A Joe Hill és Gabriel Rodriguez páros még 2011-ben kedett el az Az Aranykor (Golden Age) című Locke & Key köteten dolgozni. A fősodortól eltérően önálló történetekben gondolkoztak, ráadásul a kora 20. századba helyezve az eseményeket, ahol az olvasók által már megismert Locke-család felmenői kaptak főszerepet. Noha ezek a történetek valóban önmagukban is értelmezhetőek, mégis van egyfajta laza kapcsolat köztük, ami összeköti a részeket.
A kötet közel tíz év alatt állt össze, de a különlegességét a méltán világhírű Sandman világával közös történetszál adja. A Neil Gaiman által megálmodott képregényes mérföldkő a Locke & Key oldalain egészen új oldalát mutatja meg. Hill és Rodriguez képesek voltak úgy átemelni a Sandmant az általuk megteremtett világ atmoszférájába, hogy hűek maradtak az eredeti toposzhoz és mégis képesek voltak a saját hangjukat is bőségesen belevinni.
[h]Út a pokolba[/h]
Az Aranykor első kábé kétharmada az évek alatt írt, egymáshoz csupán lazán kapcsolódó történeteket veszi sorra, melyeket Hillék egyáltalán nem vettek félvállról. A korabeli Locke-család, és az ő sztorijuk egyaránt megható, szívfacsaró, szeretetteljes és emberi. Az általuk megalkotott különleges kulcsok a mindennapjaik része volt, az egész család hasznára váltak. Azonban rá kellett jönniük, hogy amennyire hasznosak a kulcsok, legalább annyira lehetnek ártalmasak is. Rossz kezekben pedig könyörtelen fegyverekké válhatnak.
A gyakran horrorisztikus elemeket felvonultató mesék bemutatták a kulcsok hasznát, de az árnyoldalukra is kellő hangsúlyt fektettek.
A kötet utolsó harmadában pedig gond nélkül szövik bele a megkezdetett történetszálakba a Sandman univerzumát. Feltűnnek ismerős szereplők, és egy egészen szívszorító apropó miatt még a poklot is megjárjuk az ifjú Mary Locke szemszögéből.
[h]Álmokon át[/h]
Aki viszont kifejezetten az Álmok Fejedelme szereplése miatt érdeklődik e crossover iránt, azt elég erős csalódás érheti. Ne feledjük, hogy a történet az első világháború idején játszódik, amikor Morpheus a Burgess-család pincéjében raboskodik. Ugyan futólag így is találkozni fogunk vele, a főszerep mégsem az övé lesz. Azonban senki ne csüggedjen nincs okunk panaszra, hiszen így is bőven lesz alkalmunk belefutni a legtöbb Sandman-szereplőbe, aki vagy segíti, vagy akadályozni próbálja Mary küldetését.
Viszont Mary karakterének sincs oka szégyenkezni. Hamar feltalálja magát az álmok között, és noha egy teljesen másik világból érkezett (átvitt és szó szerinti értelemben is), simán veszi az akadályokat. A pokolbeli kalandjára elkíséri őt Éden, aki kimért, naiv, mégis hatalmas álombéli entitás. Ellentétes jellemük ellenére is remekül boldogulnak együtt, illetve utóbbi kiválóan kalauzolja Mary-t és az olvasókat is az álmok között és a Sandman-világban.
Mind a rajzok és a színek fantasztikusan vegyítik a Locke & Key egyediségét a Sandman szintén sajátos megvalósításaival. Rodriguez valami elképesztő munkát végzett e kötet lapjain. Minden panelben gondoskodott arról, hogy ne felejtsük el, hogy még mindig egy Locke & Key-történetet olvasunk, és a Locke-ok a főszereplők. Mégis úgy volt képes egy másik, hatalmas horderejű világot áthozni, hogy ne essen csorba egyiken sem.
Természetesen a hangulatteremtéssel sem tudott hibázni. Ahol kell, ott a nyers brutalitás és a horrorisztikus megvalósítás kap hangsúlyt, de ugyanennyire fontos, ahogy Rodriguez remekül érzékelteti a földhözragadt részeket is.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Locke & Key: Az Aranykor még akkor is fenomenális, amikor az önálló részeket olvassuk, de a Sandman-crossover az egyik legjobb sztori, amit Hill és Rodriguez közösen alkotott. A történetek szívszorítóak, a szereplők nagyon emberiek, a dialógusok pedig aprólékosan kidolgozottak. A cselekmény álomszerűen, mégis pörgősen halad előre, emiatt olvastatja magát, és ritkán mondok ilyet, de letehetetlenné teszi a kötetet.
A művészi munka kifogástalan: az előtérben látható dolgok és a háttér egyaránt részletes, igényesen elkészített. Az épületek és a térbeli ábrázolás még mindig Rodriguez egyik legnagyobb erőssége, ez meg is látszik minden panelen.
Érdemes elidőzni a kötet végén található gyönyörű válogatáson, ami alternatív borítókat, rajzokat és más művészek által készített alkotásokat tartalmaz.
Az Aranykor akkor is élvezhető, ha nem ismerjük sem a Locke & Key, sem pedig a Sandman terjedelmes világát. A szereplők és a történet mindentől függetlenül is megállják a helyüket, így tehát szerencsére nem kell képbe kerülni a gigantikus lore-ral. Természetesen mindkét oldalon vannak kikacsintások és easter eggek, amiket az új olvasó nem fog észrevenni, de legalábbis nem fogja frusztrálni, hogy kimaradt valamiből.
Aki ezen a köteten keresztül ismerkedik meg a Locke-családdal és az álmok világával, annak több, mint nyugodt szívvel tudom ajánlani az összes eddig megjelent Locke & Key képregényt (itt fontos a sorrend, hiszen a történetek szorosan egymásra épülnek), és persze a Sandman-köteteket.
Ha érdekel mit gondoltunk a korábbi Locke & Key kötetekről, íme néhán link:
Locke & Key Második kötet – Videó