A Lovecraft Földjén egy nagyon fontos mű. Nem csak az egyébkénti könyvmolyoknak, hanem úgy mindenkinek ajánlott lenne elolvasni. Főleg azoknak, akikbe szorult némi szociális érzékenység.
Matt Ruff kötetének szó szerint vett értelemben nem sok köze van Lovecrafthez. A kozmikus horror atyja, azon kívül, hogy a huszadik századtól kezdve meghatározta a rémtörténetek műfaját, nem mellesleg erősen rasszista is volt. Ezt a legtöbb megemlékezés, biográfia, vagy az íróval foglalkozó írás szereti kihagyni – habár az utóbbi időben úgy tűnik mégis egyre fontosabb megemlíteni. Ugyan ebbéli filozófiája munkásságára nem süti rá a bélyeget, és ezt ketté is kell választani “civil” énjétől. Nem mellesleg ez senkit sem jogosít fel arra, hogy az ő nevében tegyen bármilyen rasszista megnyilvánulást.
A regény elképesztő párhuzamot húzott a rendszerszintű rasszizmus és a lovecrafti horror között. És ugyan tényleg találkozhatunk rémtörténetszerű részekkel (de sokkal-sokkal kevesebbel, mint a regényből készült sorozatban), sőt néhol tényleg erősen érződik a Mester stílusának ráhatása – a hangsúly mégis a karaktereken lesz.
[h]Történetek a rasszizmusról[/h]
1954-ben járunk, ahol egy amerikai, fekete család viszontagságait és kalandjait ismerhetjük meg. A szegregáció “aranykora”, az elnyomás, a kirekesztés, az indok nélküli utálat kora. Atticus Freeman veteránként érkezik haza, és már pusztán ez a tény ellentmondásos lehet. Apjával, Montrose-zal a kapcsolata korántsem rózsás, ő pedig mindig hangoztatta, hogy mi a francért megy háborúba egy olyan országért, ami társadalmi szinten is ennyire kiközösíti. (És minek olvas Lovecraftet, ha amúgyis rasszista volt?)
Tic azért megy ismét haza, mert apja eltűnt, miközben elhunyt édesanyjának családfája után kutatott. Ezután megismerjük az összes fontosabb karaktert, akik majd ilyen-olyan módon vele tartanak kalandokkal teli útján.
A Lovecraft Földjén egyik pikantériája, hogy kvázi antológiajellegű. Nyolc történetet olvashatunk, melyek önmagukban eltérnek egymástól mind műfaj, mind mondanivaló tekintetében. Egy valami mégis közös: a fehér (és szektás) Braithwhite család mindig előkerül, és rendszerint főhőseink miattuk keverednek bajba.
A különböző történetek mind másféle problémákat dolgoznak fel, ami egy amerikai fehér embernek nem hogy nem probléma, de soha fel sem merülne benne, hogy esetleg az lehet. Ilyenek például a külön színesbőrűek számára fenntartott helységek, lakásvásárlás, vagy épp a továbbtanulás égető kérdése.
Szereplőinknek mindenért meg kell küzdeniük, ami fehér társaik számára lényegében magából értetődő. Emiatt természetesen egymás között is van némi versengés, hiszen saját boldogulásuk, életben maradásuk a tét.
[h]Ez nem az a horror[/h]
Aki egyébként valamiféle csápos-rettenetet vár, vagy klasszikus értelemben vett horrort, akkor nem biztos, hogy a Lovecraft Földjén jó választás lesz.
A horror sokféle lehet; ezúttal az emberi előítéletesség a mélyen meghúzódó gonosz, ami különféleképpen manifesztálódik bárkiben és mindenkiben. Nem a házban lakozó kísértet az ijesztő, hanem az a rasszista ember, akiből visszajáró szellem lesz. Nem az erdőben meglapuló kutyáktók kell félni, hanem a rendőröktől, akik napnyugta után levadásszák az embert, pusztán azért mert fekete.
Mikor ezeket a sorokat írtam, meg kellett állnom pár percre. Az ötvenesévekbeli rendszerszintű rasszizmus nem halt ki teljesen, és ne legyen igazam – lehet, soha nem is fog. Az ekkora mértékű ok nélküli gyűlölet és kirekesztés bennem tehetetlen dühöt szült. Dühöt egy rendszer ellen, egy mentalitás és ideológia ellen.
Szerencsére szereplőink talpraesettek, és bemutatásuk nem kelt szánalmat senkiben. Megpróbáltatásaik, problémáik dühítőek, ahogy az is, ahogyan bánnak velük. De valahogy mindig sikerül kikecmeregni a gödörből, mindig találnak megoldást, és nem kell félteni őket, ha meg kell védeni magukat, vagy szeretteiket.
Szóval a Lovecraft Földjén egy igen hatásos, és mély érzelmeket kiváltó könyv. Aki valaha a kezében fogja tartani, tudni fogja miről beszélek. És remélem gondolkodásra sarkallja az olvasót, hogy milyen világ felé nem szabad haladnunk.
Ha bárkiben is felmerült volna (bár hálistennek ilyen jellegű megnyilvánulásokkal most nem találkoztam), a Lovecraft Földjén nem fekete-propaganda. És nem azért szerepeltet feketéket, hogy meglegyen a kvóta. A regény olyan, most is rettenetesen aktuális problémákra hívja fel a figyelmet, amikkel nem lehet nem foglalkozni. És tök mindegy, hogy az ember az USA-ban, vagy Magyarországon él: a rasszizmus és a faji megkülönböztetés kurvára nem oké.
[h]Verdikt[/h]
Összességében tehát a Lovecraft Földjén egy roppant fontos mű, amit mindenkinek érdemes lenne elolvasnia. A fantasztikum alacsony lángon ég, de mint tudjuk, a horror nagyon sokszínű lehet. Jelen esetben bújtatva, metaforák, kimondott – és ki nem mondott hasonlatok formájában van jelen a rettenet.
Témája és mondanivalója sajnos aktuális, emiatt is ajánlom. Illetve a történetek pörgősek, a cselekmény jól érthető, követhető, de legföképpen a karakterek vannak az utolsó pontig kidolgozva. A különálló – mégis a nagy történet szempontjából fontos és koherens sztorik tele vannak remek korabeli sci-fi, vagy horror alkotásokra tett utalásokkal. Nem beszélve arról, hogy mindegyik fejezet eljátszik mindenfajta műfajjal. Ha volt is olyan rész, ami nem igazán tetszett, simán kárpótolt érte a mondanivaló és az adott szereplő kálváriája – vagyis, ahogy felülkerekedett a rendszeren.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
