Knives Out (Tőrbe ejtve) FILMAJÁNLÓ

Üdítően okos krimivígjáték, ami nem folyamodik erőltetett trükkökhöz a feszültségkeltés érdekében, hanem a színészi alakításokkal, remek párbeszédekkel és az eleganciájával nyűgöz le. Ez Rian Johnson új rendezése, a klasszikus krimik világát humorosan megidéző Tőrbe ejtve (Knives Out).

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy (talán a horror mellett) a krimi az a műfaj a filmek világában, amit a legtöbb klisé és kiszámítható cselekmény terhel. Mindezt úgy persze, hogy a legjobb írók már régóta igyekeznek fordulatokat csempészni a játékidő háromnegyedénél menetrendszerűen érkező végjátékba. A „ki tette?” kérdést így vagy úgy, de mindig megválaszoló mesterdetektívek pedig részletesen elmesélik a nézőnek, hogy pontosan mi is volt a gyilkos módszere. Nem egy olyan formula, amibe könnyű lenne friss vért pumpálni.

Remek eszköz erre azonban az a fajta okos paródia, amit a Knives Out esetében láthatunk. Ami nem a cselekmény kliséi közé elszórt poénokra, hanem a karakterek ütköztetéseire (egymással és a valósággal) és a néző felé tett kikacsintásokra is épít. Tehát a játékidőt szerintem sikerült úgy kitölteni, hogy a nézőt nem a biztonságosnak vélt úton vezeti, hanem egyfajta hullámvasútként néha a feje tetejére állítja. Mindeközben önmagára reflektálva utal arra, hogy ezt tudatos koncepció részeként teszi. Ez a film legnagyobb erénye.

[h]Erre még Columbo is csettintene[/h]

A filmnek már az első felében megtudjuk, hogyan halt meg a híres krimiíró Harlan Thrombey (Christopher Plummer). Ezután azonban maga a nyomozás menete az, ami további rejtélyeket teremt, aminek során bármilyen magyarázat kezdene kikristályosodni, azonnal kiderül, hogy valami teljesen mással állunk szemben.

Benoit Blanc mesterdetektív (Daniel Craig) csak saját megbízatásában is kételkedve és láthatóan erőltetett magabiztossággal tudja vizsgálgatni a nagy létszámú, és legalább ennyiféle indítékkal rendelkező, ellenszenves rokonságot. Ténykedését szkeptikusan figyeli a LaKeith Stanfield által alakított rendőr. Az ügy felderítésében, a lehetséges ok-okozati összefüggések vizsgálatában már az elejétől kezdve az áldozat ápolójának (Ana de Armas) segítségére szorulnak, aki persze talán maga is rejteget valamit.

Ha ez még nem lenne elég egy izgalmas és rengeteg humor lehetőségét magában rejtő sztorira, itt van még a személyes titkokat kisebb-nagyobb sikerrel leplező rokonok szerepében Don Johnson, Jamie Lee Curtis, Michael Shannon, Toni Collette és Chris Evans. Ők mind remekelnek szerepeikben, az ő játékuk és humorosan egymás mellé helyezett karaktereik jelentik a bónuszt ebben az egyébként is remek vígjátékban.

[h]Tőrbe ejtve…[/h]

Mesteri, ahogy a rendező a nézőben óhatatlanul is elinduló megfejtési mechanizmusokat lecsapja olyan húzásokkal, mint hogy egy döntőnek hitt körülményről kiderüljön, hogy valójában semmi köze a cselekményhez és rossz nyomon jártunk. Az ilyen fajta furfangok nem csak Johnson írói tehetséget mutatják, de lényegében a gerincét adják annak a koncepciónak, hogy szórakoztatja a nézőt a klasszikus nyomozás cselekményével, miközben azt a fontosabb pontokon meg is változtatja.

És közben mennek a kiszólások, amik tudatosan kihasználják például az ódon ház, mint helyszín és a jelen mint idő közti ellentmondást; vagy azt a dramaturgiai geget, amikor bemutatja ugyanazt az estét különböző szereplők nézőpontjaiból elmesélve. Nekem személy szerint ez egy olyan rész volt, amikor tudtam, hogy vicces jelenetre számíthatok, mégsem lehetett előre tudni, pontosan ki vagy mi lesz a humor forrása. Pont a nagy számú szereplő és okkal vagy ok nélkül fontosnak tekintett bizonyítékok miatt. Tehát gondolkodni lehet a megoldásokon, de Rian Johnson úgyis átver a fordulatokkal miközben nagyon jó humorral szórakoztat.

Aki szeretne egy kicsit felüdülni a megszokott díszletek közötti szokatlan humortól, annak nagyon tudom ajánlani a Knives Out-ot.

[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]