Szépen zakatol a Marvel Cinematic Universe negyedik fázisa. Idén már megjelent a nem épp a legjobban sikerült Fekete Özvegy, a kellemes meglepetésként szolgáló Shang-Chi és végül a Venom 2-vel a szimbióta is bekerült az MCU-ba. Év végére még hátra van a multiverzumokat egyesítő új Pókember mozi is, de hogy addig se unatkozzanak a nézők, megjelent a teljesen új irányba tekintő Eternals, vagy magyarul az Örökkévalók.
Aki az elmúlt napokban járt az interneten, biztosan láthatta, hogy a Rotten Tomatoes oldalán a kritikusi vélemények rendesen földbe tiporták a filmet. Annyira, hogy az összesítések alapján az Eternals a legrosszabb Marvel-film. Szeretnék azonban mindenkit megnyugtatni, hogy korántsem annyira vészes a helyzet, mint ahogy a kattintásvadász cikkek sugallják. A film közel sem tökéletes, de egyértelműen sokkal tökösebb, mint az “átlag” Marvel-mozik többsége.
[h]Itt élnek közöttünk[/h]
Az Örökkévalók eredeti, képregényes megformálásáért a legendás Jack Kirby volt a felelős. Annak idején (értsd 60-as, 70-es évek) heves lázban tartotta a közösséget Erich von Däniken, svájci szerző erősen kontroverz könyve(i), melyben olyan elméleteket vázolt fel, hogy az istenek köztünk élnek. És, hogy a világűrből érkezett fejlettebb népek mutattak utat az emberiségnek, és miattuk indultunk el a technológiai fejlődés útján is. A meglehetősen sci-fibe hajazó teória nem kis port kavart akkor sem, de ennyi éppen elég volt Kirby-nek is, hogy megalkossa az Örökkévalókat.
Ennél fogva hatalmas lehetőségek vannak a témában, amit meglepő módon a Marvel elég éretten és önmagához mérten kontroverzen kezelt. Miután kijöttem a moziból, egyértelművé vált, hogy miért lett a film ennyire megosztó. Az Örökkévalók egy viszonylag lassú tempójú ráérős sci-fi, amiben szó esik vallásról, eleve elrendeltségről, és ideológiákról. Aki Dűne szagot érez, ne tévessze meg a szimata. Ha az alap témákban van is egyezés, nagyon-nagyon más a két alkotás.
Ezek egytől egyig kényes témák, melyeket nem feltétlenül egy Marvel moziban keres az átlag néző. Nem beszélve arról, hogy a szereposztás is kimondottan diverzre lett tervezve, ami sajnos sok prekoncepciót állított az MCU és a Disney felé is. Bevallom, valahol én is tartottam attól, hogy a diverz karakterek egyetlen erénye, vagy markáns jelleme az lesz, hogy valamilyen kisebbségbe tartoznak. Ehhez képest nagyon kellemeset csalódtam, mert többé-kevésbé mindegyik szereplő megfelelően van árnyalva, és elég jól külön választhatók egymástól.
[h]Nincs örök béke[/h]
A történet szerint az Égiek (Celestials) egyik képviselője, Arishem az emberiség hajnalán a Földre küldi az Örökkévalókat, akik azt a feladatot kapják, hogy különleges képességeik révén pusztítsák el a deviánsoknak nevezett lényeket, amiknek a céljük az intelligens létformák elpusztítása. Másodlagos küldetése az Örökkévalóknak, hogy segítsék az egyedfejlődést és mutassanak utat az emberek számára, hogyan lehetnek sokkal jobbak.
Évezredeken keresztül egyengették utunkat kultúrákon átívelően, mígnem az 1500-as évekre sikerült elpusztítani az utolsó deviánst is. Az Örökkévalók szétszéledtek a Földön és megpróbálták megtalálni saját magukat az emberek között élve. Egészen 500 évig ki-ki a maga módján próbált beilleszkedni, vagy épp jó messzire elvonulni, mígnem a baj újra felütötte a fejét. Ajakkal (Salma Hayek), egykori vezetőjükkel végzett egy deviáns, így hát a csapatnak újra össze kell állnia, hogy elejét vegyék a közelgő veszélynek.
Ajak, halála után Szirszét (Gemma Chan) jelöli ki utódának. Ő mindig is nagyon erősen kötődött az emberekhez, és kezdetektől fogva mindenben segítette őket. Így hát Szirszé vezetésével újra összekaparták a meglévő tagokat a világ különböző pontjairól, és közben arról elmélkedtek mi a céljuk az Örökkévalóknak, az Égieknek, az embereknek és úgy alapvetően mi az értelme a létezésnek. A jelenkori szálat többször megszakították visszaemlékezésekkel, amelyekben jobban megismerhettük a karaktereket, hogy mi hajtja őket és hogy mit jelentenek nekik az emberek.
