Vihar előtti csend
A Zelda rajongók mindig is egyetértettek abban, hogy az eredetileg 1993-ban Game Boyon debütáló Link’s Awakening a sorozat egyik legegyedibb identitással bíró része. Nemcsak a gyengébb hardware miatt, de ez a játék volt az első, ami elég keményen szembe ment az addigra megszokott konvenciókkal – ne felejtsük el, hogy a Nintendo ezt megelőzően három Zelda játékot dobott ki a piacra.
A kaland központja immár Koholint sziget, ami köszönőviszonyban sincs az addigra otthonossá vált Hyrule királyság füves pusztáival. De legnagyobb meglepetésünkre még Zelda és Ganon sincsenek sehol, ezzel is jelezve, hogy egy igazán különleges kalandban lesz részünk.
A Link’s Awakening eredetileg a Super Nintendóra megjelent A Link to the Past portjaként látta meg a napvilágot egy pár Nintendo alkalmazott munkaidőn kívüli erőfeszítése által. A projekt nagyon hamar átalakult, amikor világossá vált, hogy a Game Boy hardware adottságai és limitációi mellett ennél többet és valami igazán egyedülállót lehet kihozni belőle.
A korához képest egy igazi csodának számít Game Boyon – a mai napig a kézikonzol egyik legimpozánsabb játékaként maradt a köztudatban, ezért nem is csoda, hogy pár évvel később kapott egy, pár újdonsággal, de legfőbbképpen színekkel, megfűszerezett, Game Boy Color verziót.
Emellett pedig 2019-ben a jelenlegi, még mindig brutális eladási számokkal büszkélkedő Nintendo Switchre érkezett egy 3D-s remake. A remake ötödik évfordulója, és a nyakunkon lévő Echoes of Wisdom miatt éreztem kötelességemnek, hogy újra Koholint sziget partjain ébredjek fel.
A baglyok nem azok, aminek látszanak
Történetünk – bármiféle előzetes magyarázat nélkül – azzal kezdődik, hogy Link hajótörötten ébred fel Koholint sziget homokos tengerpartján, ahol egy fiatal lány talál rá és a Mabe falu lakosai sietnek a segítségére. Miután felébredtünk és visszaszereztük a pajzsunkat és kardunkat, a megszokott kalandoktól eltérően itt egyetlen cél fog vezérelni minket: hogy minél hamarabb el tudjuk hagyni ezt a helyet.
A fejlesztők több interjúban hivatkoztak a kult-klasszikus Twin Peaks című sorozatra inspirációként a Link’s Awakening fejlesztése során. Példának okáért Twin Peaks lakosai sokszor nagyon furának tűnnek, és a civilizációtól messze lévő kisvárost sokkoló Laura Palmer halálhírét követően mentális mélyrepülésbe zuhannak, a legsötétebb énjüket is kimutatva ezáltal. Ezt követően sokszor pedig korábban elképzelhetetlen tettekhez folyamodnak.
Itt azért nem kell Lynch-féle szürrealitást elképzelni. Mabe falu lakosai is “érdekesnek” tűnhetnek elsőre, de a fókusz a gyerekes humoron és furcsaságon van. Nem egyszer töltött el olyan érzés, mintha valami paródiát néznék, de a Link’s Awakening ízig-vérig hordozza magában a Zelda széria sajátosságait.
Maga a sziget is olyan, mint egy álom. Földrajzilag Koholint egy nagyon változatos sziget: feltérképezhetünk erdőket, sivatagot, illetve barlangok és kazamaták zömét is. A játék a nyitottsága ellenére relatíve lineáris, de bizonyos pontoknál azért bökdös minket, hogy térjünk vissza korábban megközelíthetetlen részekre, amint a birtokunkba kerül egy új eszköz vagy akár képesség.
Az álomszerű világhoz kétségtelenül az is hozzájárul, hogy más Nintendo szériák ikonikus karakterei is megmagyarázhatatlan módon fellelhetőek a kalandunk során – hol tudsz még egy olyan játékot mondani, amiben Kirby egy random ellenségként bukkan fel? Ha nagyon vissza szeretnénk kanyarodni még az álmokhoz és a Twin Peakshez, akkor lesz egy olyan rövid rész, ami nagyon hasonlít az ikonikus Fekete-barlanghoz (Black Lodge).
És meg is éri felfedezni a szigetet: az életerőnket növelő Heart Piece-k mellett gyűjthetünk kagylókat, amelyek beváltásával pár extra jutalom érheti a markunkat – legyen az például Heart Piece, de egy bizonyos mennyiség után kapunk egy szonárt, továbbá a számtalan mennyiségű harcban életmentő kardunk is erőteljesebbé válhat.
A játékban nyolc darab kazamata vár felfedezésre, hogy a Wind Fish felébresztéséhez szükséges hangszereket összegyűjtsük. Ezeket a labirintusokat kizárólag a játék által elvárt sorrendben lehet megcsinálni, de minden egyes kazamata önálló kinézettel, architektúrával, és megoldásra váró fejtörőkkel vár ránk. Ami szerintem kifejezetten ötletes, hogy minden újonnan megszerzett tárgy megfelelő ütemmel van tálalva a játékos számára. Pont, amikor elpárologna a varázsa az előzőnek, akkor kerül a birtokunkba a következő és ennek köszönhetően újra fellángol a felfedezési vágy. Emiatt is olyan nehéz sokszor letenni a játékot.
