Ahogy az várható volt, az év utolsó nagy Netflixes dobása meglehetősen megosztóra reakciókat váltott ki a nézőkből és a kritikusokból egyaránt. Adam McKay (A nagy dobás) legújabb rendezése igazi sztárparádéval igyekszik becsalogatni a nézőket a televíziójuk elé. Azonban arra készüljünk, hogy a Ne nézz fel! (Don’t Look Up!) nem egy szokványos katasztrófafilm.
[h]Itt a vég[/h]
Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence), a michigani csillagász doktorandusz felfedez egy Föld felé tartó üstököst, ami a nagyon úgy tűnik, hogy alig fél év múlva be is fog csapódni. A számítások megerősítésében Dr. Randall Mindy (Leonardo diCaprio) segíti Kate-et, és valóban minden jel arra utal, hogy a bolygónak befellegzett.
Azonnal értesítik a hatóságokat, és hamarosan találkozóra mennek az USA elnökéhez, hogy oda is magukkal vigyék az elkerülhetetlen végítélet üzenetét. Azonban az ovális irodában egyáltalán nem azt a reakciót kapják, mint amire vártak. A kabinetfőnök, Jason Orlean (Jonah Hill) egy igazi tirpák, nemkülönben az anyja, aki maga az elnök (Meryl Streep). Az aktuális politikai állapotok miatt egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy a problémával foglalkozzanak, ezért végül elhessegetik Mindy-t, Kate-et és a Bolygóvédelmi Koordinációs Iroda (Planetary Defence Coordination Office) releváns munkatársát, Dr. Oglethorpe-ot (Rob Morgan).
A tudósok ezen felhúzzák magukat, és ha a kormány csak a szőnyeg alá söpörni a biztos kipusztulás tényét, nem marad más, mint megszellőztetni a sajtónak. Itt viszont egészen más problémába ütköznek: az emberi ignoranciába, és a média közönyébe.
[h]Ne nézz oda! Hova?![/h]
A Ne nézz fel! nem a legokosabb film a világon, de nem is akar az lenni. Az általa közvetített gondolatok kimondottan egyoldalúak, és nem nem hagy a nézőre semmit, hogy maga döntse el a látottakat. Többnyire az amerikai gőggel foglalkozik, de igyekszik szatirikus módon bemutatni a katasztrófafilmek klisés alapvetését, miszerint mindig minden csak az USA-ban történik. A végig erőteljesen húzódó politika és a média kritikája viszont kivetíthető nagyjából minden ország társadalmára. Viszont ezt is kifejezetten csak egy oldalról mutatják be.
A film egyrészt remek képet fest a jelenlegi polarizált társadalmunkról, de mellé nagyon ijesztő is, mennyire képtelenek vagyunk a hatékony kommunikációra. A nagy médiavállalatok leuralják a többség véleményét, bármire fake newst kiáltanak, ami nincs összhangban a világnézetükkel, vagy politikailag nem megfelelő kimenetele lenne. Emiatt képesek valóságtorzító alternatív buborékokban tartani a fogyasztókat, amik egészen biztosan nem a párbeszédre fogják egymást sarkallni.
A Ne nézz fel! humora sem egyértelműen jó, vagy rossz. Van néhány könnyed és szellemes pontja, máskor meg a cringe humort erőltetik, amitől személy szerint ki tudnék rohanni a világból. És akadnak olyan pillanatai, amikor tényleg öblöseket lehet röhögni rajta.
[h]Itt mindenki hülye?[/h]
Hogy röviden és tömören válaszoljak a bekezdés címében olvasható kérdésre: igen. Ebben a filmben garantáltan – még ha más oldaról megközelítve is – de mindenki teljesen hülye. A tudósoktól kezdve az elnöki iroda alkalmazottain keresztül a média szereplőiig. Ami jó pont, hogy a színészek kivétel nélkül fantasztikusan hozzák az idiótaság különböző szintjeit.
A diCaprio és Lawrence páros igazán remekül működik, a nagyágyúk szuper könnyedséggel hozzák a karakterüket. Mivel nem életük szerepére készültek, és nem is az aranyszobor bezsebelése volt a céljuk, ezért nem is szükséges túlságosan komolyan venni őket (főleg, hogy a forgatókönyv miatt amúgy sem lenne túl könnyű). Nem sorolnék fel mindenkit, de az összes színész kiválóan teljesít; a film ezen aspektusára biztosan nem lehet panasz.
Természetes, hogy sokaknak nem fog tetszeni, ha egy alkotás ennyire feketén és fehéren próbál bizonyos dolgokat ábrázolni, és a probléma nyilvánvalóan sokkal komplexebb a valóságban, de személy szerint nem bántam ezt a fajta kritikáját a filmnek. A Ne nézz fel! hangulata végig könnyed és humoros, még a legsötétebb pillanataiban is, ugyanakkor rengetegszer direkt bicskanyitogató hangulatba hozza a nézőt, amikor az ignorancia, a profit és a pénzhajhászat felülírja a józan észt.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Ne nézz fel! nem valószínű, hogy bekerül minden idők legjobb filmjei közé, de kétségtelenül egy szórakoztatóan szatirikus és rendszerkritikus darabról van szó. Az alakítások nagyon szuperek, de humor-fronton nem találták meg az egyensúlyt. A készítők nem ragaszkodtak egy fajta megoldáshoz, ami hullámzó szintet eredményezett az őszinte nevetéstől a borzasztóan kényelmetlen helyzetekig.
A becsapódni készülő üstököst igazából kábé bármivel helyettesíthetjük, akármire ráhúzható az analógia, hiszen valójában nem a katasztrófafilm jellegen van a hangsúly. De a kritikus részt sem kell igazán túlmagyarázni, nem kell sorok között olvasni; ha nem is szájbarágós az üzenete (na jó, de), eléggé a felszínen van ahhoz, hogy bárki megértse.
Ha már csömört kaptunk a kötelező ünnepi filmektől, így év végén egy remek választás lehet, mert a maga módján szórakoztató, még akkor is, ha elég komoly problémákat feszeget. És ha ideiglenesen képesek vagyunk tehetetlen dühöt érezni bizonyos dolgok iránt, akkor is fontos, hogy tudjunk egy jót röhögni a sok szaron, ami egész évben ér minket.