Nem kell aggódni, csak az év legjobb játékában.
Ahogy közeledik az esztendő vége, egyre többekben merülhet fel, hogy vajon melyik címek a legérdemesebbek az Év Játéka titulusra. Vannak, aki a The Last of Us Part II-re esküsznek, vannak, akik a Doom Eternalért a poklokat is megjárnák, és vannak, akiknek a Hades nyújt túlvilági élményt. Egy azonban közös bennük: mind elfeledkeztek az idei legnagyobb durranásról, a minden tekintetben saját kategóriát képviselő Mr. Krabs Overdoses On Ketamine-ról.
Ez egy igazi rejtett drágakő, hiszen sem konzolon, sem az elcsépelt PC-s áruházban nem találkozhatunk vele, csakis a független fejlesztők Kánaánjaként számon tartott itch.io-n. Ráadásul egyetlen fillért sem kell kiadnunk érte, ezt az erőforrás-igényes és komoly programot mindenkihez el akarták juttatni lelkes készítői.
A menübe belépve rögtön lenyűgözött, hogy olyan felesleges sallangokkal, mint beállítások, nem kell vesződjek. Eleinte mondjuk bántotta a szememet, hogy nem fér ki a kép a monitoromra, de aztán rájöttem, a művészi szabadságot nem szabad ilyen praktikus marhaságokkal korlátozni, a Mona Lisának sem eshetünk neki metszőollóval, ha nem férne bele egy új keretbe. Már meg is rendeltem egy nagyobb monitort, addig pedig eszem ágában sincs mással játszani, mint a Mr. Krabs-szel.
A megjelenítés is azonnal meggyőzött. A szögletes karaktermodellek és a merész színválasztás a korai kubizmus legnagyobb remekműveit juttatták eszembe, a saját életet élő textúrák az élet esetlegességére hívták fel a figyelmemet. Arra is hamar rá kellett jöjjek, hogy a játék tele van okos metaforákkal. Amikor nekimentem egy vezethető csónaknak, az azonnal a magasba lökött, ahonnan a földre estem, ezzel is jelképezve a droghasználók szárnyalását, majd zuhanását.
Ez az alkotás drogprevencióra is kiváló, hiszen Spongyabob és Patrik elvonási tünetekkel és durva tripekkel teli mindennapjai bárkiben szánalmat ébresztenek. Elég csak ránézni eltorzult fizimiskájukra, hogy soha többet ne nyúljunk tudtamódosító szerekhez. A deformált rajzfilm-karaktereken keresztül ráadásul a gyermekkor, az ártatlanság elvesztését is megjelenítik a szerzők, ez a motívum pedig tovább hangsúlyozza a kábítószerek veszélyességét.
A játékmenet spártai egyszerűsége is kiválóan képezi le a drogfüggők kilátástalan mindennapjait. A drogok beszerzése, azok fogyasztása és továbbadása, illetve néhány utcai balhé tölti ki a teljes napirendet, miközben a minket üldöző biztonságiak is szimbolikus hatásúak. Amikor a város szélén megtorpanva nem üldöznek tovább, ez azt jelzi felénk, hogy még a hatóságok sem tudnak segíteni, ha mi magunk nem akarunk megváltozni.
A nehézkes irányítás és a programozási hibák sora mondjuk nekem már túl szájba rágós és egyértelmű szimbolikát hordozott, de nem baj, hiszen mint az ingyenes elérhetőség is jelezte, ez mindenkinek szól, és valóban fontos, hogy az üzenet sehol ne találjon süket fülekre. A kedvencem pedig egyértelműen a befejezés volt: a pénzfeldobásból álló boss fight a véletlenek szerepét mutatja meg, és tovább erősíti a kiszolgáltatottság érzését.
Szerencsére egy ehhez a mestermunkához méltó közösség is kialakult a Mr. Krabs Overdoses On Ketamine körül. Ennek ékes példája a számtalan speedrun, ahol valóban sikerült kitágítani a játék határait, sőt, az emberi lehetőségek határterületeire is sikerült behatolni. Ezennel szeretnék egy speedrun-versenyt is hirdetni, a leggyorsabbakat szívesen látjuk a GeekVilág Discord-szerverén.
Persze biztosan lesznek, akik tömény alkoholt ittak forró italra, és rosszmájúságukban szándékos trash-nak titulálják ezt a csodát. Ne hallgassatok rájuk, csak irigyek. Annyit még így is elismernek, hogy Mr. Krabs kalandja szórakoztatóbb, mint a Marvel’s Avengers, és sokkal profibb programozói munka, mint a Yandere Simulator.
Ha már az utálkozók is dicsérik, ne habozzatok, hanem csak töltsétek le 2020 legnagyobb meglepetését!
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
