Az Ördög a részletekben rejlik – szól a népszerű közhely. Azt hihetnénk, hogy a Little Things című thriller – ha már erre a közhelyre utal a cím is, és néhányszor maga a mondat is elhangzik a filmben – majd elgondolkodtatja a nézőt, aki minden apró részletre oda fog figyelni. És végül olyan katarzisban összpontosul a cselekmény, hogy a fal adja a másikat.
Vagy legalábbis gondolom ez volt a terve a filmet rendező John Lee Hancocknak. Azonban hiába tör fincheri magasságokba, saját ambíciója és “na majd én megmutatom” mentalitása vezetett olda, hogy a Little Things valamennyi aspektusában elhasalt.
[h]Back to business[/h]
Joe ‘Deke’ Deacon (Denzel Washington) egy eldugott kisvárosban tengeti mindennapjait a helyi seriffként. Egy nap azonban vissza kell térnie Los Angelesbe, ahonnan évekkel ezelőtt lépett le. Ö a kiégett zsaru mintapéldája: lezáratlan ügy, szívinfarktus, válás, minden szerepet játszott abban, hogy jobbnak látta, ha elvonul a nyüzsgéstől. Most mégis, valamennyire a véletlenek folytán újra belecsöppen egy nyomozás közepébe, és a múlt kísértetei is vissza-visszajárnak hozzá.
A nyomozást Jim Baxter (Rami Malek) vezeti, aki pedig a törtető zsaru iskolapéldája. Fiatal, előtte az élet, mégis munkája megszállottja. Minden erejével bizonyítani akarja – a családját kivéve mindenkinek -, hogy ő lesz a következő Valaki. Cinikus, fontoskodó, de munkatársai körében jó híre van. Munkája oltárán minden mást háttérbe szorít, amiből általában nem sok minden jó sül ki. (Kár, hogy ezzel a résszel például a film egyáltalán nem foglalkozik).
A harmadik főszereplőnk Albert Sparma (Jared Leto), akit Deke és Jim elsődleges gyanúsítottként rángat elő a lányokra vadászó sorozatgyilkos ügyében.
Hancock célja az volt ezzel a filmmel, hogy felrúgja a szokványos nyomozós thrillereket, és variáljon a megannyiszor látott formulán. A hangsúly a szereplők kapcsolatán van, és karakterábrázolásban – még ha kissé klisések is – a Little Things elég magas szinttel kápráztatja el a nézőket. De a legtöbb energiát Deke karakterébe fektették, ő egyértelműen a legösszetettebb szereplő hármójuk közül. A film folyamatos kételyeket ébreszt a nézőben, próbálja összerakni a kirakós darabjait, de végül a finálé sem hoz feloldozást. Értem a rendező célját, és mindig örülök, ha Hollywood egy picit elszakad az unásig ismételt sablonoktól, de a Little Things során nem állt össze a kép.
Pontosítok: a lezárás egyértelmű (bár elbírt volna egy nagyobb fordulatot), de egyáltalán nem szokványos. Bizonyos szálak számomra lógnak a levegőben, és hiába a végső megoldás, semmilyen érzést nem tudott kiváltani belőlem.
[h]Patinás színészek[/h]
A szereposztás parádés: gondolhatnánk, hogy legalább a 3 Oscar-díjas színész elviszi a hátán a mozit. És hát valóban, a színészi munka tudja csak éppen-éppen kihúzni a középszerből. Denzel Washington, Rami Malek és Jared Leto hármasa sem tökéletes: kémiájuk valamiért nem akaródzik működni. Lehet a szentimentális párbeszédek, lehet a kicsapongó forgatókönyv az oka, de hármójuk dinamikája annyira nyögvenyelős, hogy bizonyos pontokon fájt nézni.
Legtöbbször csak azt éreztem, hogy megpróbálja lemásolni a Hetedik háziját, de úgy hogy ne tűnjön fel senkinek. A dráma és a thriller elemek tök jól működtek volna, ha nem ennyire szétszórt maga a film. Malek arcáról szinte egyáltalán nem lehet leolvasni érzelmeket, sosem tudjuk mi jár a fejében. És amikor a környezetére kellene reagálni, csak onnan tudhatjuk, hogy nem arról van szó, hogy zárkózott maga a karakter, hanem Malek ott, abban a pillanatban nem tudja átadni színészi teljesítménnyel az elvárt érzelmeket.
