől mindennemű hatás nélkül durrogtattak különböző félelmetesnek szánt képsorokat.
Viszonylag sok szálon fut a cselekmény, így jobban megismerhetjük a várost, a mocsarat, az itt élő embereket, és kontextusba kerül a betegség is, ami rejtélyes módon szedi a lakosokat.
Az évad végefelé Abby és a Mocsárlény kapcsolata abszurd fordulatot vesz, ahogy a maradék pár rész is elég fura mederbe folyik. Beráncigáltak máskor talán érdekesnek tűnő, de jelen esetben totál random szereplőket, egy halom mondvacsinált motivációt, meg csak szimplán hülyén egymást követő történeti pontokat. Spoilerek nélkül nehéz erről bővebben beszélni, ezért nem is erőltetném.
[h]Oda a hatás[/h]
Nos, a Mocsárlény alapvetően tetszett. A koncepció jó volt, az elején minden klappolt, és úgy tűnt, minden frankón működik. Kellemes volt a horror, remekül vezették fel a szereplőket, és még a több szálon futó cselekmény is rendezett volt. Majd az utolsó pár rész egyre inkább rontott az összképen, végül Barátok Köztöt megszégyenítő fordulatok során eljutottunk a végkifejletig, ami már csak egy halk “meh”-t tudott kisajtolni belőlem.
Ennek ellenére is szívesen venném, ha kapna folytatást. Ugyan maradtak még elvarratlan szálak és levegőben lógó kérdések, a maga módján mégis kerek egésznek tekinthető az évad. A folytatás kétlem, hogy visszamenőleg validálhatná az első szezon túlkapásait, de hibáiból tanulva fejlődhetne, és remek szórakozás lehetne.
Összességében tehát a Mocsárlény egy decens horror-sorozat is lehetett volna a DC berkein belül, de a végére eléggé megfáradt. A karakterek egyébként egy-két kivételt leszámítva jól vannak felépítve, és előrehaladásuk is érthető. A látványra sem lehet panaszunk, habár a mocsárban állandóan sötét van, és a – gondolom – bénácska CGI-t is áldásos ködbe burkolják, nehogy kilógjon a lóláb. A horror az évad elején jól működött, de ahogy teltek az epizódok mindinkább hozzászokhatunk az élményhez, és nem is képes megújulni. Ha a CW-sorozatoktól már csömört kaptatok, akkor a Mocsárlény frissítően hathat rátok, ezért nem venném el a kedvét senkinek, hogy végignézze milyen titkokat rejt a mocsár.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
