Nem rég olvastam el Robert J. Sawyer Kifürkészhetetlen című regényét, ami rendesen földhöz vágott. A vallás és ateizmus feszes és elmés szembenállása, illetve a nagyon erős érzelmi töltet gyenge pontomon ért. Következő Olvasónaplónak valami lájtosabbat szerettem volna, de valahol félresiklott a dolog, hiszen Tom Sweterlitsch Letűnt világok című regénye brutálisan erős sci-fi. És az élmény napok óta nem hagy békén.
[h]Sci-fi és érzelmek[/h]
Shannon Moss az NCIS egy szupertitkos divíziójánál dolgozik. Arra lett kiképezve, hogy a lehetséges jövőkbe utazva megakadályozza a világvégét. Ez, még ha kicsit profánnak is hangzik, higgyétek el, nem áll meg ennyinél a sztori. A történet során lesz egy véres gyilkossági ügy, amit az 1997-es jelenben (múltban) kell Shannonnak megoldania. A szálak azonban 2015-be vezetnek, ahol az ott megszerzett infókat képes hasznosítani a saját idejében is. De a gyilkosság is összefügg egy sokkal nagyobb horderejű eseménnyel, az úgy nevezett Terminusszal, ami egyet jelent a világvégével.
’97-ben már adott a technológia arra, hogy Shannon tudjon utazni a lehetséges jövőkbe, hogy az ott megszerzett tudást a múltbéli bűneset megoldására felhasználhassa. Már egy jó pont volt, hogy nem egy szimpla “beszállok az időgépbe és már ott vagyok” jelleggel volt képes utazni, hanem űrhajó segítségével, amivel még így is három hónapig tart az időutazás. Kellemes volt olvasni egy nem unásig elcsépelt metódust, még ha túl sokat nem is tett hozzá az élményhez; leszámítva azt az izolált érzést, amit az olvasóban kelthet Shannon roppant magánya, és hogy csupán önmagára számíthat útja során.
A jövő folyamatosan változik, mindig másik oldalát mutatja meg. Noha az író egyszer sem említi az időutazós alkotások vesszőparipáját, a pillangó hatást, ettől függetlenül folyamatosan érzékelhetjük; ami a múltban, vagy jelenben módosul az idővonalon, az kihatással lesz Shannon és a világ jövőjére is.
[h]Műfajmix – felrázva, nem keverve[/h]
Sweterlitsch nagyszerűen zsonglőrködik a zsánerekkel. A Letűnt világokban patika mérlegen kimérve találhatunk krimi, thriller és science fiction elemeket, néhol pedig már-már kozmikus horror szintű groteszk leírásokkal borzolja a kedélyeket. Az író tehetsége itt mutatkozik meg, hiszen egyszer sem éreztem, hogy valahol kilógna a lóláb. A műfaji elegy kifinomultan a történethez igazodva, tökéletesen működik.
A tempós cselekmény mellett nagy hangsúly van az emberi oldalon is. Az összes szereplő teljesen hihető emberi lény, akik éreznek, szoronganak, izgulnak, meghökkennek; az író képes volt megteremteni a felvonultatott karakterek érzékletes lelkivilágát. A különböző jövőkben az adott szereplők totálisan máshogy viselkednek, hiszen a múltjukban más és más események hatottak rájuk, amiktől nyilvánvalóan másképpen változott jellemük is. Ezt szintén profin érzékeltette Sweterlitsch, anélkül, hogy bármit szájba kellett volna rágnia.
A Letűnt világok mindent elsöprő erejével nem csak egyszerűen pofán csapott; földhöz vágott, rám dobta a pokrócot és egy baseball ütővel még rendesen megsorozott. A cselekmény üresjáratok nélkül, feszes tempóban halad előre oldalról oldalra. A könyv letehetetlen; átlagosan, többi elfoglaltságom mellett nagyjából 1 hét alatt végzek egy könyvvel, de ezt a regényt két nap alatt olvastam el, mert képtelen voltam otthagyni a történetet. A fejezetek hosszabbak egy olyan átlagosnak nevezhető könyvhöz képest, ahol arra játszanak, hogy ha 4 oldalanként van egy újabb fejezet, akkor az olvasó kevésbé dönt úgy, hogy leteszi a kötetet. A Letűnt világokban ennél azért tovább tart egy-egy fejezet, de még így is sikerült úgy felfokozni a csavaros cselekményt, hogy muszáj volt tovább haladnom.
[h]Instant klasszikus[/h]
Érdekelt a jelen/múlt, a jövő, a karakterek változásai, Shannon gondolatai, a Terminus, a gyilkossági ügy részletei, és minden betű, ami a könyv lapjain állt. Sikerült az írónak olyan érzékletesen közel hozni hozzám a szereplőket, hogy simán tudtam izgulni miattuk, és persze kíváncsi voltam, hogy az EJP-kben (Elfogadhatatlan Jövőbeli Pálya) hogyan változik személyiségük.
A Letűnt világok az év egyik, ha nem a legmeghatározóbb sci-fi könyve volt, legalábbis számomra biztosan. A tudomány mellett legalább ugyanannyira fontosak a szereplők emberi tulajdonságai, amit az író tökéletesen vezetett végig a regényen. A részletes és fantasztikus leírások könnyedén elhitették velem, hogy a Terminus eljöhet, és hogy az időutazás lehetséges.
Több helyen véltem felfedezni, hogy az emberek főként az Interstellar eposzi léptékét és megindító érzelmességét, illetve a True Detective pszichológiai thriller vonalát hozták összefüggésbe a regénnyel. Én is beállok a sorba, hiszen abszolút érezhető az élménybeli párhuzam a két említett alkotással.
Összességeben tehát a Letűnt világokat minden sci-fi rajongónak meleg szívvel tudom ajánlani. Aki kedveli a csavaros, feszes thrillereket, ők is garantáltan meg fogják találni benne az élvezetet. Minden benne van ebben a kötetben, aminek benne kell lennie, de ez nem csak egy iparos munka: rengeteg izgalmas témát vet fel az író, a lehető legkevésbé hatásvadász módon. A tudományos részek nincsenek fölöslegesen túlcsavarva, teljesen érthetőek laikusok számára is, a cselekmény pedig magával ragadó.
A karakterek igazi hús-vér emberi lények motivációval, félelmekkel és érzelmekkel. A történet pedig végig érdekfeszítő, a többi mellékszál végül összeér, és a katarzis egyszerűen leírhatatlan. Hans Zimmer bármelyik epikus szólamát alá lehetne vágni, de talán ebbéli vágyunk is teljesülhet, hiszen Hollywood már lecsapott a megfilmesítési jogokra. A filmet Neil Blomkamp, (District 9, Elysium) fogja rendezni. A Letűnt világok személyében egy újabb klasszikus született, amelyet évek múltán is fogunk még emlegetni.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
Csatlakozz a Geek Világ Facebook csoporthoz, ha beszélgetni szeretnél velünk bármilyen geek témában!
