A modern ember popkultúrájának szerves részét képezik a zombik. A mozivásznon már több, mint 80 éve megkezdték csoszogó hódításukat a világhírnév felé. 1932-ben a White Zombie volt az első zombifilm, nem mással a főszerepben, mint a méltán világhírű Lugosi Bélával (Dracula). Azóta megszámlálhatatlan mennyiségben (és minőségben) találkozhattunk a moziban, a zenében, videojátékokban képregényekben és könyvekben az agyzabáló élőhalottakkal.
Annyian és annyiszor vették elő a témát, hogy mára már szinte lehetetlen újat mutatni. M.R. Carey a Kiéhezettek című kötettel mégis megpróbálta, és ugyan találkozhatunk klisésnek mondható megoldásokkal, de emellett rengeteg újfajta aspektusából vizsgálhatjuk meg a zombik és a megmaradt emberi társadalom kapcsolatát.
[h]A gyógymód nyomában[/h]
A nem is annyira távoli jövőben egy rejtélyes fertőzés tarol végig a világon, amely az emberek javát úgynevezett kiéhezettekké változtatta. Lehet kerülgetni a forró kását, és tudományosan magyarázni az okokat, de summa summárum egy gombafaj terjeszkedése miatt a populáció nagy része zombi lesz.
A megmaradt emberek izolált militarista mikrotársadalomba kényszerülnek, így próbálva nem csak túlélni a kínkeserves mindennapokat, de a zombi-kór ellenszerét is lázasan kutatják.
Az egyik ilyen támaszponton ismerjük meg a kis Melanie-t, akit sötét cellában tartanak fogva néhány társával együtt, és csak “iskolába” engedik őket, ám néha eltűnik közülük egy-egy gyerek, akiket aztán soha nem látnak többet. Hamar kiderül, hogy rajtuk folynak azok a kísérletek, amelyekkel megpróbálják féken tartani a zombikór szaporodását.
Az elszeparált gyerekek azonban cseppet sem mondhatóak átlagosnak.Melanie és a többi kisgyerek kiéhezett, és a támaszponton azt kutatják, hogy a gyerekekre miért hat lassabban és máshogyan a fertőzés. Dr Caldwell megszállottan akar rájönni a titok nyitjára, emiatt még lelkiismeretével is végleg leszámol. A gyerekeket katonák őrzik Parks őrmester vezetesévéel, akik szintén nem bánnak kesztyűskézzel a kicsikkel, mondván ők már úgysem emberek. Egyedül egyetlen személy viselkedik úgy velük, mintha tényleg kislányok és kisfiúk lennének, ő Helen Justineau, aki történetesen Melanie kedvenc oktatója.
Habár külsőre tökéletesen emberiek a gyerek-kiéhezettek, biológiájuk, és szervrendszerük már semmiben sem hasonlít rájuk. Mikor arra kerül a sor, hogy Dr. Caldwell Melanie-t “vizsgálja”, egy túlélőkből megmaradt rablóbanda rajtaüt a támaszponton, de a főszereplőinkból álló kelletlen csapatnak sikerül megúsznia, és elindultak Beaconbe, ahol a főtámaszpont található.
[h]Kiváló történet[/h]
A könyv hangulatát tekintve egyértelmű Walking Dead (legalábbis annak szebb napjaira emlékeztet) és Last Of Us vibe-okat éreztem, de a történetmesélés és a folyamatos karakterfejlődés csak továbbemelte a kötet színvonalát. Végig nagyon olvasmányos és fordulattal teli a könyv, bár az elején kicsit szkeptikus voltam, mert nem tudtam, hogy egy zombisztori tud-e már valaha újat mutatni. Végül nem csak, hogy tudott, de egy rendkívül megkapó, és vérfagyasztó élménnyel lettem gazdagabb.
A Kiéhezettek vége kiszámíthatatlan volt, kellően csavaros és mélyen megrázó. Ezek mellett pedig szürrealitása mellett végtelenül logikus és alaposan alátámasztott. Jól működik a dráma, a karakterek ugyan klisékből építkeznek, és néhol erősen le vannak sarkosítva, de jellemváltozásuk jól működik. Sőt, mivel elég életszerűnek hatnak, könnyen azonosulhat az olvasó is velük.
Tehát aki egy kiváló horror, vagy zombis regényre vágyik, annak a Kiéhezettek kötelező darab. Minden benne van ahhoz, hogy ne csak jól szórakozzunk; és miközben gyakran megdöbbenünk, van esélyünk mélyebben elgondolkodni arról, hogy mi történne egy hasonló esetben velünk, emberekkel.
A regényből film is készült Gemma Artertonnal, Glenn Close-zal, Paddy Considine-nal: nagy részben követi a könyvet, de egy-két helyen felrúgták az eredeti művet, mindennemű indoklás nélkül. Ezeket sosem értettem igazán, hogy rendezői, vagy forgatókönyvírói szemszögből miért kell jól működő részeket totál megmásítani, ami láthatóan nem is szolgál semmilyen céllal. Egyébként a néhány változtatástól eltekintve a film meglehetősen jó adaptáció, egyszer érdemes lehet megtekinteni. A végére ugyanúgy összeáll a kép, és talán kicsit szájbarágósabb is a megoldás, de nagy okunk nem lehet a panaszra. Mindenesetre érdemes a könyvet hozzáolvasni.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
