Azért szeretem, ha egy nagy megjelenés előtt van lehetőség bétában kipróbálni az adott programot, mert akkor már körvonalazódhat a játékosban, hogy nagyjából mire számíthat. Ugyanakkor viszont a pre-release demó lehet nagy ellenség is, hiszen ha játékmenetbeli nehézségekkel kell szembenéznünk, akkor hiába a racionális “majd úgyis kijavítják megjelenésre” gondolkodás, simán elveheti a kedvünket a játék beszerzésétől. A hétvégén az Anthem demóját próbálgattam, és egyelőre nem szól semmi amellett, hogy beruházzak rá.
[h]Virtuális Vegyestál[/h]
Láthattunk mostanában olyan címeket, amik már ismert és bejáratott receptet követve finomították, tökéletesítették az akár több játékból összegyúrt mechanikákat. Csak néhány példa a közelmúltból: Horizon Zero Dawn, Assassin’s Creed Odyssey, Spider-Man.
Első ránézésre, még a demó kipróbálása előtt is az jön le az Anthemről, hogy több, már ismert program előnyös, – vagy játékosok által megkedvelt – elemeit kapkodták össze a Bioware fejlesztői. Látszódnak a Destiny, Titanfall, Mass Effect, Monster Hunter World és Horizon Zero Dawn hatásai az Anthemen, amivel nem nagyon lehet jogosan problémánk, hiszen az előző bekezdésben említett játékok is erősen “nyúltak” már bejáratott elemekből, és baromi jól sültek el a végén.
Mindazonáltal nem tudtam legyőzni abbéli prekoncepciómat, hogy az EA szeretné kiadni a saját Destiny-jét, vagy legalábbis egy olyan fejőstehenet, ami évekig termelne bevételt a kiadó-óriásnak.
[h]A Bioware megmentője?[/h]
Na de térjünk is rá, milyen élmény az Anthemmel játszani. Azt bizonyára Ti is olvastátok, vagy tapasztaltátok, hogy nem kevés technikai nehézség árán lehetett becsatlakozni a demóba. Volt itt szerverhiba- és túlterhelés, végtelen töltés, és ha végre bejutottunk a játkba, akkor frame droppok, még több végtelen töltés és hosszú töltőképernyők vártak a kíváncsi gamerekre.
Nagyon nehéz optimistán látni a dolgot, amikor az EA bemutat egy új IP-t, és az előrendelőknek szánt VIP demó alkalmával is képtelenek egy letisztult, kifinomult szoftvert odatenni elsősorban azoknak, akik megjelenés előtt szavaztak annyi bizalmat, hogy megvásárolták a programot. Szintén nem frankó ómen, hogy a Bioware-nek kis túlzással, de a jövője függ attól, hogy sikeres lesz-e ez a program. Még egy fiaskót már nem biztos, hogy túlélnének a fejlesztők (és most teljesen mindegy melyik divízió volt felelős a Mass Effect Andromédáért).
Szóval, ha legyőztük a technika ördögét, akkor neki is láthatunk a játéknak. Egy úgynevezett Freelancer (szabadúszó) bőrébe bújva eshetünk neki a történet egy szeletének, és egy testreszabható robotruhában (Javelin) mehetünk aprítani mindenkit, aki mozog.
Nálam szerencsére azonnal talált a rendszer játszópajtásokat, így ez a bug kimaradt, amivel a neten több helyen is találkoztam, miszerint hosszú percekig nem rakták be a lelkes játékost másokhoz, így nem tudott coopban misszióra menni.
A játékmenet jellegzetességévé váló repülés elsőre talán kicsit fura volt, de percek alatt hozzászoktam, és egyértelműen az lett a kedvenc időtöltésem, hogy össze-vissza repkedtem a játéktéren. A gunplayben nem találtam semmi extrát, nem tapasztaltam olyan fluid és jóleső érzést, mint például a Destinynél, de azért elég jól működik itt is. A lövöldözést nem róhatjuk fel negatívumként, egyszerűen csak láttam már jobbat is. A küldetések viszont sehogy sem szippantottak be, az ellenség legtöbbször hullámokban érkezik, és mint egy istenes bullet hellnél, tonnaszámra eresztjük a töltényt az életünkre törő lényekbe unos-untalan.
[h]Némi technikai csiszolgatást még elbírna[/h]
A küldetéseken belül is csomószor találkoztam töltőképernyővel, amit nem igazán tudok hova tenni. Oké, az Anthem csodálatosan néz ki. A látvány, a pályadizájn és a különböző effektek brutálisan jók, de ezek szerint az erős grafika a folyamatos játékélmény rovására megy. Rengeteg játéknak sikerült már megoldania, hogy ne kelljen betöltőképernyőket bámulni a nyílt világon belül, itt nem értem, mi az akadály. A hullámokban érkező ellenfelekről pedig akaratlanul is a Dragon Age Inquisition jutott eszembe, amikor a breacheket kellett bezárni, és ahhoz a körülötte lévő démonokat el kellett tenni láb alól. Nem baj, családban marad.
A küldetések egyébként igen nehezek, volt amit többszöri nekifutásra sem sikerült összehozni. És persze az sem segít, hogy gyakran sima PS4-en élvezhetetlenül alacsony volt a framerate. Ezen még talán javíthatnak, bár érződik azért, hogy Playstation 4 Pro-ra, Xbox One X-re és masszív PC-re lett már kitalálva ez a játék.
[h]Egy esélyt megérdemel[/h]
Nem gondolom, hogy megjelenés környékén be fogom szerezni az Anthemet, egyelőre nem tudom, hogy mit akar vele kezdeni az EA. Van benne egy csomó már ismerős játékelem, de totál érződik a nemtörődömség, és hogy marketingesek grafikonokkal és pénzügyi döntésekkel alkották meg ezt a játékot.
Hiányzik belőle az a lélek és szeretet, amit mondjuk a Spider-Man kapott. Ott is be lett emelve jónéhány sikeres recept, de gyúrtak belőle egy imádnivaló kalandot. Ezt a lelkesedést nem éreztem az Anthem demója alatt. Ettől függetlenül lehet jó játék, biztosan hatalmas tömegek fognak rajongani érte, és nem kizárt, hogy egy lapon fogjuk emlegetni a Destinyvel, amihez egyébként is sokan hasonlítják.
Összességében tehát az eddig látottak alapján az Anthem nem más, mint egy színes, szagos és tisztes iparosmunka, ami valószínűleg rengeteg pénzt fog termelni az EA-nek. A látvány páratlan, a technikai problémák ellenére a játékmenet és a küldetések nem rosszak, bár nem hoznak újat a nap alá. Nem mondanám, hogy nem élveztem az Anthemmel töltött időt, de közel sem kerültem adrenalintól felfűtött állapotba, ami szerintem nélkülözhetetlen egy lövöldözős játékhoz. Néhol az irányítás nehézkes, a missziók nehézségi görbéje pedig változó.
Hamarosan itt a nyílt béta, ti is tegyetek egy próbát, aztán majd látjuk, hogy két hónap múlva féláron osztogatják, (EA Premierben benne lesz a játék, tehát egyhavi díjért még jól is lehet járni vele) vagy hangos siker lesz.