Az utóbbi időben újra elővettem könyveimet, leporoltam őket, és bőszen nekiálltam olvasni. Fogalmam sincs, hogy miért hagytam abba annak idején a rendszeres olvasást (köszi Internet!), de bánom, hogy oly sok csodás élményt kihagytam emiatt. Most gőzerővel igyekszem bepótolni többéves lemaradásomat, és büszkén jelenthetem: borzasztóan állok. Túl vagyok több tucat regényen főleg sci-fi és fantasy témában, de nem látom az alagút végét. Temérdek régi elmaradásom van és persze nem kevés érdekes könyv jelent meg az elmúlt egy év során.
Szeretnék a jövőben egyre több könyvajánlót, beszámolót elkészíteni, hiszen nem titkolt célom terjeszteni az olvasás szeretetét szerte a világban.
Nyilván nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egy-egy ilyen beszámoló legfőképpen szubjektív véleményeken alapul. Szimbólumok, metaforák, hasonlatok különböző módokon csatolódnak le az olvasó számára, így más jelentőséget tulajdonítva az egész műnek.
A Leviatán Ébredése az első kötete a Térség sorozatnak, mely kiváló, de cseppet sem könnyed bevezetője az írok által megálmodott univerzumba. James S. A. Corey álnéven, két tehetséges író vetette papírra a történéseket, melyhez még maga George R.R. Martin is asszisztált (Trónok Harca sorozat írója). A “cseppet sem könnyed” részt had fejtsem ki jobban:
A sci-fit, mint műfajt szeretem két alfajba sorolni, talán így egyszerűbb lehet a megértése, miről szeretnék beszélni:
- Az első az olyan sci-fi, mely elénk tárja végtelen univerzumát és nem közöl részleteket a mikéntekről és hogyanokról. Az űrhajók repülnek, az idegen űrlények természetesen jelennek meg, s mechanikailag vajmi keveset tudunk meg az egyes intersztelláris hajtóművek bensőséges tervrajzából. Ilyen, csak, hogy példát is mondjak, a Csillagok Háborúja (ami most akkor SF, vagy nem SF?), hiszen az űrben hangos csatákat vívnak egymással különféle külalakú hajók, mindenféle fajú lényekkel a “volán” mögött. Ám arról senki se mond semmit, milyen elven működik a térugrás, és az “elképzelhetetlen sebesség”. Ezzel semmi baj sincsen, hiszen így az akció-dús jelenetek nem lesznek üresek, az élmény sokkal hatásosabb és kifejezőbb.
- A második alfaj pedig ennek tökéletes ellentettje, mely bemutat nekünk minden apró részletet, és sokszor szeretne tudományos maradni, amennyire csak lehetséges. Nos, ez az egyik leghíresebb sci-fi író, Stanislaw Lem esetében a tudomány is fantasztikum marad, hiszen a korai 20. században a tudomány nem tartott még ott, ahol mostanság, és csak elképzelések akadtak az űrutazás rejtelmeiről. A 60-as években, még a Holdra szállás előtt készültek ilyesfajta művek, amik kimondottan a fantáziára hagyatkoztak, elképesztően megelőzve korukat. Nem véletlen, hogy a tudomány rengeteget merített a nagyok sci-fi műveiből. (Mindenesetre számos könyve mai napig létjogosultságot élvezhet és nagyon is aktuális.) Lem igyekszik sokszor a végletekig elmagyarázni a dolgokat, de legtöbbször túlmagyarázza azokat, és ugye nincs is mindig alapja a felvetett technológiai terminológiáknak.
E művek minden apró működésbeli, fizikai tulajdonságot leírnak, megmutatnak, elmagyaráznak, még ha ezek sokszor száraz és laikus szemeknek/füleknek értelmezhetetlennek is tűnhetnek. Ebben a csoportban található a Leviatán Ébredése is, amely a sztori szempontjából is elengedhetetlenül különórákat tart nekünk asztrofizikából és csillagászatból.
A történet szerint az emberiség már eljutott Naprendszerünk különböző bolygóira, kisbolygóira, ahol megannyi különféle politikai beállítottságú embercsoport él. Az űrutazás már nem jövőkép, hanem mindennapi bevett szokás. Az emberek több anyától és apától származnak, és a különböző bolygókon az alkalmazkodás miatt fizikumuk és etnikumuk eltérő, épp ezáltal kultúrájuk is rendkívül sokszínű. A Föld, a Mars és a Külső Bolygók Szövetsége között örökös feszültség van, ami akár egy remek párhuzam is lehetne a mai társadalmi és politikai problémákra nézve.
Egyik főszereplőnk, Miller nyomozó új “küldetést” kap, miszerint egy hiper-gazdag vállalkozó lányát kell megtalálnia, de hamar rájön, hogy hatalmas fába vágta fejszéjét, és a helyzet messze túlmutat egy egyszerű nyomozáson. Hamarosan összetalálkozik a hirtelen kapitány-helyettesből kapitánnyá avanzsáló Jim Holdennel, akivel közösen próbálnak utánajárni ki-ki saját ügyének, de rájönnek, hogy a szálak összefutnak és a történelem talán legnagyobb problémájával kell szembenézniük.
A Térség első kötete remek bevezető az írók áltat megálmodott jövőbeli világba. A csavaros politikai és társadalmi kérdések igazi drámát képesek fakasztani az űroperában, de bőven akad majd akció-jelenet is, illetve a karakterek közötti bravúros dialógusok hadai.
A karakterek remekül vannak kidolgozva: A Rocinante (Holdenék űrjárgánya) legénysége a Naprendszer különböző pontjairól, különböző társadalmi helyzetből származnak, így a diverzitás miatt rengeteg belső feszültségre és kiváló rálátásra számíthatunk a Térség világával kapcsolatban. Beszédük, nyelvezetük, megjelenésük mind-mind eltér, másképp látják a körülöttük zajló eseményeket.
Azonban Holden legénységét ezek a különbségek nem érdeklik, a közös cél igazi barátokká kovácsolja őket, akik mindenben kitartanak egymás mellett. Ám elkerülhetetlen néha az összetűzés, ami szintén igazán emberivé teszi a karaktereket.
Minden leírás igen részletes, nem feltétlenül lefekvés előtti olvasmány, sokszor közepesen nehezen lehet haladni vele, főleg a részletgazdagság miatt. Olykor hosszú sorokon keresztül ecsetelik az írók a különböző mechanikai tulajdonságokat, fizikai magyarázatokat, ami egyáltalán nem baj, de megértésük nem feltétlenül adódik magától.
Mindent egybevetve a Leviatán Ébredése egy hangulatos bevezető könyv a Térség univerzumába, ami lendületes, igazi karakterekkel teletűzdelt sokszor politikai harcokkal egybegyúrt űr-dráma.
Mindenképpen tizennyolcat betöltött korosztálynak ajánlom, mert a leírások sokszor nyersek, naturálisak, illetve a káromkodások legalább olyan gyakoriak lesznek, mint a heves “égetés” után bekövetkező sokszoros g-hatás miatt bekövetkező ízületi és izombéli fájdalmak. A sci-fi rajongók imádják, a Térségből készült sorozat ugyan igencsak megosztóra sikeredett, de már berendelték a harmadik évadot is a szériából.
Aki pedig még nem tett szert James Holden és társainak kalandjára, annak mindenképpen megérhet egy próbát.