FilmHorrorGeekKiemelt cikkekMozgókép

FilmHorrorGeekKiemelt cikkekMozgókép

FilmHorrorGeekKiemelt cikkekMozgókép

Kísértő múlt ajánló: Kísértetjárta ház(asság)

Szerző

Közzétéve

2021. júl. 24.

Kommentek

0

Miután hősiesen végigszenvedtem a Fear Street-trilógiát, szerettem volna lefojtani a keserű szájízt valami kellemesebb thriller/horrorral. A Kísértő múlt-tól (Things heard & seen) igazából nem vártam semmit, így elég alacsonyan voltak az elvárásaim. Ehhez képest a közepesnél valamivel jobb, ám annál tisztességesebb horror-elemekkel bíró családi drámával fűszerezett thrillert láttam.

[h]Kísértetjárta ház(asság)[/h]

A Kísértő múlt a világ egyik legnagyobb horrorkliséjével indul: George (James Norton), Catherine (Amanda Seyfried) és lányuk Franny (Ana Sophia Heger) New Yorkból egy vidéki kisvárosba költöznek, hogy ott kezdjenek új életet. A férfi új állást kap professzorként a helyi egyetemen, így hát a nyugis városkára cserélik Manhattan nyüzsgését.

George meg is találja álmaik házát, a költözés után pedig beindulnak az események. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a háznak sötét titkai vannak, és csak Cat meg a lánya hiszik el a paranormális jelenségeket, míg George megmarad örök szkeptikusnak. Ezzel szemben maga a kisváros kimondottan spirituális lakói ismerik a ház történetét, és erősen hajlanak arra, hogy higgyenek a nőnek. Sőt, nem csak hisznek neki, de segíteni is próbálnak a megviselt asszonyon.

Ahogy haladunk előre, úgy derül fény George, Catherine és a ház titkaira is, habár maga a pár folyamatosan elbeszél egymás mellett. A forgatókönyv kicsit furán van megírva, hiszen a néző tud és lát dolgokat, amiket a film magától értetődőnek vesz. Így hát mi sem egyértelműbb, hogy a főszereplők is tudnak róluk, tehát nem on screen derülnek ki a csavarok, de maga a film ettől függetlenül megtörténtnek tekinti.

Míg ez a valóságban egy teljesen természetes jelenség, úgy filmen meglehetősen furcsa hozzáállás. Mivel a szereplők útját követjük végig, simán kizökkenti a nézőt, ha őt nem vezetik végig a konklúzióig.

[h]A múlt szellemei[/h]

A Kísértő múlt roppant lassan indul be. Nem tudom mi a francért ekkora divat még mindig (vagy már megint) a kétórás játékidő, de a filmek nagy része egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Egy csomó üresjárat van, a történet vagy cselekmény szempontjából nem releváns jelenet, melyek a karakterek fejlődéséhez sem adnak hozzá. 

A kényszerpihenőkön kívül a szereplők viszont folyamatosan elég ügyesen árnyalják a róluk kialakított képet. Ahogy egyre többet tudunk meg róluk, annál inkább formálódik a néző véleménye is. Ami hol jól működik, hol pedig egészen hatásvadász, vagy éppen kiszámítható, de egyértelműen nincs egy határozott színvonal belőve.

A végső csavar noha talán valamelyest előre látható volt, engem mégis meglepett. Nem számítottam rá, ahogy a lezárásra sem. Mindenképpen érdekes megközelítés volt, habár jobbára megmaradt ködös, homályos isteni kiutalásnak, ami nézőnként máshogy csapódhat le. Emiatt biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz az emberek között. De ha pont nem a lezárás miatt, akkor a művészeten keresztül vezetett spritiualitáson át bemutatott egyfajta végső tanulság holt biztos, hogy vitára hívná a nézőket. Már ha egyáltalán felkapja a közbeszéd, amit sajnos erősen kétlek.

[h]Kliséből is van kiút[/h]

A Kísértő múlt nem egy kiemelkedő alkotás, de határozottan nem a rosszak közé tartozik. Belőném valahova középtájba, mert minden pozitívumra jut egy negatív pont. És ez a hatás-ellenhatás közti harc állandóan kioltják a jó és kevésbé jó részeit.

Például a színészek tök jól alakítanak, sok helyen természetesnek hat játékuk. Ezzel szemben a karakterek kicsapongó módon vannak megírva, és a forgatókönyv is elég lyukas a szereplők tekintetében. Külön érdekesség, hogy az előzetesben és a promószövegben is kiemelik Natalia Dyert, akit jobbára a Stranger Thingsből ismerhet a nagyközönség. Joggal hihetné a néző, hogy valami főbb szerepet kap, ám hiába van karakterének komoly hatása a cselekményre, a képernyőn vajmi keveset találkozhatunk vele.

Azonban Amanda Seyfried és James Norton főszerepben abszolút helytálló alakítást nyújtanak: a hézagos forgatókönyv és terjedelmes cselekmény viszonylatában egyértelműen ők viszik a hátukon a show-t.

A történet abszolút klisésen indul, de behúznak néhány érdekes variálást, ami megkülönbözteti a kétszázadik másik “szellemjárta ház” címkéjű alkotástól. Másfelől pedig szinte alig foglalkoznak magával a paranormális jelenségekkel. A horror mintegy kiegészítő eszközként van jelen, és csak felerősíti a film alap témáját, a családon belüli erőszakot.

A dráma is jól tud működni, emiatt inkább húznám közelebb ehhez a műfajhoz, mintsem a horrorhoz. Persze, utóbbi néhányszor abszolút megkérdőjelezhetetlenül tettenérhető, de mégsem erre lett kihegyezve a film. Annak ellenére sem, hogy szerves részét képezi.

[h]Verdikt[/h]

Összességében a Kísértő múlt egyértelműen nem a legjobb film, amit idén láttam, de nem is a legrosszabb. Számomra a Fear Street után egészen jól esett, noha ezután is helyén tudtam kezelni. Objektíven nem egy kiemelkedő alkotásról van szó: a jól és kevésbé jól működő részek furcsa keringőben köröznek egymás körül. De javára legyen írva, hogy megpróbálkoztak olyan költői képekkel, melyek a filmen nem működtek ugyan, de legalább nem akarták elintézni egy sima kísértet sztorival.

Elég sokat markoltak a készítők ezzel a filmmel, és végül egy csomó szál ott maradt a levegőben, amivel nem kezdtek semmit.

A témája elég komoly, de sajnos nem árnyalták eléggé, hogy nagyot is üssön. Aki kísértethistóriára számít, annak érdemes felkészülnie, hogy magával a szellemszállal alig foglalkozik a film. Jobbára a thriller és dráma vonalon erősít, amit remek színészi játék tesz hangulatossá. Azonban elég sok a fölösleges üresjárat és mellékszál, melyekből érdemes lett volna bőven lefaragni, hogy egy koncentráltabb és fojtogatóbb filmet kapjanak a nézők.

[h]Csatlakozz a GeekVilág közösséghez![/h]

6/10

A Kísértő múlt egyértelműen nem a legjobb film, amit idén láttam, de nem is a legrosszabb. A témája elég komoly, de sajnos nem árnyalták eléggé, hogy nagyot is üssön. Megtévesztő marketingje miatt, aki színtiszta horrorra számít, nagyot csalódhat, de aki ad neki egy esélyt, egy tisztességes drámát nézhet végig.