Az egyáltalán nem titok, hogy Nagy Marvel-képregénygyűjtemény hiánypótló sorozat. A már több, mint 60 kötetet számláló monstrum sok ismerős és kevésbé ismerős történettel gazdagította a Marvel-rajongókat.
És ha már HorrorHónap, akkor én sem mehetel el a 18. szám mellett. A Marvel Zombik eredetileg 2005-ben jelent meg, és nem más írta, mint a The Walking Dead írójaként is munkálkodó Robert Kirkman. Tőle tehát nem áll messze a zombi-zsáner, habár erős fenntartásokkal álltam neki a Marvel-hősök élőhalott verziójához.
Azt gondoltam, hogy valami totál erőltetett, megúszós családbarát kiadás lesz, és a horror majd csak mutatóban lesz jelen. Ehelyett nagyot csalódtam – persze kellemesen -, hiszen a végeredmény egy frankó, egyedi hangulatú hősmentes zombiparádé a leghíresebb Marvel-karakterekkel a főszerepben.
Az alapfelvetés nyilván nem érdemel túl sok szót: egy párhuzamos világban zombi-vírus söpör végig, és átváltoztatja a Föld lakosságát folyton éhes, emberevő élőhalottakká. Ebbe természetesen beletartoznak a Bosszúállók, a mutánsok, és oké: minden szuperhős és gonosztevő.
Ez azt jelenti, hogy a halandó civileknek nem sok esélyük van a “megőrült” szuperhumánokkal szemben.
[h]Éhes zombi, nem jó zombi[/h]
A Marvel Zombik fura groteszkségében teljesedik ki humora. A szó klasszikus értelmében a képregény nem vicces, de átitatja a sötéten szellemes fekete humor. Emellett persze nagyon nehezen komolyan vehető, de úgy gondolom, hogy ez nem is célja.
Az évődő zombihősök közötti döglött kémia egyébként jól működik, tapintható a feszültség és a kilátástalan szenvedés. Mellette viszont a rajzok kellően naturalisták, nyersek és brutálisak. Ez bizony tényleg nem egy családbarát horror, tehát kiskorúak számára nem biztos, hogy megfelelő kikapcsolódás lenne.
Összességében tehát a Marvel Zombik egy remekül kifacsart, Marvel-hősökből verbuvált zombiparádé. A története önmagában nem nyújt sok extrát, de a végkifejlet a maga kibelezett módján megmosolyogtató. A karakterek frankón szuperálnak, a rajzok kemények, és keveset hagynak a fantáziánkra. Egyértelmű: aki bírja a Bosszúállókat, és megnézné őket félig fej nélkül, vagy hiányzó alsó testtájakkal és mellé csípi a zombikat is, akkor nincs mese, ez kötelező darab.