Gyerekjáték
A másik ok, pedig az, hogy nagyon cukira sikerült ez a remake. Lehetetlen nem szeretni ezt a grafikai stílust és az Echoes of Wisdom bejelentése után szívből remélem, hogy az Oracle duológia is egy hasonló jellegű és szintű felújítás keretében fog egyszer visszaköszönni.
A játék izometrikus mivolta megmaradt, de most már teljesen 3D-s köntöst kapott. A játék felépítése megmaradt ugyanabban a négyzetrácsos megoldásban, ami az eredeti Game Boy verzió identitását képezte, de Link irányítása ezúttal szabadabb és kényelmesebb, mint korábban, illetve végre tud átlósan is mozogni.
További kényelmi funkciók közé sorolható, hogy a Switch több gombos elosztásának köszönhetően kevesebbet kell cserélgetni a tárgyainkat. Az eredeti játék elég innovatív volt ilyen téren, hogy két tárgy kombinálásával többféle módon lehetett őket használni. Legjobb példa erre a bomba és íj kombinációja, amivel robbanó nyílvesszőket lőhetünk az ellenfeleikre, amikor azok a legkevésbé számítanak rá, de ugyanúgy repedt, titkos átjárókat jelző falakat is felrobbanthatunk vele.
A leghasznosabb kellékek azúttal önálló gombokra kerültek, tehát kedvünk szerint vághatunk át az ellenfeleken a kardunkkal, és a pajzsunk biztonságában blokkolhatjuk a közelgő csapásokat anélkül, hogy valaha félre kéne tennünk őket.
A térkép funkciói is ki lettek bővítve: bárhova tehetünk kis jelöléseket egyfajta emlékeztetőként, ha később vissza akarnánk térni. Ha nagyon elakadnánk, bármikor visszahallgathatjuk a játék során számtalan infó morzsával és tippekkel szolgáló bagoly bölcsességeit, illetve a térkép automatikusan jelöli a már megtalált Heart Piece-eket és kagylókat.
A Nintendo Wii U-n debütáló Mario Maker sikerét követően a remake előállt a saját “Zelda Makerével“, bár a megvalósítást illetően elég vegyesek az érzéseim. Szerintem sokkal több potenciál van a koncepcióban, de röviden a játékban már korábban látott elemekből csinálhatunk “dungeon remixeket”, viszont a legtöbb kazamata ugyanaz marad, változatlan fejtörőkkel és megoldásokkal. A baj csupán az, hogy a legkevésbé sem szórakoztató a végeredmény, hiába lehet minimálisan variálni az elrendezésen. A mostani végigjátszásom során egyáltalán nem foglalkoztam vele, pedig a 100%-hoz ezen is át kell verekednünk magunkat.
Az évek során sokan úgy jellemezték a Link’s Awakeninget, mintha egy műanyag figurákból álló dioráma lenne elénk tárva. De szerintem nagyon jól átadja azt az érzést, amikor gyerekként a játékfiguráinkkal és a véget nem ismerő fantáziánkkal a lehető legepikusabb kalandokat alkottuk meg saját magunk számára.
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen egyszerű, de mégis bájos megjelenés mellett technikailag semmi gond nincs a játékkal. A fejlesztők a 60 FPS-t tűzték ki célul, amit a játék érdekesen és döcögősen tud elérni. A játék immár nem külön kis képernyőkre van osztva, mint Game Boyon, azonban minden egyes új helyszínnél egy rövid időre képes döcögni a framerate, de relatíve hamar stabilizálódik. Ez ugyanúgy igaz olyan szituációknál is, amikor kijövünk egy barlangból, de a legrosszabb eset Gopongo Swampnál mérhető, ahol képes a 30 körüli értéken küszködni, egészen addig, amíg el nem hagyjuk a mocsarat.
Végszó
A Link’s Awakening remake remekül illusztrálja öt év távlatában is, hogy néha a legegyszerűbb dolgok tudnak a legszórakoztatóbbak lenni. És nagyon is örülök neki, hogy egy új, fiatalabb generáció is átélheti Link egyik legfurább kalandját modern, de mégis autentikus köntösben.
Az életem során több inkarnációban is elkísért már a játék: Nintendo 3DS-re is ez volt a legelső játék, amit megvettem eShop-ról. Amikor jött a hír, és vele együtt az E3-as előzetes, hogy a Grezzo gondozásában érkezik egy 3D-s remake, gondolkodás nélkül mentem Switchet venni, mert mindenféleképpen ott akartam lenni megjelenés napján újra Koholint szigetén.
De ha röviden kéne összefoglalnom a játékot, akkor képzelj el egy olyan álmot, amiben régóta benne vagy, de semmiféleképpen se akarod, hogy véget érjen. Viszont nagyon jól tudod, hogy ez sajnos elkerülhetetlen, mert egyszer mindenféleképpen felébredsz és menned kell a dolgodra, legyen az iskola, vagy akár munkahely. Bár savanyúan, de mégis ráveszed magadat, miközben élénken benned marad a korábbi álom. A gyerekbetegségei ellenére egyszerűen soha nem fogsz haragudni a Link’s Awakeningre.