Ezzel szemben Leto borzasztó ripacsnak tűnik. Indokolatlanul átsminkelték a fizimiskáját, még pocakot is kapott (növesztett?), macijárása lett, és a rezidens wannabe baromarcot enyhén szólva is túltolva játszotta. Rajta legalább lehetett látni valamiféle érzelmet, sőt néhol elég ügyesen tudta kétségbe ejteni a nézőt. Ellenben őt nem ismerjük meg annyira, hogy bármilyen következtetést levonhassunk személyéből. De ez inkább rendezői döntés lehetett, a végjátékhoz jobbnak találták, ha alig tudunk meg róla valamit.
És ott van Denzel Washington, aki játszi könnyedséggel játszotta le társait a képernyőről. A belül halott, totál kiégett nyomozó minden jelenetben saját démonaival küzd. Boldognak tűnő, pozitív érzelmeit csak megjátsza, és legtöbbször baltaarccal igyekszik istápolni a fiatal nyomozót. De az arc mögött vannak mélyen húzódó érzelmek: fájdalom, lelkiismeret-furdalás, megbánás, de ott az éledő vadászösztön is, ami akkor hunyt ki belőle, mikor otthagyta LA-t.
[h]Mi van a dobozban?[/h]
Jellemzően nincs bajom, ha egy film lassú, vagy vontatott. Ha indokolja a narratíva, vagy csak így tudja átadni a mű fontosságát, szívesen nézem, ha szépen lassan csordogál előre a cselekmény. Itt viszont többször éreztem időhúzást, vagy kitartott, feszültségre apelláló jelenetet, mint ténylegesen indokolt suspense-építést.
A film leginkább kontroverz aspektusáról, a történetről spoilermentesen nem nagyon lehet értekezni, pedig arról aztán lehetnve vitatkozni. És itt lesz hatványozottan igaz, amit a bejegyzés elején írtam: szeretem, ha Hollywoodban felrúgják a bevett szokásokat. Ritkán adódik mostanában ilyen pillanat, és emiatt igenis örülök annak, hogy a Little Things meg mert lépni egy ilyen irányt. De objektíven tekintve annyira súlytalan lesz a finálé, hogy nem tudom megbocsátani hibáit. Pontosan a sok kis apró hiba okozta azt, hogy teljesen szétesett a film. Hancock tudhatta, hogy az ördög a részletekben rejlik, mégsem figyelt oda igazán. Pedig aztán egy csomó elképesztő csavart fel lehetett volna vezetni, hogy a végső katartikus jelenetsor után a néző fél óráig csak üljön a sötét szobában és merengjen az élet nagy kérdésein.
Legnagyobb hibája az volt, hogy sokkal okosabbnak akart látszani, mint amilyen valójában. A karaktereket ügyesen építgették, de így visszagondolva nem is tudom, hol mehetett félre a film. Mikor csúszott el az események láncolatán? Hogy ezt megfejtsük, lehet még egyszer meg kellene nézni, de az alig több, mint két órás játékidőből már nem szívesen repetáznék.
A képi világa egyébként nagyon tetszett. A beállítások, az 1990-es milliő megteremtése is nagyon profi munka volt. A zene remekül illeszkedett az aktuális környezethez, hangulathoz, de semmi kiemelkedőt nem tapasztalhatunk e téren.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Little Things egy furán felemás film. Egyrészről dicséretes, hogy rég nem látott formulát készült bevetni a rendező. Másrészt ránézésre Hancock nem tudott mit kezdeni három Oscar-díjas színésszel, és egyébként is túl közel repült a Naphoz. Megpróbált egy kicsit Fincher lenni, néha már-már nevetségesen sok képsorban véltem felfedezni a Hetedik (Se7en) ráhatását. A történet, és a karakterek drámája egyaránt érdekes volt, vagyis lehetett volna. Deke-en kívül nem nagyon tudott mit kezdeni a többiek mélyebb ábrázolásával. Mindazonáltal még így sem szeretnék elriasztani senkit attól, hogy megnézze a filmet. Tény, hogy nem ez lesz a következő viszonyítási pont a thrillerek világában, de nem is egy vacak film. Sok hibája van, de a legtöbb abszolút megbocsátható. Ha másért nem is, de Washington fantasztikus alakításáért önmagában megéri megnézni.
[h]Csatlakozz a GeekVilág közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
