Veletek is gyakran előfordul, hogy a feléledő nosztalgia hatására olyan vérprimitív böngészős játékokkal szeretnétek játszani, amik a gimis infóórákon is csak vésztartaléknak voltak jók, csak ezúttal pénzért? És az, hogy elfáradtok két szint között, és anélkül szeretnétek hatalmas kínai mese csöcsöket nézni, hogy ehhez egy inkognitómódban indított böngészőbe kelljen átkattintani? Ha ezekre igent válaszoltatok, akkor van egy jó hírem, a vietnami chenchen ugyanis mindkét kívánságotokat teljesíti.
Persze nem ők az egyetlen fejlesztőcsapat, akik hozzájárulnak a Steamet elöntő NSFW-áradathoz. Néhány napja lapozgattam a Steam „Új és felkapott” szekcióját, és arra lettem figyelmes, hogy a januári uborkaszezonban a szokottnál nagyobb aránnyal képviseltetik magukat a hentai-játékok. Ezek persze híresen nem szoktak jók lenni, és a változatosság sem az erősségük – leggyakrabban a visual novel – kirakósjáték vonalon mozognak. Ez egyébként teljesen érthető, egy kézzel nem is lehet sokkal komplexebb játékmenetet elnavigálni. Az sem új, hogy sorozatgyártással készülnek az újabb és újabb részek, hiszen aki pornóért fizet, az már tényleg nem ezen fog fennakadni. Viszont olyannal mindeddig nem találkoztam, hogy egy csapat egy hét leforgása alatt egy teljes életműnyi tartalmat tesz le az asztalra, és mindezt ugyanabban az érthetetlen formátumban.
[h]Vízkereszt, vagy amit akartok [/h]
A chenchen ugyanis nagyot ment Vízkereszt környékén, és csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb játékokat. Megjelent a Melony, a forbidden fruit, a Mirror Two, a chess world és a Honey baby, amelyikből némelyik nem árul annyira zsákbamacskát, de olyan is van, amelyik Mr. Bean-szintű lopakodással próbálja leplezni, hogy miről szól valójában. A kedvencem a chess world, ahol a cím ellenére nem a világbajnokjelölti verseny esélylatolgatásáról, és még csak nem is a most futó Vijk aan Zee-i tornáról van szó, cserébe a hardcore asszonydöngetést ötvözi egy olcsó Mario-epigonnal.
Hogy a helyzet abszurditása egy kis magyarázatot kapjon, az aranykezű fejlesztők úgy gondolták, hogy megoldják a szubzsáner égető problémáját, a már említett egysíkúságot. A kínálatban (de legalábbis az ígéretek között) van platformer, oldalazós-lövöldözős játék, strandi árus-szimulátor, ágyúval lövöldözés, és a mobilos közegben megszokott casual cím egyaránt. Ezt a korszakalkotó teljesítményt úgy tudták elérni, hogy a tartalom „izgalmasabb” részét teljesen elkülönítették a játékmenettől, és előbbit csak úgy behányták a menübe. Ezáltal nem kell félni a két tényező interferenciájától, és mindenki akkor pucolhatja meg az uborkát, amikor neki kényelmes.
[h] Garázda gazdatest [/h]
Az persze hamar szemet szúr, hogy a mellékelt játékok inkább alibiből kerültek oda. Egyes újabb megjelenéseknél már nem is szerepel meztelenség a Steam-adatlap képein, a leírásban csak úgy mellesleg ejtik el, hogy ha nagyon belefáradtál a játékba, akkor nézhetsz „filmeket” is a menüben. Az ehhez cseppet sem kapcsolódó játékmenet ápol és eltakar, csak kérdés, hogy minek, ha a címkék büszkén hirdetik a szexuális tartalmat, és ez is az egyetlen pont, ahonnan bevételt remélhetnek. A játékok játék részére ugyanis nulla munkát fordítottak, és maximum a gazdatest lehetnek a csöcsökkel és seggekkel támadó parazitához.
Minden egyes darab bántóan igénytelen, egyszerre hordozza magán a böngészős címek gyerekes megvalósítását és trehányságát; ötleteket és bármi kliséken túlmutatót persze keresni is kár. Ezek a förtelmek fél óra alatt lehettek összevágva Unityben, és azon sem lepődnék meg, ha egy az egyben le lettek volna másolva valahonnan, olyan szinten inkonzisztensek egymással design, mechanikák és stílus szintjén. A kreatív sivárság és a teljes undor tökéletes elegyét a menürendszer komplett beleszarással elkészített romkupaca koronázza meg. Nem is csoda, ha a kísérlet kedvéért megvett remekműnek hamar a lényegi részéhez fordultam.
