Unod már, hogy minden reggel zsákbamacska, milyen időjárási front halad el a fejed felett? Eleged van az évszakokra nem jellemző folyamatos hőingásokból? Az aszályból, a hirtelen jött fagyokból, hogy a boltban gyakran nem kaphatók alapvető élelmiszerek? És ha mégis, akkor csillagászati összegekért. Hogy fojtogat a szmog a városban? Ha ezen kérdések javára igen a válasz, akkor csupán egyetlen javaslatom van: mentsük meg a világot! Jó, és Mi van, ha megmentjük a világot?
Frank Schätzing, népszerű német thriller-író, a fikcióhoz képest most más terepre merészkedik, és a világunk fájdalmas, valós eseményein alapuló velőt rázó sztoriját veszi górcső alá: a klímaváltozást.
Nem könnyű téma, hiszen amellett, hogy mindannyian a bőrünkön tapasztaljuk az elvitathatatlan hatásait, egy roppant komplex dologról van szó. Mint egy jó thrillerben, minden összefügg mindennel, és nehéz kibogozni, hol rejtőzik az igazság. És itt az sem egyértelmű, hogy ki az “elkövető”. Egy átlagos, törvénytisztelő polgár, hogy megértse a több irányba cikázó cselekményt, alaposan képben kell lenni a világot működtető fogaskerekekkel.
A Mi van, ha megmentjük a világot? című könyv nem egy regény, és nem is egy tudományos szakkönyv. Schätzing ugyan fontos és mindenkit érintő problémákról ír, de inkább csak nagy általánosságban igyekszik összefogni ezt a hihetetlenül összegubancolódott témát, és megpróbál kitérni minden olyan részletre, ami elengedhetetlen környezetünk és annak változásának megértéséhez.
Dávid és Góliát
Az író hamar eloszlatta félelmemet, hogy egy újabb didaktikus, “majd én jobban tudom” hangvételű könyvet tartok a kezemben. Sajnos a klímakurzus képviselőinek egy hangos kisebbsége pont azzal éri el a kívánt változás, fejlődés ellentétjét, hogy minél agresszívabban próbálják az embereket helyrepofozni környezettudatosság terén. Pedig amire szükség van, az a megértés, összefogás és átlátható kommunikáció.
Az átlagembernek is meg kell ismernie a közvetlen és tágabb környezetét, hogy milyen hatással van rá, és mit tud tenni annak érdekében, hogy néhány évtized múlva is élhető legyen számára, vagy gyermekeinek a bolygó. Szerencsére az író fogja az olvasó kezét, és szisztematikusan végigvezet minket a problémákon, a kiváltó okokon, és a lehetséges jövőképeken.
Sokan, – köztük én is -, abba a hibába esnek, hogy hiába próbálnak változtatni és fenntarthatóbb körülmények között élni, a kényelem sokszor felülírja a világ sorsával való “bajlódást”. Ilyenkor nagyon egyszerű a nagyvállalatokra és azokra mutogatni, akik a leginkább felelősek a környezet károsításáért. Ez a hozzáállás viszont veszélyes irányba is vezethet, és könnyen feladhatjuk klímavédő elveinket a szélmalomharcnak tűnő küzdelemben, amivel egyéni szinten csak még többet ártunk.
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk helyzetünket a társadalomban, és szemügyre vegyük, mit tudunk mi annak érdekében tenni, hogy ne lehetetlenítsük el magunk számára a Földön való létezést. A mamut cégek vs egyéni klímavédelem problémája természetesen iszonyatosan szerteágazó (mint bármi ebben a témában), de ha a társadalom összességében tudná mérsékelni a túlzó fogyasztást, akkor már azzal előrébb lehetnénk, hiszen a dominóhatás elérné a nagyvállalatokat is. Ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebbet kell termelni, a mértéktelenségre buzdító posztmodern kapitalizmus gépezete pedig megrekkenne, lelassulna.
De a könyv nem csak erre az ellentétre tér ki, hanem a maga szellemes, és jó kedélyű írásmódjával mutatja be a legtöbb olyan tevékenységet, amely közvetlenül vagy közvetve hatnak a globális klímára. Schätzing ezeket ügyes ok-okozati levezetésekkel tálalja, és az egyébként tájékozott, vagy ökotudatos olvasó is elcsodálkozhat mennyi dologba nem is gondolt még bele. A teljesség igénye nélkül szó esik a tengerszint növekedéséről, hósapkák, permafroszt olvadásáról, közlekedésről, táplálkozásról, túlnépesedésről, klímaszkeptikusokról, műanyag-paráról, túlfogyasztásról és még számos nagyon fontos témáról.
Van miért küzdeni
A Mi van, ha megmentjük a világot? által felvetett összes téma roppant fontos, és sajnos egyre aktuálisabb, emiatt mindenkinek meleg szívvel tudom ajánlani. Arra azért felhívom a figyelmet, hogy a könyv pillanatok alatt egzisztenciális válságot okozhat az erre fogékony olvasókban. A rengeteg negatív kimenetelű forgatókönyv, az ignoráns vezetők, a befolyásos és érdekből klímatagadó nyerészkedők, és az “egyszerű” emberre letolt felelősség-halmaz túl sok tud lenni egyszerre. Kis adagokban fogyasztva is megterhelő a tény, hogy ilyen szinten nem foglalkoznak/foglalkozunk az egyetlen ismert bolygóval, amin képesek vagyunk életben maradni.
Ugyanakkor, a könyv egzisztenciális valónk gödörbe hajításának ellentéteként is funkcionálhat. Sokakat inspirálhat, és motiválhat arra, hogy igenis jobbá tegyék ezt a hatalmas sárgolyót, amit Földnek hívunk. Ha a könyvben felvázolt tippek közül csak néhányat is megfogadunk, már sokat tettünk a ökológiai lábnyomunk csökkentése, illetve környezetünk megóvásának érdekében.
A jövőnk nem túl rózsás, és gyakran nehéz nem kimondottan veszett ügynek tartani, de van kiút! Egyre több cég válik klímasemlegessé, ami egy új trendet indíthat el. Ha egyre többen követik a szexi, fiatalos startupokat, vállalatokat, akik környezettudatos módszerekkel, fenntartható módon is képesek sikeresek maradni, akkor már nincs minden veszve.
Azt is meg kell értenünk, hogy a klímavédelem nem egy zöld, hippi-fellángolás, hanem a társadalmunk talán legégetőbb problémájának egy lehetséges megoldása. Ha egy kicsit is érdekel a téma, akkor a Mi van, ha megmentjük a világot? a Te könyved. Közérthető, aktuális, nincs túlbonyolítva, és az író sem akar megmondóembert játszani. Ha pedig magasról teszel a klímára, vagy egész egyserűen nem is hiszel a klímaváltozásban, Neked duplán, triplán, ezerszer ajánlom ezt a kötetet.
A recenziós példányt köszönjük az Athenaeum Kiadónak.