A történet sem szokványos Marvel-mércével nézve. Egyszerre monumentális és emberközeli, és kimondottan jól bánik a szereplők érzelmivilágának bemutatásával. Ugyanakkor nem túl lineáris, vagy egysíkú; többször megkérdőjelezi a szereplők egymás közti viszonyát, ahogy eredendő parancsukat is. Sosincs egyértelműen kimondható gonosz, vagy egy rosszfiú, akit azért kell legyőzni, mert szimplán csak hatalmat akar.
[h]Szemben az elvárásokkal[/h]
Arra emlékeztetnék mindenkit, hogy a Disney senkinek nem a haverja, és mindent a profit érdekében tesz. Amennyire szkeptikus lettem a gigavállalatokkal szemben, annyira erősen buggyan a felszínre bennem, hogy az egész Eternals egy hatalmas marketingfogás volt a részükről. Tudták nagyon jól, hogy a szereposztás és válogatott témák is megosztók lesznek, és lesznek piacok, ahol nem fog jól teljesíteni a film.
Erre rátett egy lapáttal, hogy a bizonyos meleg csók miatt több országban betiltották a vetítését. Erre válaszul a stúdió azt mondta, hogy márpedig nem fogják kivágni a jelenetet. Mondhatnánk, hogy ez egy tökös húzás a Disney részéről, de ha gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy az imidzsük növelése érdekében beáldoztak néhány kisebb piacot.
Habár a kínai bevétel mindig nagyon fontos a kiadók számára, és emiatt ez az egyetlen kérdőjel bennem. Minden benne van, ami miatt az ottani rendszer sikítva veszi le a mozik kínálatából: feketék, melegek, ideológiák megkérdőjelezése, a felsőbb parancs nyílt megszegése, stb. Kimondottan fura, hogy ekkora kiesést is megkockáztat a Disney. Vagy tényleg nagyon meg akarták mutatni, hogy kiállnak mindenki mellett, vagy a háttérben egy sokkal nagyobb marketingterv van, ami majd csak évekkel később fog kiteljesedni. Alusisakom alatti fejemet vakarva én az utóbbira tippelnék, de ne legyen igazam!
[h]Verdikt[/h]
Összességében nem állítanám, hogy ez a legjobb Marvel-mozi, amit valaha láttam, de közel sem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt sok helyen olvasni. Mindenki megnyugtatnék, nincs Thor 2-szintű probléma. Az Örökkévalók számos tekintetben szakít a megszokott konvenciókkal, ami bizonyosan nem fog tetszeni egy rétegnek. De talán ez a film lehetne egy új kiindulási pont a huszonakárhány alkotás után, ami valami új irányzatot vinne a szuperhős-mozik zsánerébe. Lehetne többet foglalkozni a karakterekkel, és magával a történettel is. Egyszerre lehetne bemutatni a fenyegető veszélyt brutális CGI-parádé közepette, és valami tanulságot és gondolkodnivalót is adni a nézőknek.
És talán végre ez az első olyan MCU film, amit lehet értelmezni a Marvel-buborékon kívül is.
Tudom, sokan azért járnak moziba, hogy kikapcsoljanak, és pont nem egy giga blockbustertől számítanak arra, hogy vallásról meg determinizmusról kapjanak útravalót. De én azt mondom, igenis reflektáljanak a társadalmunkra, boncolgassanak kényes témákat, és szüljenek értelmes vitákat ezek a filmek is.
Emellett maga a tempó is lassúcska, sokat lamentálnak a szereplők, töprengenek a múlton és jelenen, meg persze azon, hogy mit hoz a jövő. Folyamatosan megkérdőjelezik egymást és önmagukat is, végül az elhivatottságukat is. Szerintem ez jól állt a filmnek, de itt is csak ismételni tudom magamat: aki nem ehhez szokott, és mégis elvárja a bevált sablonokat, az nagyot fog csalódni.
A látványra, ahogy Marveléknél már megszokás ezúttal sem lesz panasz. Rengeteg hatalmas, monumentális kép van, ami nagyon jól mutat a vásznon. A színészi alakítások is toppon vannak, szuperül működik a kémia az Örökkévalók között, és a színészek hihetően adják át a karakterek minden mozzanatát. A zene viszont számomra teljesen felejthető volt, nem igazán bújt ki a kommersz hősfilmzene skatulyából.
Aki a megszokott Marvel-receptre vágyik, annak nem valószínű, hogy az Örökkévalók lesz a kedvence. Azonban, ha valaki szeretne a komfortzónájából kimozdulni, akkor tegyen vele egy próbát, és vonja le a tanulságokat a filmből