[h] Hátulról kettőt ér [/h]
Nos, itt valamivel kevésbé siralmas a helyzet, bár nem sokkal sikerült megugrani a béka feneke alatti lécet. Nem vagyok akkora irodalmár, hogy a hentaiokban is a filozófiai kérdéseket keressem, és nem vagyok híve a művészi túlkapásoknak sem, amikor azért rajzolsz double penetrationt, hogy valaki elolvassa a depressziós és elborult lelki világod aggodalmat okozó kivetülését, de a sztorik így is fájdalmasan butának tűntek. Igen, még a mosógépbe beragadós mércéhez képest is, az legalább elsőre szórakoztató volt. A rajzok cserébe többé-kevésbé igényesek, de az a csillogó instagramos effekt nem segít rajtuk.
Ami meglepett, hogy a rajzok egészen következetesen hasonló stílusban készültek. Ez korántsem jelenti azt, hogy eredetileg is ide tartoztak, sőt, eléggé csodálkoznék, ha bárki egy obskurus és igénytelen videojátékon keresztül akarná eladni a munkáit. Nem mondom, hogy ezt is lopták, de erősen úgy gondolom. (Mivel nem akarok explicit pornót posztolni a GV-re, a szemléltetést inkább a Steam-adatlapra bízom.)
És ez valamennyi magyarázatot adhat arra is, hogy miért ilyen furcsán vannak marketingelve ezek a címek. Mivel a felnőtt tartalom és a játékmenet egyáltalán nem kapcsolódik (hogy is kapcsolódna, ha jóhiszeműen eltulajdonították mindkettőt), így utóbbiból a lehető legártalmatlanabb és legigénytelenebb lehetőség került be. Ezután egyszerre próbálják elkerülni az izgalmasabb keresőkifejezések által generált többletfigyelmet a platform részéről, és valahogy mégis bevonzani a kanos embereket. Így jönnek létre a forró kását kerülgető leírások, a softcore (és a valódi poreszhez véletlenül sem hasonlító) boritóképek. És közben még az is lehet, hogy az ismerőseim tényleg azt hitték, hogy sakkozom, és nem azt nézem két gyümölcsgyűjtős Mario-szint között, hogy valakit kitömnek a ruhabolt próbafülkéjében.
[h] Anál és anomáliák [/h]
A recept tehát kész: elég sok közbeszerzés után végtelen sok játék gyártható: csak kell egy sablon vagy egy programkezdemény, bármiféle odafigyelés nélkül összerendelhető egy megfelelő művészi képregénnyel (csak közben eleget kell ködösíteni), és már meg is vagyunk. Ugyanakkor ennél a hipotézisnél nem állhatunk meg – ez nem egy hagyományos detektívtörténet, sokkal inkább egy X-Akták részre hasonlít.
A végére ugyanis számos kérdésem maradt. Ha az újév ilyen lendületesen indult a srácoknak, miért nem jelent meg azóta egy címük sem? Pedig a Steam szerint az elmúlt napokban rendszeresen érkeznie kellett volna új epizódoknak, csak ezek valamiért mégsem elérhetőek. Miért van ez utóbbiaknál a dátumokban formátumhiba? Vajon összefügg a két körülmény? Köze lehet ehhez annak is, hogy a látszólag 2020-ban megjelent alkotásuk sem nyilvános még? Vagy a történelmi, 202-ből származó (minden bizonnyal Commodus császár kedvenceként működő) Water Park is csak egy félreértés terméke? És ha van második és harmadik rész a Mirror-ból, akkor első miért nincs? Talán sose tudjuk meg.
A legnagyobb kérdés viszont az, hogy az ilyesmi hogyan jut át a Steam szűrőin, és miért lehet nagyobb mennyiségben, bot-értékelőkkel megtámogatva az emberekere szabadítani a hasonló rettenetet. Mert biztos vagyok benne, hogy nem a chenchen az egyetlen, aki a kiskapukat kihasználva lopott tartalommal és sorozatgyártott igénytelenséggel pályázik néhány nagyon szomorú, magányos ember elejtett fillérjeire, és tehetik ezt a felszín alatt megbújva, és csak a saját inkompetenciájuktól zavartatva. Kedves Valve, ha már régen feltalálták a spam-szűrést, lehetne valami hasonló kvantumtechnológiát bevetni a csalók ellen.