Joe Hill és Gabriel Rodríguez közös projektje, a 2008 és 2013 között futó Locke & Key (Kulcs a zárját) műfajában megkerülhetetlen alkotás lett. A horror zsáner szerencsére az utóbbi pár évben talán jobban elkezdett popularizálódni, de azért érezhető, hogy a nagyobb piac még mindig mostohán tekint rá. Főleg, ha mindez ráadásul képregények lapjain kerül megvalósításra. A szubzsáner szubzsánere így kétszer kevesebb figyelmet kap, mint amennyit érdemelne.
A Locke & Key nem csupán horror, hanem többek között rengeteg mondanivalóval szolgáló családi dráma is. A kényes témákat Hill kellő hozzáértéssel és tisztelettel kezeli, amitől nem csak hitelessé, de átérezhetővé is válik a története. A karakterei szemszögén keresztül pedig hiteles és nyers módon váltja ki az olvasóból az érzelmeket. Gondolom ez valami családi adottság.
[h]Erős alapok[/h]
A képregénysorozat első kötete, amely a Welcome to Lovecraft #1-6 és a Head Games#1-6-ig terjedő issue-kat foglalja magában, kellő felvezetés volt, hogy megismerjük a főbb szereplőket, Kulcsházat, és maguknak a kulcsoknak a fontosságát a történet szempontjából. A cselekmény és a sztori masszív alapjai is itt lettek lehelyezve, amire a folytatások könnyedén tudtak építkezni.
A második kötet (Crown of Shadows#1-6, Keys to The Kingdom#1-6) már minden tekintetben emeli a tétet. A karakterek folyamatosan fejlődnek, árnyalódnak, a történet még jobban kezd kibontakozni és a cselekmény is végig szolgáltatja az izgalom-faktort.
Az erős alapokra pedig már könnyűszerrel pakolják rá a zseniális párbeszédeket, a természetesnek ható beszédmódot és a horror-fantasy fantasztikumát leszámítva teljesen hihető családi helyzeteket.
Rendell Locke halála és a családot ért tragédiák után Locke-ék megpróbálnak a szürke hétköznapokban helytállni. Kinsey barátokat szerez, pasizik, Tyler csajozni próbál, Bode pedig a maga sajátos módján próbálkozik beilleszkedni a helyi gyerekek közé. Nina viszont képtelen megbirkózni azzal a sok borzalommal, amivel az elmúlt rövid időszakban sújtotta őt és családját az élet. Az alkoholba menekül, ahonnét úgy tűnik, nincs visszaút. Sőt, egyre mélyebbre süllyed az alkoholizmus poklában, míg nem szinte teljesen elidegenedik a gyerekeitől.
Közben a Kút gonosz úrnője fáradhatatlanul a gyerekek után lohol és próbálja a lehető legtöbb mágikus kulcsot begyűjteni. Célja minden eszközt szentesít és nem átall az intrika és gonoszság minden fortélyát bevetni. Egyre több minden derül ki a múlt titkairól is, és a gyerekek is egyre közelebb kerülnek az igazság megismeréséhez.
[h]Mestermunka[/h]
A képregény oldalain megtalálható panelek szinte mindegyike önálló mestermű. A nagyszerű szövegeket Rodríguez elképesztő rajzai támogatják. Az első kötetnél megemlítettem, hogy elsőre furcsa volt a művész stílusa, de rövid idő alatt meg lehet szokni. Itt most megkövetem magam, mert ha kicsit jobban figyelünk a részletekre, észrevehetjük a karakterek arcán megjelenő valódi érzéseket. Nem csak a szereplők roppant kifejezőek, de a monumentálisnak szánt képek is önmagukért beszélnek. Nem véletlen Kulcsház lenyűgöző részletessége sem; Rodríguez eredetileg építésznek tanult.
A kis túlzással lovecrafti ihletésű világ pedig telis tele van egyéb utalásokkal és easter eggekkel különböző horroralkotásokra.
De mitől olyan nagyszerű ez a képregénysorozat? A Locke & Key önmagában horrorként is simán megállja a helyét, mégsem ez teszi annyira különlegessé. Sokkal inkább a profin kezelt történetmesélés és az abszolút hihető karakterei emelik magas szintre. A naiv és befolyásolható gyerekek megpróbálnak önmagukban boldogulni, miközben nem félnek egymástól segítséget kérni, ha szükségük van rá.
A szereplők nem csak papírmasé figurák, hanem érzelemmel és értelemmel vannak megtöltve. Ha ostobán is cselekednek nem azért, mert tényleg azok lennének. Csupán még gyerekek, akik nem mindig a legjobb döntéseket hozzák meg. Ellenben mindig képesek fejlődni és levonni a megfelelő következtetéseket, és igyekeznek helyrehozni hibájukat.
[h]Képregény vs sorozat[/h]
A Locke & Key második kötete egy jó ideig nem volt elérhető hazánkban, mert nem készült utánnyomás belőle. Most viszont a Fumax újra beküldte a nyomdába, és végre megint megtalálható a boltok polcain. A Netflix megosztóra sikerült adaptációjának első évada után mostanában startolt el a folytatás is. A sorozat fogyasztása mellé mindenkit arra bíztatok, hogy mindenképpen érdemes hozzáolvasni a képregényeredetit is. Míg az adaptáció egy inkább városi fantasyre hajazó young adult dráma, addig a képregény sokkal érettebb, és messze keményebb témákkal foglalkozik. Ha szeretitek a horrort, akkor a Locke & Key kihagyhatatlan darab!
A sorozat sajnos elég szabadosan értelmezi a képregényt, és inkább csak ihlet szintjén használja fel az ott szereplő eseményeket. A szereplők alapvető jellemein és a cselekmény nagy részén is variáltak a készítők, szóval érdemes némi fenntartással kezelni. Annyi haszna legalább volt, hogy megtudtam, a legfiatalabb testvért nem ‘Bód‘-nak, hanem ‘Bódi‘-nak kell ejteni. Ez is valami.
Szóval, ha eddig kimaradt a Locke & Key, akkor most van a legjobb alkalom, hogy belevágjatok. Kényes témákat feszeget, de ha az egyedi és kreatív történet, és jól megírt karakterek a gyengétek, akkor nyugodt szívvel tudom ajánlani.
Rendhagyó módon valami újjal is megpróbálkoztam, és cikk tartalmát videós formátumban is elkészítettem. Ha tetszik a megközelítés, akkor dobjatok egy lájkot a videóra, iratkozzatok fel YouTube csatornánkra, vagy írjátok meg kommentben a véleményeteket!